gondfoci klasszak

Hele.


HA VICCELNI AKARNÉK, AZT KÉRDEZNÉM
Mi a különbség köztem és valaha között?
Az, hogy szebb vagyok, mint valaha.


KÖRÜLVESZNEK
Ebben a rovatban mindig egy háziállatomat mutatom be. Van belölük elég. Körülvesznek. Itt ólálkodnak. Kicsit élösködnek. Miért ne? Megengedem nekik.
Tehát:

HARRY a kutyám. Valószínüleg utál kutyának lenni, mert nem úgy ül, mint egy kutya. Törökülésben ül. Biztos szívesebben lenne török.


MEGÖLTÉK BUCIT!
SZEMETEK!
Az öltözöben nehéz szagok terjengtek. Stólbuci félrelökte az elpilledt pornószínésznöt, és nekilátott megcsinálni az utcácskákat. Összetekerte a tízezrest, és a kokó fölé hajolt, amikor meghallotta a nyüszítést. Az ablakhoz sietett. A panaszos hang egyre erösödött. Buci végigpásztázta a terepet, végül az ablak alatt pihenö szemetes konténerben megpillantotta Gyözike elveszett amerikai akita kutyáját. Szerencsétlen csórónak a lába valahogy beszorult valami vas alá. Azért a nyüszítés, meg azért az ordibálás a Gáspár tanyán. Buccer arra gondolt, megmenti a kutyát, így talán le is kötelezheti az agyamputáltakat, aztán majd szereznek neki drogot. Kimászott az ablakon, de mivál már be volt állva, a párkány mellé lépett, és kurva nagyott zuhant, pöccsel a konténer szélére. Fájdalmában felnyögött, amitöl még jobban fájtak a heréi. Könnyes szemmel lekászálódott a konténerröl, simogatással nyugtatgatta a kutyát, majd elkezdte rángatni a lábát. Szabadulj már ki, üvöltötte, szegény kutya pedig maga alá piszkított zavarában. Buci teljes erejével rángatta a lábat, egész addig, amíg az a kezében nem maradt. Tiszta vér lett. A kutya utolsó erejével még megmarta Buci kézfejét. Amikor a nagy lármára a rendörség végre megérkezett, csak azt látták, hogy a müsorvezetö egy szerencsétlen és nem mellékesen halott kutyát rugdos. Egyikük gumilövedékkel fültövön találta Bucit, aki örjöngeni kezdett, ekkor könnygázgránátot dobtak a kitátott szájába, majd tíz másik rendör, tömegoszlató felszerelésben végigrohantak a valamikori színészen. Súlyos sérülésekkel szállították kórházba, ahol az ügyeletes orvos két percet töltött azzal, hogy megpróbálja megmenteni az életét, majd megkávézott, és beadta Bucinak az altató injekciót.

-Megölték Bucit!
-Szemetek!

Vajon a következö epizódot túléli-e a pudvás?

u.i.: Gyözike! HARRY szétrugdosta volna a Buksid amerikai seggét, haver!


INGYEN SÖR
Az inkognitóját örzö K. K. népszavazást szeretne kiíratni arról, hogy a sörért ne kelljen fizetni. Miután az Országos Választási Bizottság (OVB) elutasította indítványát, kifogást emelt az Alkotmánybíróságnál (AB), ahol soron kívül veszik napirendre az ügyet.
-Civilben mérnök vagyok, és informatikai tanácsadással foglalkozom. Szerintem az állam egy csomó olyan dolgot támogat közpénzböl, amelyeknél a sör fontosabb, ezért beadványom jogosságában egy percig sem kételkedem-írta önmagáról K. K., aki közvetve a kusza állami támogatást próbálja kifigurázni. Neki semmilyen jogcímen nem jár semmilyen állami támogatás, holott milliók kapnak ilyen-olyan okból közpénzeket, például utazásra, üdülési hozzájárulásra, lakáshitelkamatra stb.-érvelt. Legalább a sörét fizesse ki az állam-gondolta a férfi.

Heh.

Szóval, ja. Haha.
Legalább a sörömet fizessék ki!
Haha.
Jó volna.

Tudjátok, mi lesz?
Én tudom.
Tudom, hogy meg fogjátok állítani ezt az embert, rohadékok!
Hogy miért?
Mert nagy ember!
Álmodó!
Mert nem szeretitek a gondolkodókat!
Mindent meg fogtok tenni, és nem riadtok vissza semmitöl!
Hát csak tessék!
Állítsátok félre, tüntessétek el, soha ne halljon többet felöle senki!
Örökkön megmarad az emlékezetünkben!
Megállíthattok egy forradalmárt, de nem állíthatjátok meg a forradalmat!
A sörivók küzdelme nem áll meg országhatároknál!
Ma csak néhány alkoholista vagyunk, de holnap szakadár csoport, holnapután hadsereg!
Hadsereg egy új világrend zászlaja alatt!
Sörözés 24/7-365, anyabaszók!
Tévedés ne essék!
Történelmi pillanat tanúi vagyunk!
Egy forradalmi pillanaté!
Az elfelejtettek, a lesajnáltak, az elszürkítettek nagy pillanatának tanúi!
Egy országnyi fanyalgó kell, hogy visszatartsanak, és milliárdnyi abszinens, hogy elnyomjanak!
De többé már nem!
Ezek nem azok az idök!
És most, barátaim, ne hallgassatok az irigykedökre, ne hagyjátok, hogy elrontsák a varázst!
És nem, ne is nevessetek lefelö görbülö szájukon!
Ök talán sosem kapják meg ingyen a coke-ot, de ma ne üljünk örömünnepet káruk felett!
Ma ne!
Mert ez egy emelkedett pillanat, amit nem szennyezhet be a káröröm!
Ez a mi pillanatunk!
Csak a miénk!
Ezekben a pillanatokban jó sörivónak lenni!
Ezekben az idökben!
Szippantsátok magatokba a történelmet, barátaim!
És majd, ha sok év múlva, az ingyen sörötöket markolva ismét beleszagoltok a decemberi éjszakába, újra érezni fogjátok ezt a pillanatot!
Mindörökké.


Jó idök.


EGY TÉNY, AMITÖL MAJD OKOSABBNAK TÜNSZ
A történelem legrövidebb háborúját Zanzibár és Anglia vívta. Zanzibár 38 perc múltán kapitulált.
És máris okosabb vagy, mint három másodperccel ezelött.


0108 A PÁLYA 2.rész
-Csináltál mostanában valami bödületes baromságot?-kérdezte Padastra atya a katonától.
-Azon kívül, hogy ettem a tubusos húsodból?
-Ez most komoly, ember! Az Úr elküldte érted az egyik angyalát.
-Ja.
-Most dumáltam vele.
-Haver, biztos jól érzed magad?
-Épp a nagyfönököt próbálom átverni. Szerinted, hogy érzem magam?
-Nyugodj meg, és mesélj el mindent, szép sorjában.

Balzac közlegény tenyere ráizzadt a súlyos fotonpuskára. Fogai zizegtek, a feje egyre összébb nyomódott a hangzavarban. Az ö osztaga guggolt legközelebb a Dugóhúzóhoz. Mögöttük hosszan húzódtak a földiek és a beegho-k sorai. A hatalmas szerkezet fájó zúgással örölte a zsilipzáró fedelet. Több kilós kötömbök gördültek a lánctalpak elé, a magukat vonszoló, hosszú órák lassan beérni látszottak. A fülrepesztö zajt súlyosbította a szinte elviselhetetlen höség. A csillagfalók által elsivatagosított felszín szinte megfözte a gyalogos egységeket. A talaj gözölgött, a katonákról szakadt a víz. Balzac körül is mindenki büzlött a verítéktöl, ezen csak rontott a molokkok érett sajtszaga. Az ex-hadnagy úgy érezte kifordul a gyomra.
Jamkaak is Balzac egységébe volt beosztva, ahogy a börtönviselt beegho-k többsége. A forradásos képü fellökött egy elötte gubbasztó paquint, és a férfi mellé osont.
-Mi a stájsz, szivi? Felizgultál már? Nagyon remélem, mert ha ennek vége, nagy bulit csapunk. Csak te meg én. Elöször. Azután kényezteted egy kicsit a haverokat is, rendben?
-Örmester!-kiáltott Balzac.-Örmester!
Egy sötétbörü, fiatal nö lépdelt hozzájuk hajlított térdekkel.
-Mi a problémátok, istenverte majmok?
-A közlegény megbontja a sorokat!-biccentett Balzac Jamkaak felé.
-Húzzál vissza a helyedre, Csita!-mondta az örmester. -Baja van a fülednek? Kipucoljam a bajonettemmel? Tünés!
-Igen, uram-válaszolt a beegho, és elsunnyogott az eredeti pozíciójára.
Az örmester Balzachoz fordult.
-Most már minden oké, kismalac?-kérdezte.
-Igen, uram. Köszönöm, uram.
-Uram. Ezek láthatatlanok?-kérdezte a nö, és megmarkolta az egyik mellét. Balzac hülyén nézett rá.
-Kérdeztem valamit, közlegény! Láthatatlanok ezek itt?
-Parancsol?
-A dudák. A csöcsök. A mellek, ember! Nem lehet ennyire öreg!
-Öregebbnek látszom a koromnál. Még negyven sem vagyok.
Balzac eltöprengett, már nem is figyelt a nöre. A villájára gondolt. A látóhatárig terpeszkedö birtokra. A birtokra nézö ablakokra. A padlótól a plafonig értek. Arra, hogy Leeskaa-nak mennyi dolga lehetett velük. Vajon létráról mosta öket? Sosem figyelte meg. Jobban utált vajon ablakot tisztítani, mint az alsógatyákat mosni, amibe a ház ura belefékezett? És rejtegeti még azt a szerencsétlen flótást, akit a Folyóhanton szedett össze? Mi is a neve? Caf? Zah? A kis csótány! Mi lehet Jarokkal? Biztosan dézsmálja a piakészleteket. Nem adja el, de megissza. Rengeteget bír inni. Balzac többször kapta rajta, hogy suttyomban, a szobája magányában töltöget. Nagy piás. Mégsem fordult elö soha a tizenegy év alatt, amióta nála szolgált, hogy elkésett volna a reggeli eligazításról, vagy hogy vendégek elött, vagy akár öelötte ittasan mutatkozott volna.
Balzacot az zökkentette vissza, amikor a Dugóhúzó hatalmas robajjal beszakította a zsilipfedelet.

A Sunka föterén felállított kivetítön befejezödött egy paquin kupleráj közvetlen ajánlata, és a stúdióból visszakapcsoltak az Anta Aurigára.
A zsilip abban a pillanatban szakadt be, természetfeletti robajjal. Leeskaa arca összerándult, ahogy Zam ijedtében megszorította a kezét. A kamerák hatalmas portfelhöt mutattak.
Kiabálás, parancsszavak, beegho nyelven elüvöltött káromkodások, idegen csatakiáltás, sivítón, sípolón, a lézerek, és a fézerfegyverek zümmögése, a fotonpuskák duhogása, fém csattan a csonton. Halálüvöltések. Lábdobogás, robbanások, artikulátlan üvöltözés. Bizarr hangverseny. Az egyik kamera képe elfeketedett, rögtön egy másikra kapcsoltak, de az is csak port mutatott, jótékony függöny mögé rejtve a borzalmakat.

-Hol vannak?-kérdezte Coima Kerok, közben finoman simogatta Charlie fejét, és a porfelhöt vizsgálta. Ciaka Koken a képernyökre meredt, de hiába eröltette a szemét, nem tudta kivenni az ellenséget. Celia Pian maga is hunyorítva próbálta átfúrni a tekintetét a mozgóképek homokfergetegén, kevés sikerrel.

A riporter hangja messziröl szólt a nézökhöz. Tájékoztatott, hogy az egyik kamerásbrigád DFG-re száll. Az egyikük vezet, a másik kameráz. Az a tervük, hogy a csata közepébe vigyék a nézöket, a könnyü mozgású, felszíni járgánnyal megcélozzák a zsilipet, és elviszik oda a kamerát. Ha szerencséjük van, nemcsak a csata forgatagát közvetíthetik, hanem bepillantást nyerhetünk az anta birodalmába. Exklúzív.
A távolban felállított kamerák adását hamarosan felváltotta a DFG-röl érkezö kép. Kisebb képhibákat leszámítva használható anyagot továbbítottak. Már amennyiben a sürü homokfelhö használhatónak könyvelhetö el. A rázkódó kép fokozta a híradás drámai hatását, a hanghatások élesebben kivehetövé váltak, a DFG robaja, az operatör kommentárjai, a sistergés, a halk, megnyugvást talált, és a hisztérikus zsolozsmázás a mindent betöltö csatazaj alatt.

Az öngyilkos kamerateam mellett elröppenö fotonnyalábok duhogására Zam újra és újra megszorította Leeskaa kezét. A beegho lány lágyan a mellére húzta a srác fejét. Zam nem ellenkezett, de egy pillanatra sem vette le a szemét a kivetítöröl.

Coima Kerok egész közel hajolt a képernyöhöz, a többiek a válla fölött próbáltak kukucskálni.
-Na, látod már öket, Charlie?-kérdezte Coima, és a kisgyermek ismeretlen nyelvén gügyögött valamit.
-Ezzel nem segítettél sokat.
A DFG-n száguldó kamera a talajra tévedt, csak egy pillanatra, mégis többszáz képet küldött a vezérlöben tartózkodók képernyöire.
-Az nem egy anta volt?-kérdezte Ciaka.
-Dehogy, csak egy láb-intette le Celia.
Az admirális meghökkenten fordult felé.
-Egy láb?-kérdezte.
-Szerintem egy paquin-é volt-mondta Celia.
-Szerintem meg egy anta volt.
-Szerintem meg csak egy összecsoffadt, kormos valami volt-motyogta Coima.
-Hallotta a barek-et-mondta Celia-nem egy anta volt.
-De nem is egy láb!
A DFG-t ebben a pillanatban érte találat, még hallani lehetett a robbanást, de a képek zavarossá váltak, majd elfeketedett és elcsendesedett minden.
Coima Kerok összerándult, és véletlenül eltörte a kis Charlie nyakát.

Balzac sorozatra állított fotonfegyvere mögé bújva futott elöre, fel sem nézett, nem volt értelme.
Amikor a Dugóhúzó felmorzsolta a zsilipfedelet, az hatalmas porfelleg kíséretében szakadt a lyukba. A pornak nem volt ideje leüllepedni, mert a föld alól, ördögökként tört elö az anta. A sikolyuk hallatán Balzac összecsinálta a nadrágját, de nem volt hajlandó törödni vele, és tudta, hogy most a mögötte állók sem fognak viccelödni, mert ök ugyanúgy beszartak. Sokan az elsö sivításra megfordultak, és a csapatszállítók meg a tábor felé kezdtek rohanni. A bátrabbak, vagy akik képtelenek voltak mozdulni a félelemtöl, helyettük is tüzelni kezdtek. Balzac a menekülökkel tartott, addig futott, amíg bírta, azután a földre dobta magát, és megsorozta az egyre növekvö porfelhöt. Fogalma sem volt, eltalált-e valakit, és ha igen, kit. Felállt, és futott tovább. A levegö gyorsan megtelt a megpörkölt bör és ször, az égett hús, a kifordult belsöség büzével.
Az anta nem löfegyverekkel támadott. Pengék csilingeltek. A homokfüggöny mögül olyan hangok szürödtek ki, amelyek arra emlékeztették Balzacot, hogy kisgyermek korában hentes akart lenni. Most nem akart a kések, a bárdok, a pengék közelébe kerülni.
Akkor ütközött bele a vele szemberohanó örmesterbe. Mindketten nagyot nyekkentek a földön, felvertek még egy kevés port. Miközben százak rohantak el mellettük, a zsilip és a tábor irányába egyaránt, Balzac ültében üvöltött a nöre, át kellett harsognia a pánik zaját.
-Hova megy, örült liba?
-Hogy beszél velem, közlegény? Fogja a fegyverét, és kövessen!
-Én nem megyek oda vissza! És neked se ajánlom, aranyom!
-Ne személyeskedj, kismalac, csak fogd meg a kurva puskádat, és utánam!
-Sehova-mondta Balzac, feltápászkodott, és megint a tábor felé akarta venni az irányt, amikor észrevette a töle néhány lépésre magasodó Jamkaak-ot.
-Nem hallottad az örmestert, giliszta?-kérdezte, azzal megragadta Balzac gallérját, és maga után rángatta. Az öregnek esélye sem volt, hogy erövel kiszabadítsa magát. A beegho úgy rángatta, mintha rongybaba volna. Ugyanúgy mint azon a gyomorforgató éjszakán odakinn, az ürben. Az örmester biccentett Jamkaak felé, majd az élre állt.
Hárman rohantak szembe a menekülök áradatával. Egyre közelebbröl hallották a pengék csilingelését, de erös duhogás jelezte, hogy még tartják magukat a beegho lövészek, és a börtönviselt milicisták is.
Az örmester féltérdre ereszkedett, és egy sorozatot engedett a porfelhö közepe felé. Jamkaak a földre lökte Balzacot, és ö is megeresztett néhány lövést. Balzac is felemelte a fegyverét, és célpontot keresett, de semmit nem volt képes kivenni a forgatagból. A lézernyalábok fénye itt-ott átvillant a homokfüggönyön, néha nagyon közelröl hallatszott a pengék zaja, de Balzac nem akart vélt célpontokra tüzelni.
Egész addig tartotta magát, amíg esztelen sivítás közepette a menekülök közé keveredve, cingár alakok gyilkos csoportja viharzott át közöttük. Csilingeltek, és villogtak a pengék. Balzac a földre lapult, a szeme sarkából úgy látta, Jamkaak-ot elsodorták, egy menekülö földi milicista holtteste rázuhant a hátára, de felnyögni nem mert, az örmestert szem elöl tévesztette, elöször az átrohanó csoport, utána meg, ha életben maradt is, valószínüleg a porfelhö takarta el elöle. A közelében számtalan holttest feküdt, egymás hegyén hátán, kicsavarodva, vérüket folyamatosan szívta fel a homok. Nem volt köztük olyan, amelynek a faját ne ismerte volna.
Nos, abban a pillanatban rohadtul egyedül érezte magát. Felegynesedett, és úgy nézett körül, mint egy szenilis vénember, akinek fogalma sincs, hová készült. Az anta pengéi már mögötte is dolgoztak, úgyhogy arra fölösleges lett volna szaladnia. Tehát a zsilip felé kezdett rohanni, sorozatra állított fotonfegyvere mögé bújva, fel sem nézett, nem volt értelme.

Padastra a cuccomat pakolja össze. Kurvára semmi cuccom nem volt, amikor megérkeztem az állomásra. Remélem cipelhetek magammal egy másfél mázsás feszületet. A hülye azt hiszi, hogy egy angyal elöl kell elrejtenie, de sokkal valószínübb, hogy Tomasson egyik fejvadásza szaglászik utánam. Még jó, hogy a loboncos odafigyelt, mert én mintha szétszórtabb lennék mostanában. Ezek a rohadt emlékképek kikészítenek. Nem szabadna emlékeznem ilyesmire, mert rohadtul nem történtek velem ilyen dolgok.
Tegnap az anta egyik barlangjában találtam magam. A külsö szemem épületeket lát a távolban, semmi érdekes nincs bennük, vagy csak túl messze vannak, hogy szembetünö legyen a másságuk, nem tudom. Holttestek nincsenek, viszont füst csípi a külsö szememet. Lángoló épületeket sem lát. A füst egy sziklatömb mögül ömlik. Óvatosan közelíti meg a sziklát, bekukkant mögé.
Katonák rakták a tüzet. Jó nagy tüz. Roberto, akármilyen szégyenlös is, most leveszi az ingjét, különben meghülyülne a höségtöl. Ott vagyok. Egy könyv van a kezemben. Belelapozok. A külsö szemem a tarkóm mögé surran, és átnéz rajtam, de ö sem tudja elolvasni az írást. A tüzre dobom a könyvet, és újabbakat veszek a kezembe. Ott repülnek. Némelyikböl kiszakadnak a lapok, és ellobbannak, ahogy a tüzbe érnek. Amelyek egyben maradnak, azoknak idö fog kelleni, amíg leégnek, de nem idegeskedünk, rengeteg idönk van.
A parancs szerint innen már csak haza megyünk. Szóval nincs tovább. Elégetjük ezt a néhány könyvet, és vége, hazamegyünk. Ennyi elég. Én nem kérdeztem meg, miért kell elégetnünk az anta könyveit. Én nem akadékoskodok, ha arról van szó, hogy minél elöbb elindulhassak haza, Cassy-hez. Cassy? Honnan jönnek ezek az emlékek? Vajon Cassy emlékezne-e rám? Emlékezhetne egyáltalán?
Újabb könyvek repülnek a tüzbe. A lángok a nagyobb adagok alatt kicsit megbújnak, azután többszörösükkre növe újra jelentkeznek, kösz, még megvagyunk, és elnyalogatják a papírlapokat.
A nagyon vastag könyveket szét kell tépnünk, hogy hamarabb leégjen, biztosnak kell lennünk, hogy teljesen megsemmisülnek az írások. Mick-kel azon versenyezünk, ki tud vaskosabb kiadványokat kettétépni. Vörös fejjel szaggatjuk a könyveket. Mick nyer. Jót röhögünk. Roberto egyre gyakrabban megy a kulacsért, a höség mindannyiunkat valósággal odatapaszt a talajhoz. Jim rászól Robertora, óvatosan igyon, nehogy kifröccsenjen egy kis víz, mert eloltja a tüzet, aztán soha többet nem tudjuk begyújtani újra. Nevetünk. A külsö szemem hátrébb húzódik, mielött teljesen kiszárítja a höség. Jim, a maga szórakoztatására kihajtva rakja a könyveket a tüzre, így olyan, mintha házakat építene, körbe, a tüz peremén. Jim házai, kiáltja, lángoljatok! És azok lángra kapnak, szinte egyszerre. Mi is elkezdjük megépíteni Roberto házait, Mick házait, és az én házaimat. Lángoljatok!
Akkor bukkan elö valahonnan az anta pap. A külsö szemem látni akarja, de valamelyik katona mindig eltakarja elöle. Átcsusszan Roberto lábai között, de Mick vádlijának ütközik. Bekönnyezik. Csak foltokat lát. A pap könyörög, hogy ne égessük el a könyveket. Nem értjük a nyelvét, csak tudjuk, hogy miröl karattyol. Nem válaszolunk. Tovább tépi a száját. Végül Mick szólal meg: engedd el a gatyám!
A külsö szemem látása tisztul, de most Roberto válla takarja el elöle a papot. Csak Mick hátát látja.  Mick nagyon dolgozik valamin. Mintha bírkózna. Vedd le rólam a mocskos kezed! Hordd el magad! Nem érted? Nem akarod megérteni? Takarodj! A pap síró hangokat hallat. Vedd le rólam a mocskos kezed, te féreg! Aztán parázs csap a levegöbe, és korom madarak reppennek fel. A pap sivítása az égig tör utat magának, de gyorsan véget ér.
Szótlanul dobáljuk a tüzre a könyveket.
Még nagyon sok van hátra. Csak azt akarom, hogy vége legyen, hogy elégjen az összes, aztán vissza akarok menni a frontra. És meghalni. Istenem! Még sosem akartam ennyire meghalni.

Balzac akkor kapta fel a fejét, amikor már zuhant. A zsilip szélében botlott meg, és a kürtöbe zuhant. Végigbukdácsolt a gigantikus böségszarun, és egy alaposan lepontozható bukfenccel az anta földalatti birodalmába hengergözött.

-Most gyözünk vagy veszítünk?-kérdezte Coima Kerok.
-Innen nem tudnám megmondani-válaszolt Ciaka Koken.
-Apropó-csatlakozott be az intendánsnö-maga miért nincs a helyszínen, kedves admirálisom?
-A kötelességem ide köt.
-Most gyözünk vagy veszítünk?-kérdezte ismét a barek.
-Nekem úgy tünik, akik ott vannak azt kiabálják, veszítünk. Nem is akármilyen szinten-mondta Celia.
-Csak mert évek óta nem támadt egyetlen pozitív gondolata sem, nem kell leszólnia a szövetség hös katonáinak önfeláldozását-szólt közbe az admirális.
-Csak mert a halálhörgésekböl arra következtetek, hogy veszítünk, nem feltétlenül vagyok pesszimista, kedves Ciaka-válaszolt az intendáns.
-Tudják-kezdte Coima-a pszichológusomnak talán mégis igaza lehet valamiben. Már most szívesebben hallgatnám egy csökött embergyerek gügyögését, mint a maguk ostobáskodását. Csak most kezdtem ölelgetni ezeket a rózsaszín fingózsákokat, de maguk máris jobban fel tudnak idegelni. Az emberiség legnagyobb barátja úton van haza! Jövök, Föld! Szegény Charlie. Ciaka, gondoskodjon róla, hogy megfelelö utódot szerezzen szegény Charlie-nak.

-Ez gyönyörü-mondta Balzac.





folytatom


Addig is, ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok.

22