gondfoci klasszak

Hahó.


FANPOST
-gruszi azt írta az üzenöfalra, hogy leveszi a ruháját, és leteper engem.
Öszintén remélem, hogy gruszi nem egy százhúsz kilós bakn*gger.

-teri szerint Stohl Pudvás András nem halt meg.
Csak olvass tovább, majd kiderül. Haha. Csacsi.

-nyamnyam be akar törni valami kereket, és tetszett neki a stólbucis videó.
Sok sikert a betöréshez, csak húzz harisnyát. A fejedre.

Ah, a rajongók! Úgy hiányoltalak titeket!


NÉHÁNY FONTOS TUDNIVALÓ
A búcsúbulikról

-ha drága hangfalakat vettél a múlt héten, ne dobd a közösbe, mert a részegek két dolgot fognak csinálni vele: rárakják a sörüket, és/vagy felborítják.

-ne hívj meg a bulira olyan embert, aki nemrég csináltatta meg a fogsorát háromszázezerért, mert az valószínüleg olyan büszke az új fogaira, hogy mindenkit meg fog harapdálni, kinek az arcát, kinek csak a karját.

-a diszkósok hisztizni fognak, ha túl sok tankcsapda szól. a tankcsapdások hisztizni fognak, ha túl sok diszkó szól. a diszkósok is hisztizni fognak, ha túl sok diszkó szól.

-ahogy megérkezik a legnagyobb darab ember, rögtön köss bele, hogy jelezd, ki a király. idönként juttasd eszébe azzal, hogy amerikai focista kiinduló helyzetböl nekirohansz fejjel. ha azt hiszi viccelsz, valamit rosszul csinálsz.

-nem szabad a részeg bulákkal verekedni, még játékból sem, mert elöbb-utóbb beverik a fejüket a falba, az ágykeretbe, mikor mibe.

-nem vehetsz fel bordó, vörös, piros pulóvert, mert a kellö mennyiségü pia elfogyasztása után mindenki nagyon elmésen meg fogja jegyezni, hogy látják a fejedhez öltöztél, százszor meg nem lehet ugyanazon a szar poénon nevetni.

-ha a részeg csaj le akarja nyúlni a sörödet, elöször küzdj egy kicsit, aztán engedd neki. amikor másodszor tarhálná a sörödet, nyugodtan nyújtsd oda neki a a hamuzónak kinevezett, teledekkezett, telehamuzott, vízzel töltött dobozt. funfunfun.

-majdnem annyit kell költeni papírzsebkendöre, mint sörre, mert elöbb-utóbb mindenki elpityeredik, van, aki a nagyközönség elött, van, aki a slozin.

-ha egy csaj azt mondja, hogy nem fog veled járni az életben soha, és nem, kefélni, de még csókolózni sem, nyugodtan hidd el neki, ö csak tudja.

-a sör úgysem lesz elég, ki kell ugrani egy éjjel-nappaliba, pontosan kettö dobiért, az egyiket feltétlenül ki kell baszni az útra egy autó elé, ami kikerüli az akadályt, utána a haveroddal azon veszekedni, hogy ki igya meg a felrázott sört.

-ha a búcsúztatott illedelmesen megkérdezi, hogy még szomjas vagy-e, cseszd le: hülye vagy?! nézz már rám, bazmeg!

-a mosógép mögött ne keress alvóhelyet, mert valaki már úgyis odahányt.

-ha hajnali négykor az üres klubszobában ébredsz, akkor nem volt akkora szerencséd, mint a balfasznak, akit ketten eltámogattak a szobájáig, aztán bebaszták a padlóra, rázárták az ajtót, és így reggel nem tudott munkába menni.

Mindegy, akadnak, akikért megéri átesni ezen a rengeteg szarságon. A múlt héten el kellett búcsúztatni az egyik munkatársamat, elhúzott. A saját szavaival: ö tudja csak igazán, mi a pudva, ö a pudvák királya, a pudva mestere, egy pudvológus.
Másnap négyen találkoztunk az elhagyott klubszobában. Sörszag, ragacsos padló, szétdobált dobozok, magányos stokik, és ágyak, néma hangfalak. Cigit tarháltam, majd bocsánatot kértem, amiért nagyon berúgtam. Aztán a többiek is mind. Kár, hogy nem volt ott a maradék húsz-harmic alak, akkor mindannyian bocsánatot tudtunk volna kérni egymástól.

Sok sikert, Latza.


KÖRÜLVESZNEK
Ebben a rovatban mindig egy háziállatomat mutatom be. Van belölük elég. Körülvesznek. Itt ólálkodnak. Kicsit élösködnek. Miért ne? Megengedem nekik. Akkor ezt megbeszéltük. Tehát:

A Bagolyvárban él egy idösebb néni, ö a kedvenc baglyom. A következö szóváltás zajlott nemrég:

Fönök: Azért jól tartja magát az öreglány.
Erika: Ja. Gondolnád róla, hogy hetvenkét éves?
Én: Nem. Azt gondolnám róla, hogy kétszáz.


MEGÖLTÉK BUCIT!
SZEMETEK!
Stólbuci drogot akart. A veríték patakokban ömlött végig a hátán, és érezte, hogy az arcán is végigcsurran egy-egy ér. Idegböl vezette a Szombat Esti Lázat, és tekintete egyre gyakrabban siklott Csonka Pici seggére. Meglazította a nyakkendöjét. Tudta magáról, hogy nem homokos. Vagy mégis? Honnan a bizonytalanság? A drogok. A teste üvöltött értük. Feltétlenül droghoz kellett jutnia!
Stólbuci elhajította a jegyzeteit, és elviharzott az öltözöbe. A táncolók és a stáb megdöbbenve néztek utána. Buci bevágta maga mögött az ajtót, az egyik ujját bedugta a kulcslyukba, aztán szembefordult Bambival. Az özike vicsorogva közeledett felé. Buci tudta, hogy csak hallucinál, de valahogy arra gyanakodott, Bambi megette a kokaint. Elvonási tünetek. Vagy még a tegnapi lövés? Az azelötti? Flashback? Az elvonástól lehet egyáltalán hallucinálni? Mennyivel könyebb volt az élete, amíg csak ivott! Akkor csak néha fejreállt a kocsival, de legalább tudta, hogy mi van. A kokó impotenssé is tette. Survivor, régi szép idök!
Bambi szuvas tépöfogai ekkor mélyedtek Buci arcába. Na, milyen, kérdezte az állat, a múlt héten csináltattam háromszázezerért. Buccer egy parasztlengövel válaszolt, de ökle átsiklott az öz zavarosan vigyorgó pofáján, és a müsorvezetöt elrántotta a lendület, ujja beleszakadt a kulcslyukba. Arccal egy szögeságyra esett, felordított, és a hátára hemperedett. Cilinderes flamingókat fedezett fel, akik a csillárra felakasztva szívták agresszívan hosszú kubai szivarjaikat. Behunyta a szemét. Csonka Pici hangja suttogott a fülébe.
Észrevettem ám, hogy a seggemet stírölöd.
Mi, mit akarsz, kérdezte Buci a csukott szemei mögül.
Szeretnél belemarkolni, ugye?
Igen, suttogta Buci, aztán megrázta a fejét, kezeit a füleire tapasztotta. Neeem, ordította, felpattant a szögeságyról, és arccal nekirohant a falnak. Az orra szilánkosra tört, az egyik csonk kiszúrta a jobb szemét, ö maga pedig a padlóra rogyott. Sírni kezdett.
Ne sírj, kiskancsó! Idén Pici papa kicsit elörehozza a karácsonyt.
Nem, mindez nem is létezik, gondolta Buci, azután egy láthatatlan kéz lehúzta a sliccét. Buci felugrott, átgázolt az öltözön, és örjöngve kivetette magát az ablakon. Amikor rátaláltak a holttestére, egy amerikai akita már rég elnyalogatta az agyát, mint valami fagyit, és most egyre nagyobb izgalommal szaglászta Buci csupasz seggét.

-Megölték Bucit!
-Szemetek!

Vajon a jövö heti epizódot túléli-e a surmó?


EGY TÉNY, AMITÖL MAJD OKOSABBNAK TÜNSZ
Az átlagember élete során 8 pókot eszik meg álmában.
És máris okosabb vagy, mint három másodperccel ezelött.


0109 A FILISZTEUS

-Kaptunk újabb képeket az Anta Aurigáról?-kérdezte Coima Kerok.
-Nem, uram, a forgatócsoportokkal elveszítettük az összeköttetést, ugyanúgy, ahogy a felszíni csapatokkal-válaszolt Ciaka Koken.
-Mind meghaltak?
-Ebben nem lehetünk biztosak, uram.
-De azért valószínü, mi?
-Lehetséges, hogy csak az anta sugároz zavaró jeleket, és ezáltal ellehetetleníti az összeköttetést a csapatokkal.
-A rendszerben lévö gépek sem észlelnek tölük adást?
-Nem, uram.
-Beszélt a vezérhajóval?
-Igen. Ök sem képesek kommunikálni a felszínen lévö egységekkel. A flotta parancsnok azt kérdezi, elindulhatnak-e visszafelé?
-Nem, semmiképpen sem vonulunk vissza. Pihenjenek, amíg kitaláljuk, mi legyen a következö lépés.
-Félnek a kalózoktól.
-Hogy?
-Félnek a kalózoktól.
-Kalózoktól. Ez meg mit jelent, már megint?
-Rendkívüli mértékben megnött a kalóz aktivitás az Anta Auriga és a határvidék állomásai között. A söpredék arra számít, hogy a hajók nagy rakománnyal térnek meg az Aurigáról. Több civil teherhajót már megtámadtak a területen, és mindet el is foglalták. Az, hogy a legénységgel hogy bánnak, attól függ, melyikük csap le elöször a hajóra. Van, hogy egy mentökabinban mindenkit elengednek, van, hogy csak kivetik a hullájukat az ürbe. Úgy tünik, a karmaikat élesítgetik, készülnek a nagy pillanatra, az Aurigáról visszatérö kincseshajókra. Félö, ha elöbb-utóbb nem jutnak zsákmányhoz, rajtaütnek az anta ürben állomásozó kisebb hajóinkon.
-Hát a kincseshajókra várhatnak.
-Mit közöljek a vezérhajóval? Mi a parancsa?
-Tartsanak ki! Úton a segítség. Semmi, ismétlem, semmi szín alatt nem vonulhatnak vissza! Ha bármi hírt kapunk a felszíni csapatokról, azonnal tájékoztasson!
-Értettem, uram.

-Te rossz ember vagy?-kérdezte Padastra atya.
-Nem tudom-válaszolt a katona.
Nekiiramodtak, végigcikáztak a sötét sikátor szemétkupacai között, majd megállapodtak az egyik konténer mögött.
-Hogyhogy nem tudod?
-Ezt nekem nem olyan könnyü eldönteni, mint a magadfajtának.
-Mi az, hogy a magamfajtának?
-Tudod, az ilyen vallásos alakoknak.
-Hívö vagyok, nem leprás. Kérlek, ne is beszélj úgy rólam!
-Oké.
-Különben beverem a pofád.
A katona csodálkozva fordult felé, a pap idióta vigyorral villantotta felé hiányos fogsorát, majd egy hirtelen mozdulattal lenyomta a fejét a konténer fedezékébe. A fémes kopogás a közelböl hallatszott. A fényes fickó határozott léptekkel vágott át a sikátoron. Padastra csak akkor szólalt meg, amikor a lépteinek visszhangja elhalt a távolban.
-Egy angyallal incselkedem. Egy csúszómászó kedvéért. Bocsáss meg, bünös lelkemnek, uram!
-Jó kis angyal az. Pénzért öl embert.
-Fogd be a mocskos szád, filiszteus!
-Sokminden vagyok, de a filiszteus nem egy ezek közül.
-Pofa be, indulás!-mondta Padastra, felhúzta a katonát, és kirohantak a sikátorból.
A promenádra értek. Mintha egy más világba jutottak volna. A sétálókerület bámulatba ejtett akárkit, aki elöször tette be ide a lábát, de aki a peremkerületek koszos sikátoraiból érkezett ide, azt hitte, egyenesen a mennyek országa. Nyoma sem volt szemétnek, a büzt óriási turbinák szívták el, és mindent fényárba borítottak a különbözö fényforrások. A katona fejére húzta a Padastratól megörökölt koszos pulóver kapucniját, a pap pedig Elvis-esen felhajtotta ingje gallérját. Drága ruhák, ezernyi szín jött velük szembe. Besavazott paquin kereskedök mulatoztak a promenád ivóiban és éttermeiben. Egyikük a teraszról feléjük löttyintette az italát, aztán torokhangú röhögésbe kezdett.
-Azt sem tudom, mi az a filiszteus-mondta a katona.
-Seggfej.
-Kabbe!
-Nem te. A filiszteusok. Seggfejek.
-Ja!
A tömeg gyomorfordítóan hömpölygött a menekülök körül. A közelben díszes társaság jelent meg. Kék selyem kaftánjaik kiemelték öket a tömegböl, mintha az nem lett volna elég, hogy mindenkinél magasabbak voltak, ahogy azt a beegho-któl meg lehetett szokni. A ruháik elárulták, hogy nemcsak egyszerüen gazdagok voltak, hanem elökelöségek, nemesek.
-Sietnünk kell! Az angyal nemsokára rájön, hogy átvertem. Durcás lesz-mondta Padastra.
-Nyugi. Azt mondtad, megvan a hajó.
-A dokkológyürüig el is kell jutni, apám.
-Marha nehéz lehet.
A katona ebben a pillanatban ütközött vállal az egyik csillogó kék ruhás beegho-nak. Abban a pillanatban kezek ragadták meg, és a földre teperték. Féltucat kék ábrázat meredt rá.
-Mit képzelsz, ember?-kérdezte az egyik beegho. -Veszed magadnak a bátorságot, hogy a barek testörségének katonáját fellökd?
-Nem, nem szándékos volt-mentegetözött a katona.
-Nem hát! Sosem az!
A tömeg óvatos körbe zárta a földre tepert embert, és leteperöit. Padastra néhány lépéssel közelebb merészkedett a dulakodókhoz.
-Te meg mit bámulsz-fordult a beegho a pap felé.
-Csak várom, hogy eleresszétek a barátomat-mondta Padastra. -Ártatlan. És ti biztosan nem tartanátok fogva, illetve büntetnétek meg ártatlanokat, igaz?
-És te? Te ártatlan vagy, koldus?
-Én? Nem, nem, uram, én nem vagyok ártatlan. Bünös vagyok. Bünös a fösvénység vétkében.
-A fösvénység vétkében?-A beegho nevetve nézett körül a társain. -Hallottátok ezt? Bünös a fösvénység vétkében! Ez jó!
-Igen, uram, bünös vagyok a fösvénység vétkében. És, hogy öszinte legyek,  a torkosság vétkében is. Tudod, szeretem a piát.
-És még miben? A büzölgés vétkében?
-Bünös vagyok a harag vétkében.
Azzal Padastra atya falábával teljes eröböl ágyékon rúgta a beegho-t. Az összecsuklott, és gurgulázó hangon kérte társai segítségét. Egy másik kékpofájú a pap felé ugrott, de a katona elgáncsolta, és övéböl kirántotta az idegen sugárvetöjét. Ahogy a levegöbe lött, a pánik végigömlött a tömegen. Egy pillanat elatt elsodorták a beegho testöröket, de ugyanúgy a katonát és Padastrat is.

-Mi ez a rettenetes hangzavar?-kérdezte Coima Kerok a kommunikátorán izzadó Ciaka Kokentöl.
-A promenádon kisebb zavargás tört ki. A pontos okot még nem tudjuk, de a helyreállításról már intézkedtem, négy biztonsági egységet küldtem oda.
-Nagyon derék, tájékoztasson a fejleményekröl-mondta Coima, kikapcsolta a komberendezést, és felrázta a cumisüveget. A karján gügyögö, Christen névre keresztelt kislány óriásit csücsörített, ahogy felfedezte a kajcsit.

-Örülök, hogy újra találkozunk-hallotta Padastra a háta mögül. Megfordult. Az angyal állt elötte. Jó nagyra nött, a pap csak a mellkasáig ért. A kavargó tömegböl néhányan az óriásnak ütköztek, de lepattantak, mint a ping-pong labdák. Shatterhand sejtelmes mosolyra húzta a száját.
-Hol van a barátunk?
-A kéglimben, ahogy mondtam.
-Ugyan már, atyám. Senki sincs az óljában.
-Akkor valahogy megszimatolta a dolgot. Nem olyan hülye ám.
-Nem olyan hülye? Mennyire nem hülye? Mint amilyennek engem szeretne látni?
Az egyik beegho testör Padastra mellé keveredett, felemelte a cihkar nevü kétkezes fegyvert, és lesújtani készült. Az angyal elkapta a fegyver markolatát, kicsavarta a katona kezéböl, és annak gyomrába szúrta.
-Jöjjön, atyám, majd máshol beszélgetünk-mondta, és megragadta Padastra grabancát. Ahogy rángatta maga mellett a pap lába csak ritkán érte a földet.

Hová tünt ez az állat? Minél elöbb ki kell futnunk. A felfordulás után, lehet, hogy máris bukta az egész. Mindegy. Ha nem jön, egyedül megyek. Hányas számú dokkot is mondott? Százegy? Nem, az a házszám, ahová a fejvadászt küldte. Ez volt a nagy terv. Odahívni a lakására huszonegy nulla nullára, mi meg akkor osonunk át a dokkológyürüre. Szerencse, hogy fél órával elöbb indultunk.
Hatalmas a fickó. És valamilyen fémböl lehet. Én biztos nem basznék be neki egyet. Porrá törné az öklömet.
Hányas számú dokkot mondta az az eszehagyott hippi? Kilenvenegy? Nem, ez sem az. Az a lift már a dokkológyürüre visz. Ha ott vagyok, talán beugrik. El kell jutnom a hajóhoz. A kapitány még fegyvert is szerzett, ha minden igaz. Legalábbis, én mondtam a loboncosnak, hogy fegyverre is szükség lesz.

-Mondja csak, Ciaka!-mondta a barek, miközben a Christen szájából folyó nyálat törölgette.
-A felfordulást megszüntettük. Néhány földi koldus robbantotta ki. Belekötöttek kegyelmed testörségének néhány tagjába.
-Hogyan?-Coima Kerok érdeklödve fordult a képernyö felé.
-Elvették egyikük fegyverét, és a tömegbe löttek. Ez okozta a pánikot.
-Belelöttek a tömegbe?
-Igen, uram.
-És megsérült valaki?
-Sajnálom, uram, az egyik testöre meghalt.
-Micsoda?-sikoltott a barek, és a feje fölé emelte Christent.
-Várjon, várjon egy kicsit!-kiáltotta a rémült Celia Pian, és kikapta a gyermeket Coima kezéböl. Az irányítópult egy távoli végébe vitte, lefektette, betakargatta. -Nem a te hibád-mondta, azután visszatért a komberendezés elé.
-Megölték a barek testörségének egy tagját?-kérdezte Coima Kerok.
-Igen, uram.
-Remélem, elöállították a tetteseket.
-Még nem sikerült elfognunk öket, uram.
-Hát igyekezzenek! Még a mai napon lakatt alatt akarom tudni öket! Ez most fontosabb, mint az Anta Auriga!
-Igenis.
Azzal Ciaka Koken kijelentkezett. A barek összeráncolt homlokkal fordult Celia felé, aki, ha egy veszett vérfarkas lett volna, fülét-farkát behúzva elmenekül azok elöl a szemek elöl, de mivel a Calliope intendánsnöje volt, ezt nem tehette meg.
-Szép. Mondhatom, nagyon szép!
-Barek, higgye el, idejét sem tudom, mikor fordult elö ilyesmi utoljára.
-Az emberei ismét bizonyítottak. A maga imádott földi gilisztái. Megöltek egy beegho-t. A barek testörségének egy tagját. Egy katonát. Ez hát a maga csodálatosan, egyetértésben müködö állomása. Ahol mindenki barát, mindenki egyenlö, mindenki boldog? Csak úgy megölnek valakit? Annak az embernek gyermekei lehettek a Beegho-n, asszonya lehetett! És ezek megölték. Nem gondolkoztak azon egy percig sem, hogy talán éhes szájakat kell etetnie. Nem! Megölték. Szégyenlem magam. Maga helyett.
-Igazán sajnálom a történteket.
-Talán néha a sajnálat nem elég. Úgy gondolja a sajnálata elég lehet ott, ahol gyermekek és egy szeretö feleség sírnak az apa és a férj után?
-Biztosan nem, kegyelmességed.
-Nem bizony! Amikor idejöttem, én elhittem a maga álmát. Lehet, igen, lehet, hogy Ciaka és mások nem hittek az álmában, de én igen, én elhittem, hogy ez itt maga a mennyek országa lehet mindannyiunknak. El kellett viselnem az ö rosszalló, vagy legjobb esetben is értetlen pillantásaikat, amiért maga mellé álltam, velük szemben, akik a Beegho igazi patriótáinak tartják magukat. Már az sem volt világos számukra, hogyan fordulhatott elö az, hogy a híres Cakoi Pian leánya ilyen szinten elfelejtette családi és faji hovatartozását. De engem mindez nem érdekelt. Nem, én kitartottam amellett, hogy talán igen, talán mégis van valamilyen halovány remény arra, hogy megértsem a maga vízióját. Hogy talán az ember nem is olyannyira alantas lény. Hogy talán nem vagyunk felsöbbrendüek. És akkor így elárul.
-Én soha nem árulnám el a bareket, sem a Beegho-t.
-Pedig pontosan ezt tette. A maga emberei megöltek egy beegho katonát.
-Várjon csak! Azt hiszem, mégis eszembe jutott, mikor fordult elö ilyesmi utoljára. Amikor legutóbb beegho katona állomásozott a Calliope-n.
-Mit mond?
-Tudja, mikor volt az, Coima? Tudja, mikor tartózkodott utoljára beegho katona az állomáson? Mikor öltek meg utoljára beegho katonát az állomáson? A háború alatt.
-Azt mondja, én provokáltam ki a gyilkosságot azzal, hogy idehoztam a testörségemet?
-Azt mondom, ha nincs katona a Calliope-n, nem ölnek meg katonát a Calliope-n.
-Rendben, intendáns, most leléphet. Ha szükségem lesz magára, hivatni fogom.

A katona igyekezett kerülni a feltünést, szakadt szerelésében szépen el tudott vegyülni a dokkmunkások között. Olyan hülye érzése támadt, mintha otthon lenne. Megrázta a fejét, most végképp nem volt ideje a hallucinációkra, meg nem történt eseményekre, idegen arcokra. A hetvenes dokkhoz ért. Épp a beléptetöt nézegette, amikor rohanó léptek zaját hallotta meg. Közelebb húzódott a falhoz, ahogy a rémült alakok elfutottak mellette. Az utolsót visszarántotta, az nagyot nyekkent a fémpdalón.
-Mi a franc bajotok van?-kérdezte a koszos alaktól.
-Az az ürge! Az az ürge kurva nagy, ember!
-Ürge?
-Kurva nagy, ember! És fényes! Mindenkit meg fog ölni!
-Melyik dokkban van?
-A negyvenhetesben!
A katona engedte felállni a munkást, aki szélsebesen elviharzott.

Negyvenhetes? Ez lett volna az? Fene se tudja, hümmögött magában a katona, még akkor is, amikor befordult a 47-es dokkba, és meglátta a fejvadászt. A fényes óriás fél kézzel tartotta a magasba Padastra atyát, és nyugodt hangon kérdezgette, a lábai körül halott rakodómunkások hevertek. A katona el akart sunnyogni, de a pap már észrevette, és utána kiáltott:
-Nehogy lelépj nekem, te rohadék! Ez a szarházi kitépte a falábamat! Nehogy itt merj hagyni, most, hogy már lábam sincs!
-Affranc-mondta a katona, és szembefordult a fejvadásszal, aki a földre dobta a nyomorék papot.
-A 0198-as, ha nem tévedek.
-Gondolom, teljes mértékben megvesztegethetetlen vagy-mondta a katona, miközben Shatterhand közeledett felé.
-Mivel akarsdz lefizetni?
-Megfogtál.
A katonát három böhöm faládán vitte keresztül az elsö ütés. Szent szar, dünnyögte, és feltápászkodott, csak, hogy még elérje a következö pofont, ami egy dokkoló cokkon hajó oldalának csapta. Egy pillanatra akarta csak lehunyni a szemét, de vagy nem sikerült, vagy jó hosszú pillanat lehetett, mert amikor legközelebb kinyitotta már egy cella padlóján feküdt. Az enyhe rázkódásból rögtön rájött, hogy egy komp fedélzetén van, és nem kellett sok idö, hogy kitalálja, ki ül a vezérlöpult mögött. A bazi nagy filiszteus.




folytatom


Addig is, ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok.

21