gondfoci klasszak

Hell, fangirls!


EZ ÁLL AZ ÜZENÖFALON
Sanyika.veled szivesen +ismerkednék!:-)

Nevet nem írt oda, mégis, akárki akármit dumál, én meg vagyok gyözödve róla, hogy ezt egy csaj írta. Így kell lennie.
És miért is ne? Ismerjen csak meg.
Ezt a kiadást a groupie-knak dedikálom, ha elolvasod, máris kicsit közelebb leszel.

És félreértés ne essék, a groupie nem a rajongó, aki a bandatagokkal kefél, hanem egyfajta pompom lány. Jack Black szerint.


HOROSZKÓP
Január 3.
Szüz 0824-0923
Ha szeretni akar úgy, hogy viszontszeressék önt is, meg kell tanulnia, hogyan tudja barátait vagy partnerét kényelmetlen helyzetbe hozni, ha nem vesznek önröl tudomást.

Blikk, jan3.

Tehát szerdára az egyik legnagyobb példányszámban eladott napilapban azt javasolták, hogy faszfej legyek.

Mekkora idök jönnek!


Tudom, hogy ki nem fogja megérni öket
70 ÉVES KORÁBAN ELHUNYT LÁZÁR ERVIN
Több díjban, kitüntetésben részesült: József Attila-díj 1974, Müvészeti Alap Irodalmi Díja 1980, Állami Ifjúsági Díj 1981, Déry Tibor-jutalom 1990, a Soros Alapítvány Életmüdíja 1992, MSZOSZ-díj 1995 és Kossuth-díj 1996.

Emlékeztetöül idézek egyik meséjének, a Négyszögletü Kerek Erdönek egyik történetéböl:


SZÖRNYETEG LAJOS JAJ DE ÁLMOS
Majd Nagy Zoárd, a lépkedö fenyöfa így szólt:
-Én most adok neked két fenyötüt, ezekkel feltámasztod a szemhéjadat, hogy be ne csukódjon a szemed. És közben mondogatod: azért sem alszom el, azért sem alszom el...
Szörnyeteg Lajos alig tudott bólintani az álmosságtól.
-Jó-mondta, és ebben a pillanatban kilépett a tisztásra Mikkamakka.
-Mi ez a nagy ramazuri?-kérdezte.
-Képzeld, Mikkamakka-újságolta Vacskamati-, Szörnyeteg Lajost gyötri az álmosság. Már mindenfélét kitaláltunk álmosság ellen. Bukfencezett, forró-hidegben fürdött, majdnem kutyabengét evett, koplalt, fát vágott, most meg majd mondókát mond...
-Dehogy mond, dehogy-mosolygott Mikkamakka.
-De mit csináljak-siránkozott Szörnyeteg Lajos-, amikor úgy szenvedek az álmosságtól?!
-Hát aludj-mondta Mikkamakka-, feküdj le és aludj!
Valamennyiük szája tátva maradt.
-Jé, hogy erre nem gondoltam-suttogta elámulva Szörnyeteg Lajos, s azon nyomban le is feküdt, azon nyomban el is aludt, hirki-horki-horkolászott.
A többiek meg lábujjhegyen, csöndeskén, óvatosan. Nagyon büszkék voltak. Megmentették Szörnyeteg Lajost.
Lám, nem gyötri már az álmosság szegényt.

Heh.

táttáráttá suttogta elámulva Szörnyeteg Lajos, s AZON NYOMBAN le is feküdt, AZON NYOMBAN el is aludt stb stb.

Hát nem gyönyörü?


EGY TÉNY, AMITÖL MAJD OKOSABBNAK TÜNSZ
Ha egy órán keresztül verjük a fejünket a falba, az 150 kalória veszteség.
És máris okosabb vagy, mint 3 másodperccel ezelött


RAJONGÓK
Ha már úgyis nekik szól ez a néhány oldal, ejtsünk néhány szót a rajongó csajokról. Ahelyett, hogy száraz fogalom magyarázatokba bonyolódnék, bemutatok egy-két híresebb fangirl-t meg groupie-t. Ok?

Sondra London
Sondra nem bonyolult lélek, ö a sorozatgyilkosokért rajong. Ezek közül a megközelíthetöek ugye nyilván az épp sitten pudváskodók, a csaj rájuk hajt.
Némelyeknek ügyvédjévé szegödött, képviselte öket, amíg bele nem ültek a villanyos székbe, másoknak a büntényekröl írt beszámolóit adatta ki.
Legnagyobb fogása Danny Rolling volt, a Gainesville-i hasfelmetszönek becézett arc, akit annyira elbüvölt, hogy a mészáros a bírósági tárgyaláson, ahelyett, hogy a védöbeszédét mondta volna el, utolsó szó jogán, az idejét arra használta, hogy elénekeljen egy dalt Sondrának.
Milyen aranyos.
Ugyanez a fickó, mielött lesittelték volna csajokat nyakazott le, a fejüket a könyvespolcra tette, a hullájukat meg az ágyon kefélte meg.
Közös könyvük elöszavában Sondra azon siránkozik, hogy Florida állam megtagadta tölük istenadta jogukat, amikor nem engedélyezte a házasságot.

Leslie Van Houten, Susan Atkins, Patricia Krenwinkel
Nos, ök hárman egy bizonyos Charles Manson rajongói voltak. Inkább imádói. Nyugodtan nevezhetjük öket követöknek is. Ja.
Manson maga volt a Földre visszatért Jézus Krisztus a csajok szemében. Szóval megtettek neki mindent. Igen, leginkább öltek a kedvéért. Charlie nem piszkolta be a kezét. 1969-ben Manson angyalai megölték Gary Hinman zenészt, Roman Polanski házában vérfürdöt rendeztek, az eredmény 5 halott, köztük Polanski terhes felesége, Sharon Tate. Egy nappal késöbb Leno és Rosemary LaBianca.
És miért mindez?
Manson filozófiája szerint a feketék fel fognak lázadni a fehérek ellen, de szükség van egy felbújtóra, hogy elindítsák a forradalmukat. Ezt a szerepet vállalta magára a vézna kis fasz. A nöit megmentette az utcától, és elhitette velük, hogy valami jobbnak, nagyobbnak a részei. Cserébe Manson érinthetetlen lett, természetfeletti, maga Jézus.
Hát vagy csak egy kócos szarjankó.

Azért vannak jobb fej rajongók is.

Pamela Des Barres
Könyve, A zenekarral vagyok: Egy groupie vallomásai tette öt a talán leghíresebb rajongóvá. Mindenkivel kefélt, aki a hóba tudta hugyozni, hogy rock n roll, Jim Morrisontól Mick Jaggerig. Ö ihlette a 2000-ben mozikba került Majdnem híres címü film Penny Lane-jét, a szöke cicát. Ha még nem láttátok a filmet, nézzétek meg. Összetöri a szíveteket. Többször is.

Cynthia Albritton
Nos, ö és barátnöje, a szexi Pestis kisasszony azt gondolták, úgy tünhetnek ki a hatvanas évek végén kórságként elszaporodott groupie-k tömegéböl, ha megörökítik hódításaikat. Videokamera, felejtsd el. Honnan? Péniszeket és melleket öntöttek gipszbe. Egy idö után csak Cynthia maradt, rock zenészek farkát öntötte ki, gondolom világos, Hendrix, Iggy Pop, Nate ’A Kanyar’ Radtke és a haverjaik.
Egy idöre felkapott lett, mert a médiát jobban érdekelte a farok, mint a rock. Frank Zappa segített eljutnia LA-be, a valóságos groupie mennyországba, hogy gyarapíthassa gyüjteményét, ám meglepö módon hiány mutatkozott híres hímtagokból, ezért Cynthia visszatért Chicago-ba, és végre szerzett egy normális állást, ahogy az anyjáék javasolták, tíz évvel azelött.

Sweet Connie Hamzy
Little Rock legendája. Egyszerüen minden zenészt, road-ot, menedzsert leszopott, aki áthaladt a városon, nem szeretném az összeset felsorolni. Dalokban örökítették meg a tetteit, a rezuméja olyan, mintha egy 1970-es wurlitzer kínálatát olvasnád. Amikor 19 éves lett, a Cosmpolitan már az orális szex rivaldafényes világában tett kirándulásairól cikkezett. Ma 50 éves, még mindig szívesen üldögél a Sticky Fingerz-ben, és meséli a történeteit a fiataloknak. Bill Clintonnal is hírbe hozták. Szerintem megvolt neki.

A csaj rajongó, vagy groupie egy frankó intézmény. Már ha nem dölnek be a Manson-féle szarháziaknak meg a Rolling-féle szarháziaknak. Csak a sanyikaféle szarháziaknak.


Yo yo yo.
GETTÓ JÉZUS! MINDENKIT LEZÚZ
Gettó Jézus az utcára került, hogy megkísértessék az ördögtöl. Épp a zsír új kígyóbör csizmáját nézegette, amikor az utcasarkon befordult Charles Manson.
-Hé, te-pisszegett oda Gettó Jézusnak.
-Mi a pálya?
-Nem akarsz nekem dolgozni?
-Úgy nézek én ki, mint egy csaj?
-Nem jársz rosszul a végén. Én vagyok a Krisztus, aki visszatért a Földre. Pszt. Titok.
-Igen? És akkor miért nem ismered a hatodik parancsolatot, te CSÖCS?
-Mit?
-Ne ölj! Kicsináltad azokat az arcokat.
-Ez nem ölés, nem gyilkosság! A forradalmunk, az afro amerikaiak forradalma, érted, testvér? Písz.
-Miröl karattyolsz itt nekem, te FOSTALICSKA? Mi ez a testvér baromság? Písz? Azt hiszed magadról, hogy fekete vagy, vagy mi? Segítek: nem vagy az. Na, szedjed a fokhagyma VALAGADAT, te koszos hippi, és soha többé ne lássalak meg a környéken, mert leborotválom a fejedet, a homlokodra tetoválok egy horogkeresztet, és végigzavarlak a Bronx-on! SEGGFEJ.


SEGÍTSÉG!
Mélyinterjút szeretnék készíteni Harmony Rose, amerikai pornószínésznövel. Aki bármiféle elérhetöségét ismeri, gondolok itt fórumokra, nem fizetösre, haver, chatre, amit utálok, myspace-re, msn-re, IRC-re, amikhez nem értek, akármire, az jelezze. Most! Küldj e-mailt, írj az üzenöfalra, nem érdekel, csak csináld!

Harmony. Micsoda müvész!

Nahát. Azt hiszem, Harmony Rose groupie-ja lettem.


0111 MOTORFEJ CONNIE BARRESS
Ciaka Koken nem vette le szemét az asztalnál ülö földi nöröl. Úgy kerülgette, mint valami dögevö. A szükös helyiség összes bútorzata két szék volt és egy asztal. A plafonról tompa fény világította be a termet. Ciaka feltürt ingujjban, karjait a mellkasa elött összefonva megállt a nö jobb oldalán, és csak figyelte öt. A nö odafordult, és megeresztett egy fáradt mosolyt. Coima Kerok és Celia Pian egy elsötétített teremböl figyelték öket, egy jókora tükör túloldaláról.

-Vegyük át még egyszer!-mondta Ciaka, hangja túlságosan nyájasnak tünt, egyáltalán nem illet az arckifejezéséhez.
-Még egyszer? Négyszer meséltem el a történetet. A második után már le se jegyezték-válaszolt a nö.
-Connie, kérem, azért azt be kell látnia, hogy nem mindennap próbálják meggyilkolni a beegho birodalom barekját.
-Én nem próbáltam megölni öt.
-Vegyük át még egyszer a történteket, hátha elsiklottunk valamilyen apró részlet fölött.

-Rendben, még egyszer utoljára.
A Motorfej zenekarral érkeztem az állomásra. Két nappal ezelött. Vagy három? Nem, kettö volt. Tudja, a sok éjszakázás miatt néha összefolynak a napok, ezt megkérdezheti akárkitöl a rock’n’roll bizniszben. Persze, én nem ugyanaz a kaszt vagyok, mint a zenészek, vagy a menedzserek, vagy akár a road-ok. Nem, uram. De a mezei rajongónál azért többnek számítok. Kísérem a  zenekart. Groupie vagyok. Nem kurva, vagy ilyesmi. Groupie. Majdhogynem a zenekar része. Csak én nem játszom semmilyen hangszeren. Haha. Persze, ez attól függ. Sokan a zenészek közül a szerszámukat is hangszernek tartják, ha érti, mire gondolok. Gondolom, érti. A beegho-knál is ugyanaz van, nem? Úgy értem ugyanúgy megy. Ugyanúgy csinálják, mint mi, igaz? Sejtettem, tehát akkor tudja, miröl beszélek, ha szerszámot emlegetek. Jó, jó folytatom.
Ahogy már mondtam, a Motorfejböl leginkább Lemikhez tartozom. Úgy értem, ha velük vagyok úton, vele töltöm a legtöbb idöt. Milyen ember? Frankó srác. Sokat beszélgetünk. Ha vele dumálok, azt érzem, tényleg érdekli, amit mondok, nemcsak arra vár, hogy letépje rólam a ruhát. Érti, szóval olyan spirituális. Mindent megoszt velem. Ritka, hogy a srácok elmondják a gondolataikat, de Lemik sose fogta vissza magát. Ha megkérdeztem, mi a véleménye az életröl, mindig azt mondta, hogy az élet olyan, mint egy szaros szendvics, amiböl mindenkinek enni kell. Ám itt nem fejezte be. Úgy értem, ha akármi másik fickótól kérdeztem volna ezt, ennyivel letud, de Lemik nem. Nem, uram. Nem állt meg itt, azt is hozzátette, hogy: Pilla, tudja ö nevezett el Pillának, és csak ö szólíthatott így, szóval azt mondta, Pilla, az élettel az van, hogy szar, szarabb, és egyre szarabb lesz, aztán meg egyszer csak vége, ami viszont a legszarabb, úgyhogy most nincs is olyan nagy gáz.
Azt hiszem ezért szeretem Lemiket. Optimista. Persze, ö próbálja tagadni ezt. Ahogy ö mondja: szeretnék optimista lenni, de a tapasztalat azt mondja, jobb megmaradnom pesszimistának. Okos srác.

Lemiken kívül?
Phillip, a gitáros, és Mickie a dobos csaj.
Hogy?
Igen, mindegyikükkel volt már szexuális kapcsolatom. Tudja, engem nem érdekel, hogy valaki beegho vagy paquin vagy ember. Én nem vagyok náci. A rock’n’rollban az megengedhetetlen. És nem, az sem érdekel, ha nö az illetö. A banda tagja. Érti, családtag. Mindenki ugyanúgy részesül a jóból. Úgy értem, semmi gondom azzal, hogy idönként egy-két sietös franciát adjak a menedzsernek, Lonny-nak, vagy a road-oknak, de lefeküdni csak a banda tagjaival fekszem le.
Egyáltalán nem érzem úgy, hogy kihasználnának. Nagyon jól bánnak velem. Egyáltalán nem tárgyként kezelnek. Nem, ez így sosem jutot eszembe. Phillip gitározni tanít. Igen, köszönöm, egész jól megy. Bár a paquin hangszerek eltúlzott részletessége és funkciói néha még összezavarnak. Egy-két egyszerübb nótát azért már el tudnék pengetni akár a színpadon is.
Hogyhogy miért jöttünk a Calliope-ra?
Elmondtam már.
A Motorfej tíz éves fennállását ünnepli, ez a legnagyobb turné a galaxisban, száznegyven megállós, az száznegyven bolygó, uram! A Teljes Megsemmisítés turné. Minden hírközlö egység ezzel van tele! A rock utolsó leviatánjának utolsó útja, meg ilyeneket írtak a különbözö portálokon. Bekaphatják. Nem a vég lesz ez, csak a kezdet.
Persze, persze, tudom, hogy nem ezért vagyunk itt. Bocsásson meg, csak mindig elvesztem a fejem, ha a sok öltönyös taknyot arról hallom beszélni, hogy mennyire vége az életstílusunknak, a mi idönknek. Sajnálom, csak olyan régóta hallgatom ezt a szarságot.
Szóval a Teljes Megsemmisítés miatt jöttünk.

Minden zökkenömentesen ment, simán el tudtuk foglalni a szállásainkat, gondolom a hely nem túl népszerü mostanában. Hogyhogy mire gondolok? Tele az állomás katonákkal, és ne haragudjon, nem akarom megsérteni, de ezek a katonák mind beegho-k. Talán ezért van, hogy nem találkoztunk a megszokott tülekedéssel sem. Más bolygókon meg állomásokon alig engedik kiszállni a bandát a a turnékompból. A Kulpopoo-n majdnem elmaradt a koncert, mert a megörült paquin kiscsajok elözönlötték a leszálló pályát, és a fiúk féltek elhagyni a gépet. Végül a helyi zsaruk intézkedtek. Jó ég! Látott már toporzékoló paquin-okat? Meglehetösen félelmetes látvány. Szakad róluk a víz. De nem olyan izzadság, mint a miénk, szinte szagtalan. Ahogy üvöltve rázzák a szörtelen fejüket, a füleik ide-oda csapkodnak, és szerte spriccel ez a furcsa veríték. A hangjuk olyan magas, hogy a paquin területeken adott koncertek alatt füldugót viselnek a zenészek. Rémes!
Ja, persze. Megint sokat fecsegek.
Szóval elfoglaltuk a szállásunkat, utána az egész bagázs, vagy harmincan, megrohamoztuk a bárt. Olcsó piákat ittunk. Senki nem zavart, tényleg olyan volt, mintha senki nem ismerte volna fel a Motorfejet. Lemik hülyére röhögte magát ezen. Lehet, hogy senki nem jön el a koncertre? Az szent, hogy rockereket nem láttunk az állomáson. Furcsa estének ígérkezett. Jól berúgtunk. Aztán Lemik meg én elvonultunk a szobánkba. Phillipet és Mickie-t a bárban hagytuk, Phillip akkor már felszedett valami helybéli cokkon fruskát, aki még soha nem hallott az együttesröl.
Gondolom, nem szeretné, hogy belemenjek a részletekbe. Már, hogy mit müveltünk Lemikkel a szobában. Vagy igen? Jó, rendben. Oké.
Tehát, miután végeztünk, lezuhanyoztam, utánam Lemik is. Azt mondta, el kell mennie, megbeszélni a koncert terveket egy Péló nevü menedzserrel, addig menjek le a bárba, vagy mit tudja ö. Azzal lelépett.
Én lementem a hallba, gondoltam, bedobok néhány italt, bár kicsit tartottam a teljes lerészegedéstöl, hiszen az este még messze volt, én meg már beraktam a gallér mögé ezt-azt. Phillip lelépett a cokkon csajjal, de Mickie és néhány road még a pultot támasztotta. Sokat dumáltunk, és még többet ittunk, amíg Lemik visszaért. Emlékszem, engem fel kellett segíteni a szálloda lépcsöjén. A szobában elaludtam.

A következö emlékem az, hogy Lemik ébresztget, azt mondja, húsz perc múlva indulnunk kell, én meg felkelek, teljesen készen, és újra beállok a zuhany alá, úgy ruhástul, érti. Nagyon szarul voltam, de a víz segített valamennyit. A stadionig gyalogoltunk. Senki nem állított meg autogrammokért. Azt hittem, akkorra a promenád már tele lesz kis csövesekkel, akik kifestve, feketében várják a koncertet, de sehol sem gyülekezett senki. Mit mondjak? Nem ehhez voltunk szokva. Valami perverz módon viszont mindenkinek tetszett az inkognitó, meg, hogy teljesen bizonytalan lett a koncert sorsa. Mindenki vigyorgott. Megkérdeztem Lemiket, nem mondott-e valamit a koncert elmaradásáról az a Péló nevü, de nem, jelét sem adta, hogy bármi probléma lenne. Aztán beértünk a csarnokba, és majd elájultunk. Dugig volt. Na, erre igazán nem számítottam. Vegyes társaság, és valahogy olyan fegyelmezett. Olyan betegesen, piszkálósan fegyelmezett, mint ez az egész ürállomás. Zavarbaejtö. Azt hiszem, ez a megfelelö szó.
Lemik és Phillip a koncert elött elszívták a tradícionális elorani joint-jukat. Hopp, ezt kérem töröljék a jegyzökönyvböl! Nem lehet? Nem szeretném, hogy bajba kerüljenek. Azaz, nem szeretném, hogy Phillip bajba kerüljön.
Szóval a lényeg, hogy mire a banda színpadra lépett, mindannyian rendesen készen lettünk. Amikor láttam, hogy csap végig az eufória a srácokon, nem a rajongókon, ök szép fegyelmezettek maradtak, nem, hanem az együttesen, úgy én is elvigyorodtam, és megmagyarázhatatlan örömmámorban berohantam a legdurvább esetben is csak dölöngélö nézök közé. Nem tudom elmagyarázni az érzést, de ha azt mondom, hogy a dühöngöben orgazmusom volt, az talán elárul ezt-azt. Pörögtem-forogtam. Meg kell érteniük, hogy teljesen ki voltam ütve. Szerintem tartalékról mentem, de nem számít, körülöttem elkezdett felengedni a közönség. A színpadon Lemikék akkor már életük legjobb perceit élték, olyanok voltak, mintha lebegnének. És úgy játszottak, mint az istenek. Elöször a paquinok örültek meg, azután az emberek, végül a beegho-k és mindenki más. Varázslatos volt.

Jó, jó, rátérek.
A koncert után egy fószer kérdezösködött Lemik után a színpad mögött. Azt mondta a Beegho barekjának üzenetét akarja átadni. Arra gondoltam, az valami nagy dolog lehet biztos. Egy road és én elkísértük az öltözöbe. A srácok akkor is szívtak. Amikor beléptünk Mickie villámgyorsan lesöpörte az asztalról a port, de szerintem a fazon észrevette. Phillip elejtett valami hülye poént az ürge arcszínéröl, de az nem nevetett. Én majdnem elröhögtem magam, de visszafogtam magam, és láttam, hogy a többiek is ezen igyekeznek. Amikor Lemik rászólt Phillipre, hogy disztingváljon, akkor nem bírtam tovább. A többiek is nevetni kezdtek, a beegho meg csak állt ott. Egy darabig mozdulatlan arccal, de aztán elmosolyodott. Azt mondta, kövessük.
Az elnöki páholyba vitt minket. Kemény fényüzés volt müsoron. A barek egy embergyereket tartott a karján, és legalább hat katona vette körül, a fegyvereiket nem láttuk, de minden kétséget kizárólag gárdisták voltak. Láttam már ilyeneket a turné alatt. Ezeket Phillip sem tudta volna megnevettetni, az is biztos. Nos, mindegy. A barek bemutatkozott, szégyenlem, de az agyam itt kihagy, nem emlékszem a nevére, aztán hellyel kínált. Mi meg helyet foglaltunk.
Telepumpált minket piával, dícsérte a zenekart, azt mondta, meglepte, hogy a földieknek milyen színvonalas szórakoztatáshoz is van tehetségük. Akkor Lemik azt mondta neki: csak látná, ez a csaj milyen tehetséges! Jót nevettünk. Akkor még viccesnek tünt a téma.
A barek felhívatta a páholyba a road-okat, meg a család többi tagját, akik nem tüntek el máris az éjszakában. És tomboltunk tovább. Rengeteg alkohol fogyott, a barek nem ivott, de halál lazán viselkedett, nem zavarta, hogy részegek vagyunk. A katonái egy pillanatra sem tágítottak mellöle, az egyik félrelökte Mickie-t, amikor az egy kicsit közel tántorodott hozzá. A barek akkor súgott nekik valamit, és a gárdisták hátrébb húzódtak az árnyékba.
Sokat beszélt Lemikkel. Az én ízlésemnek kicsit túl sokat is. Odaültem Lemik mellé, és kérdeztem, hogy mi a téma, de csak annyit mondott, hogy toljam arrébb a biciklit. Na, ez már kifejezetten nem tetszett. Láttam, ahogy stírölnek, mind a ketten, azután a barek az embergyereket az egyik karjába vette, a másikkal pedig egy zacskót tett az asztalra.
Közelebb léptem. Por volt benne. Átlátszó, mint a víz.A barek azt kérdezte Lemiktöl, akar-e szívni belöle. Lemik azt válaszolta, miért ne, mindig ez volt a válasza mindenre, és elkezdte utcákká széthúzni a port. Akkor a barek rám mutatott, tudod, mit beszéltünk meg, mondta Lemiknek. Persze, persze, vigye csak, mondta Lemik, és a Baatala-n vásárolt porcelán csövével nekiállt felszippantani az utcácskákat.
A barek mustrálgatni kezdett, közben simogatta a kislány fejét, így nyugtatgatta, látszott a gyereken, hogy mindjárt elbögi magát. Tök részeg voltam. Arra gondoltam, miért ne? Mégiscsak egy elnökröl, vagy mifenéröl van itt nagybaszó, vagy nem? Úgyhogy felkészültem egy gyors oboára. Ennyit megtehetek Lemikért. Annyi mindenkinek megtettem már. A barek intett, de nem nekem, hanem a félreállított katonáinak. Azok elöléptek az árnyékból, és engem bámultak a nagy sárga szemeikkel. Éreztem, ahogy a büzmirigyeik az izgalomtól müködésbe léptek. Azt hittem, elhányom magam. A barek szórakoztatónak találhatta a megfagyott levegöben lejátszódó jelenetet, mert igencsak mosolygott, közben a gyerek fejét simogatta, és végig az arcomat fürkészte.

Az egyik gárdista megfogta a karomat. Elejtettem a poharat, de alig lehetett hallani, mindent elnyomott a parti zaja. Egy másik a seggembe markolt. Tökön térdeltem. Higgye el, így volt! Megfogta a seggem! Nem érdekel, hogy kinek a testöre, meg mit tudom én, milyen elit katona, letaperolt, és abban a pillanatban ezt nem kellett volna megtennie. Minden erömet beleadtam a rúgásba, és a faszi összecsuklott, többi egyetlen pillanatra megdermedt. Lemikre néztem.
Nem akart segíteni.
Csak ült ott, és bámult. A bajuszára ráragadt a por, a szemei összeakadtak. Úgy bámult rám. Nem mozdult.
Eladtál nekik egy kis porért, kérdeztem. Összehúzta a szemöldökét, azt sem tudta, mi van. Eladtál nekik, te rohadék, üvöltöttem, és mintha az üvöltés felébresztette volna a megdermedt katonákat. A padlóra tepertek. Ez már feltünt néhány közelben imbolygó tagnak, de mivel látták, hogy Lemik tölem, két méterre egy kanapén szív, teljesen felszabadultan, azt gondolták, minden oké, a jó öreg Connie csak elszórakázik a fiúkkal egy kicsit. Megeröszakoltak.
Nem mondhatnám, hogy beleremegtem. Mit mondjak, voltak már viharosabb élményeim, önszántamból, mindenféle lényekkel, akik jobban fel voltak szerelkezve ezeknél. Már ha megbocsát, admirális.
Szóval nem, igazából nem ez volt, ami miatt elöntötte a szar az agyamat. Hanem Lemik. És az ö rohadt részvéttelen szemei. Olyan üresek voltak, mintha egy tükörbe néztem volna. Ott ült a barek mellett, és fingja sem volt. Haha. Na, az aztán betett
A padlón feküdtem, jó rongyosan, büdösen. Az utolsó gárdista még ott tetvészkedett mellettem. Ahogy a testeiket hozzám dörgölték, elkerülhetetlen volt, hogy megérezzem a fegyvereiket az övön. Pofánkönyököltem a szerencsétlent, és lecsatoltam a sugárvetöjét.
Rögtön Lemikre céloztam. Egyik gárdista sem lehetett olyan gyorsa, hogy meg tudja akadályozni a fegyver elsütését. A barek összecsinálta magát. A kezében lévö gyereket maga elé rántotta, azután rögtön felém dobta. Nem talált el, szerencsétlen kislány métereket csúszott a padlón. Istentelenül bömbölt. Aztán nagy csörömpölés, és elhallgatott. A barek a kanapé mögé ugrott, én meg még egyszer belenéztem Lemik tátongó üres szemeibe, és löttem. Lemik lebucskázott a kanapéról, a hangosító és a banda menedzsere meg rám ugrott, letepertek, és kicsavarták a kezemböl a fegyvert. Ha nem teszik meg, a gárdisták kivégeznek a helyszínen.
Hát ennyi történt.
Soha nem akartam megölni a barekjukat.

-Ön azt állítja, hogy a Beegho vallási vezetöje drogokért megvásárolta Önt, majd elit testörsége tagjainak dobta oda, koncul?-kérdezte Ciaka Koken.
-Pontosan-válaszolt Connie.
-Ugyan! Coima Kerok tiszta, mint a Beegho égboltja. Még hogy drogok!
-Remélem, nem túl nagy haverok, mert akkor jókorát fog csalódni a fickóban.
-Ön is csak egy ember. Hogyan érthetné meg, hogy a mi vallási elöljáróink nem bünöznek. Öket nem kapják rajta. Nem buknak le, mint a maguk papjai. Soha. Nem vétkeznek. Soha egyetlen egyröl sem derült ki semmi kompromittáló. És ez így is fog maradni. Mert így kell lennie. Mert ezt diktálja a Szövetség érdeke. És Beegho-é. És maga együtt fog müködni. Higyjen nekem!





folytatom

Addig is, ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok.


18