Na, ez a mai gyors lesz.
MÁSFÉL MILLIÓ LÉPÉS A SPORTPÁLYÁN
Fakk. Rühellek sportolónak lenni, fáj a sarkam, néha a sípcsontom akar szétrobbanni, néha az ágyékom hasogat, a rohadt életbe, nekem senki ne modja, hogy ennek így kell lennie, mert azt nem hiszem el, hogy fájás az kell, de izomláz meg semmi, aztán kétségbeesés, hogy azért nincs, mert izom sincs, érted, mert azt nekem senki ne akarja bemesélni, hogy normális dolog, ha néhány kilométer futás után, legalább fél órán keresztül nincs egy ép gondolatom, és mintha ez nem lenne elég, még egy beteg gondolatom sincs, csak ülök a pamlagomon, a szánalmasan buggyos tornanadrágomban, csak a túlélésre gondolok, arra, hogy le kéne zuhanyozni, és átkozom Pheidippidészt, aki ahelyett, hogy a haverjaival együtt belefeledkezett volna a hullarablásba Marathonnál, fogta magát, és lefutott 35 kilométert, azt mondják, hogy a gyözelem hírét vitte, de szerintem csak úgy futott, azért, mert csak, mert drogokat használt, mert neki is benne volt a hülye a fejében, ahogy nekem is, amikor futok, és hiába kiabál a szívem, hogy most már jó lenne, ha visszavennék, mert én nem veszek vissza, futok tovább, szerintem már több trombózist és agyvérzést kihordtam lábon, amióta sportoló lettem.
A kedvenc számaim:
- futás
- futás nyáron
- futás nyáron, délben
- futás nyáron, délben, másnaposan
- futás nyáron, délben, másnaposan, tömegsport keretei között
Itt gyorsan rögtönzök is mindenkinek, aki sportoló akar lenni egy edzéstervet. Nekem bevált.
Ám mint minden jónak, ennek az ügynek is van hátulütöje. Nem, nem kell megkeresned a háziorvosod, gyógyszerészed a mellékhatásokkal kapcsolatban, ebben is segítek, mint Superman. Ahogy feljebb említettem, a sport legkárosabb hatása a fejen ütközik ki. Egy jó, odabaszós, sporttal eltöltött délután körülbelül annyi agysejtet veszítesz, mint egy átpiált hét alatt. Valamit valamiért.
Tehát, én így csinálom:
- elöször futok, ami durván és rendkívül gyorsan elfáraszt
- azután szaladok
- késöbb vánszorogni kezdek, a sima gyaloglást kihagyom
- majd vonszolom magam
- nemsokára a kúszás következik, itt elég sok salakot is lenyelek közben
- egyszercsak abbahagyom a sportolást
- huzamos ideig fekszem egy helyben, mozdulatlanul
This is how we do, motherfucker.
EGY TÉNY, AMITÖL MAJD OKOSABBNAK TÜNSZ
Miért szív a porszívó? Azért mert fúj.
Bikkkkaszemeeee!
Máris okosabbak vagytok, mint 3 másodperccel ezelött.
ÉSZRE-VÉTLEN
Kínában olyan éttermet nyitottak, ahová kifejezetten ideges vendégeket várnak. Abból szeretnének pénzt csinálni, hogy az ideges vendégek, ha úgy tartja kedvük, nyugodtan megüthetik a felszolgáló személyzetet. Pofon, ökölcsapás, torokütés, judodobás, tripla mavasigeri, mindegy, ahogy akarják, de ajánlott teljes erövel, azután lehet szurkolni a borravalót.
Kedvelem az ötletet, azonban én egyenesen magán boksz zsákot pénzelnék. Érted, a tag folyamatosan ott loholna mögöttem, szinte észrevehetetlenül, én is végig levegönek nézném, akikkel találkozom sem szólnának hozzá, mintha ott sem lenne, mintha nem is létezne, egész a pillanatig, amikor valamin rohadtul felidegelem magam, mert akkor egyszerüen elordítanám a nevét, amit én adnék neki, MARMALÁD például, akkor ö elösunnyogna az árnyékból, én meg bebasznék neki egy embereset. Szükségem van egy észrevétlenre.
Amikor szállok fel a buszra, a vezetö meg rámszól, hogy az ötvenes nem elég, persze nem kevés provokatív éllel, egyszerüen csak a szemébe nézek, hívom MARMALÁDot, aprót kérek töle, majd amikor felém nyújtja, egy hirtelen mozdulattal eltöröm a csuklóját. Ezen mindannyian jót röhögünk, én meg veszek egy teljes árú menetjegyet, meg egy akárhány százalékosat az észrevétlennek.
Amikor átverekszem magam a füstön, a habon, a pénzéhes macákon, a fukszos melegeken, meg a susis haverjaimon, és végre elérem a vécét, benyitok, találok is egy szabad fülkét, viszont belépve látom, hogy valakinek derogált lehúzni a slozit maga után, nem balhézok, nem akarom megzavarni a szomszédos fülkében erölködö figurát, csak fáradtan behunyom a szemem, és halkan megkérdezem: itt vagy MARMALÁD? Ö pedig azt mondja, igen, kinyitom a fülkét, bejön, én meg beleverem a fejét a csészébe, többször is, aztán megpróbálom egészben lehúzni a klozeten.
Amikor a Readers Digest negyedszer is kiküldi az ajándék könyveit, amit az ég világon senki nem kért, föleg nem pénzért, az ajándék lekvárral, belenézek a dobozba, és bosszúsan annyit mondok: MARMALÁD. Az észrevétlen pedig jön, én két kis csuprot a szemeibe állítok, egyet legyömöszölök a torkán, a negyediket feldugom a seggébe az ajándék könyvekkel együtt, aztán mehet a dolgára.
Amikor nyers húst löknek elém, és az elsö rózsaszín pillantás után már nagyon jól tudom, hogy ez olyan lesz, mint valami betegesen szexi, forró rágógumi, szar íz inklúzíve, mégis belekóstolok, elöször öklendezek párat, majd kirohanok a budiba, és a drága kaját a csészébe köpöm, valami módon megölve ezzel több tucat éhezö, afrikai kisgyereket, és már okádás közben üvöltök MARMALÁD után, aki halkan lép mellém, én meg teljes eröböl a medencecsontjába könyökölök. Azután visszarángatom az asztalomhoz, és megetetem vele a maradékot.
Amikor mindenki azon sopánkodik, hogy minden mennyire drága, meg milyen elviselhetetlen, meg mennyire végünk, meg mennyire csinálni kéne valamit, csak hát mit, ugye, ez a kérdés, és a paranoia ismét bevett népnevelö eszközzé válik, és fals mosolyok próbálnak útba igazítani a rakenroll helyett, és mindig az utolsó pillanatban, amikor valami jóra fordulhatna, meghal az akcióhös, és csak depi van, meg az elfajzott haverjai, szocidepi, ilyesmi, és félö, hogy a sopánkodók öngyik lesznek, és ha ök is, akkor viszont mi is, hát nehogy már, és már mindenki agyonverte az észrevétlenjét, nos, akkor közösbe dobnám az enyémet, és mosolyogva hátra dölnék.
Egy napra egy jó cselekedet.
Áh, ma sem tudom befejezni a FÉLELEM ÉS RESZKETÉSt. Elég nagynak akarom. Igazából hét közben kéne dolgoznom rajta, de akkor leköt a pia, meg más elfoglaltságok. Közeledik szeptember 11, aztán addig ezt-azt még el kell intéznem, nem, semmi bomba nincs a dologban.
Talán jövö héten is jelentkezem, ha mégsem, addig is azt csináltok, amit akartok.
32
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.