gondfoci klasszak

Yo baby, yo baby, yo!!


sanyika vagyok, ez a gondfoci, ma a golyóimról lesz szó, meg paintballról, sebekröl, az élmény egész friss, ahogy a sebek is, és csúnya emberek is lesznek, a többiröl egyelöre fogalmam sincs.


GOLYóIM
Hat kilósak. A nevük Black Widow, a nevük Secret Agent. Megsimogatom öket. Masszív zakatolás, végig a polírozott pályán. Forgás. Mint egy lassított felvétel. Mint maga a jó öreg Föld. Csatt! A bábuk hangosan felnyögnek a golyóim alatt. Strike.

Kivilágított asztalok körül. Áh, vegyes társaság! Mint a pehely, egyik bábutól a másikig. A golyóimmal játszanak. Fedett pályán, fedetlenül. A kezemben az irányítás. Hirtelen mozdulatok, kapkodás, trágárság. Agresszív menet, aztán a következöben megakad a lendület. Csend. De csak egy másodpercre. Öröm és csalódottság hangjai. Üzik, hajtják a golyóimat. Gól.

Pöttyösen egy üvegcellában. Örök mozgásban. Ütöt tartok a kezemben, a magasan futó, vörös csíkokat nézem. A golyóim pattognak. Energia gyülemlik a mélyükön, izzítja, feszíti és zavarja öket tovább. Az orron verítékcsepp görög végig. Valaki ügyetlenül mozdul, rossz idöben, rossz helyen. Pillanatnyi zavar. Stroke.

Rohanás, a terem bizarr visszhangja kitölti az agyam, mintha két fejem lenne, a nagyobbik belül. A nevemet üvöltik. Idegenek. A golyóimat kergetik. A verítéktöl tocsogok, hangosan zihálok. Néha fájdalmat okoznak, néha én okozok fájdalmat nekik. Nem érdekel. Itt akarok lenni. A végén mozdulatlanul a fáradtságtól. 1-1.

Golyóim színes drazsék, ahogy egymáshoz ütödnek, mint valami átkozott halálcsörgö, mint a texas-i csörgökígyó, zizegés, guggolás, izomláz, véraláfutások, vágtató adrenalin, az épületekben, a szabad ég alatt, traktorgumik mögött, a vizesblokk zuhanyzójában, elfojtott lihegés, a szívem a fülemben dobog, a fegyver betegen kerepel, elhaló kiáltás, felszakad, bennakad, feltartott kezek, megvagyok, ember! Kiestél!

7,62. Mint a Full Metal Jacket-ben. A tárba eröltetem a golyóimat. Jelölteket, jelöletleneket. Utána csak kattogás van, végig az úton csak kattogás. A golyóim fényeket gyújtanak. Felverik a port. Célokat döntenek le. A golyóim lángba borítják a hegyoldalt. Megfelelö.


EGY TéNY, AMITöL MAJD OKOSABBNAK TüNSZ
A paintball-t arra találták ki, hogy mesziröl jelöljenek meg fákat, késöbb pedig marhapásztorok jelölték meg ezzel a marhákat.
És máris okosabb vagy, mint három másodperccel ezelött.


A CSAJOK BUKNAK A HEGEKRE
A csajok a kocsikra buknak és a sebekre.
Tegnap paintball-ozni voltunk néhányan. Heten, mint a lúzerpancserek. Sokkal férfiasabbá tett a játék. Tele vagyok sebekkel. Foltokkal. Véraláfutásokkal. A bakancs feltörte a lábam, pedig hordom egy ideje.
Az egyik srác azt mondja, nagyon durván erösre voltak húzva a fegyvereink, én meg fogadok, hogy a szervezök szándékosan tették ezt velünk, amikor meglátták, hogy egy szakajtónyi sörrel érkezünk a helyszínre, meg igazából az arcunkról is az süt, hogy megérdemeljük a fájást.
Valójában én magam is legszívesebben egyedül lettem volna, hogy kicsinálhassam az összes kóklert, akikkel belementem ebbe a balhéba.
A betárazásnál egyik csapattársam azt mondta, neki elég három löszer is. A csapatban négyen voltunk. Vili.
És volt egy srác, akinek egy külön, harmadik színü kezeslábast akartunk kérni, az elsö feladat az ö likvidálása lett volna, lödd le a rózsaszín gyereket!
Tudtam, hogy engem fognak kilöni elöször, mert nekem nem nagyon szabadna összeférni a munkámmal, hogy levadásszanak. Olyan halántéklövést kaptam húszról, hogy sose fogy el. Egyébként a paintball-ban a legszerencsésebb ha fejbe lönek, mert az a maszknak köszönhetöen legalább nem fáj. Nem úgy, mint minden más találat.
Aztán a nevetés, a hú, ez állatozás a begyüjtött foltok számával fordított arányban csökkent. Nyúltak a cigiszünetek, a szusszanások.
Az egyik srác dicsekedett a folttal, frankón olyan volt, mintha egy lyukat löttem volna az ágyékába. Aztán késöbb visszaadta. Az oldalamba kaptam a bogyót, tenyérnyi lila-fehér-piros kokárdát hagyott maga után. Akárkinek megmutattam, mindenki elhült. Egyszer szembekerültünk, én a zászlót védtem, ö meg futva rohamozott, körülöttünk ezer bokor, mind a ketten csattogtattuk a fegyvereket, a golyók szétpattantak a bokrokon, szitává löttük egymást, de nem érvényes találati pontokon, csak lábak voltak, meg karok, aztán egyszercsak ott állt tölem két méterre, és kurvára nem tudtuk, most mi legyen. Olyan közelröl nem lösz rá a másikra. Kiegyeztünk döntetlenben.
A többiek is gyakták egymást.
A legdurvább a toroklövés az utolsó menetben. A negyedik óra utolsó negyed órájában. Na ja, csak kellett volna sálat hozni. Már mindenki menekült volna haza. A legbátrabbak is elgyávultak a végére. Francnak se kellett a fájás!
Kékre-zöldre vert karok, vérzö ujjak, vérhólyagok.
Zöld pacák az arcokon, a nyakakon, a füleken.
Konyhában zúztuk egymást, szabad ég alatt aprítottuk, traktorgumi mögül löttek fejbe, a budiból céloztam a lopakodó arcra, megvártam, amíg belenéz a csöbe, aztán csöcs, fellökte a találat, hol vannak?, látsz valamit?, hányan vannak még?, ott van a vécében, megyek, egyes elöre, kettes fedezi, fedeztem, takatakataka, megvan!, megvan, ember!
Lapultam, vártam, hallgatóztam, a maszk plexije bepárásodott, a löszer elfogyott, lenyeltem a lihegésemet, a szívem a torkomban dobogott, de azt is lehalkítottam valahogyan, rendesen féltem, a vége felé már nagyon nem komáltam, ha eltaláltak.
Négy órán keresztül lapátoltuk egymást.
Csak játék.
Csomó pénzért.
De sokkal férfiasabbá tett minket.


PIACSEKKER
117 napja nem ittam szeszet.
Igen, én alkohol nélkül is rosszul tudom érezni magam!
De vajon meddig bírom még?
Mikor kezdek remegni a pia után?
Mikor mennek agyamra az elvonási tünetek, és kezdek örjöngeni?

érezd a drámát!


CSAK EGY RAKÁS CSÚNYA EMBER
Sose voltam egy net-fej. Úgy értem, nem szédít a sávszélesség, a tárhely, nem chat-elek, nem fórumozok, és szeretek kimaradni ebböl az egy-család-vagyunk feelingböl. Nem mozgat. Annál sokkal zárkózottabb vagyok.
Az iwiw-re is orvul regisztráltak. Voltam olyan hülye, hogy hagytam. Aki ismeri, az tudja, miröl beszélek, aki nem, annak addig jó.
Én meg benyaltam.
Megjelöltek néhányan, aztán megjelöltem néhányakat.
Levelek jöttek. Visszaigazolások. Ismerem � nem ismerem. Ez meg ki lehet? Na, mindegy. És elolvasgattuk egymás profiljait, és megnézegettük a képeket egymásról, amelyeken mindenki érdekesebbnek próbál látszani, mint amilyen, és nagy ritkán üzeneteket írtunk a falra.
Egy-család-vagyunk.
Barátokat kéne látnom bennük és haverokat és egyszervolt haverokat és jó csajokat és ex-barátnöket és jó emlékkel körülfolyt volt osztálytársakat és volt munkatársakat és bizsergetö félismerösöket és elfelejtett rokonokat.
De csak egy rakás csúnya alakot látok. Megöregedtünk, emberek.
Az egyik srác photoshop-pal megokosított képet közöl magáról. Én még felismerem a vonásait, de a trükk nyilván arra van, hogy aki rég nem találkozott vele, ne lássa a táskás szemeket, az egyre lejjebb konyuló szájat.
Egy csaj képeinél sokat idözöm. Esküszöm, akkor jól nézett ki! Esküszöm! Uramisten, mi történt vele? Az összes képet végignézem, hátha találok egy jót. Nem nyert.
És neki mikor nött pocakja? Pont azt szerettem benne, hogy törékeny volt, mint valami giccses porcelánbaba.
Egy-család-vagyunk.
Felhökarcolókon térdelnek, szobrokat csöcsörésznek, a kislányukat ölelgetik.
Akik régen ittak, zenéltek, keféltek.
Látod, mit tett velünk az Isten, ember?
Még a hajunk is kihullott!
Persze, ez a képemen nem látszik. Szemüveges szellemnek vagyok öltözve, mint abban a horrorfilmben. Sose fogják megtudni, hogy meló közben készült. Meg hogy dagadt vagyok-e a lepedö alatt vagy sem. Vagy vannak-e sebhelyek az arcomon. Vagy sárga-e a fogam.
Nem leszek még egy csúnya ember. Inkább egy szellem.
Észrevehetetlen, láthatatlan.
A falak mögül huhogok tovább.


HAHA. Egy csomóan reagáltak a fenti írásra, egy csomó öregember is, én meg elhitettem velük, hogy nemcsak öreg vagyok, de alkoholista és csúnya is. A csúnya embereket senki sem szereti, írtam. Erre valaki: ne búsulj, Zámbó Jimmy is csúnya volt, mégis sokan szerették. Mire én: ja, Jimmy-t én is szeretem, csak nem a Zámbót, hanem a HENDRIX-et.
Szóval vígasztaltak kegyetlenül, aztán írtam, hogy nem kell minden szavamat komolyan venni, mire néhányan zavarba jöttek, néhányan pedig perverznek tituláltak.
Heh. Perverz. Én. Ja.
Ó, és a csajok imádtak.


Jövendömondás, csonttérkép, tenyérjóslások!
A VARáZSLATOS 50 FILLéRES!
Találtam egy 50 filléres érmét a fiókomban a tízezresek helyén. Rusnya egy darab. Karcos, koszfoltokkal. Mindenesetre arra pont jó, hogy fel-feldobjam, és útmutatást adjon.

A múlt héten azt kérdeztem, kirúgnak-e a melóhelyemröl. A varázslatos 50 filléres azt mondta, igen. Hát egy lófaszt. Még mindig ugyanott gályázom. Mekkora csalódás!

Mindegy, kap még egy esélyt.
E heti kérdésem: összeverekszem-e a héten egy bajuszos alakkal, kiverem-e belöle a szart, lehugyozom-e a sírját, és virágvázának fogom-e használni a koponyáját?
Írás: igen.
Fej: nem.

Repül az 50 filléres, repül, pörög, pörög.

És a válasz:

Váááááársz! Váááááársz!

A válasz arra, hogy összeverekszem-e a héten egy bajuszos alakkal, kiverem-e belöle a szart, lehugyozom-e a sírját, és virágvázának fogom-e használni a koponyáját:

Nem.

Jól van, csak kérdeztem.




Na, már nincs sok hátra, ha viselkedtek, jövö héten elolvashattok itt egy novellát, amiböl best-seller lesz egyszer, addig is, ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok.



5