gondfoci klasszak

A jelemre jöjjön a Pokol!

sanyika vagyok, ez a gondfoci, és utálom a Gladiátort.
Miért a kapkodás, hisz néhány nappal ezelött már volt egy kiadás, kérdezhetnétek. Nos, az oldalt lassan széttépik a robotok, támad a consumer.net, nincs idöm, be kell fejezni a sorozatot.
Mi várható egy ilyen váratlan kiadástól?
Elöször is: Mel Gibson uralkodik, egy indián junkie véleménye, a nevettetés nagyágyúja, Alfie Hammond ellátogat hozzánk, exklúzív müsort ad a gondfocinak, és itt a kutyám, Harry, és tolom tovább a régenmegkezdet sci-fi sorozatot, egy kis drámával.


PIACSEKKER
80 napja nem ittam szeszet.
Igen, én alkohol nélkül is rosszul tudom érezni magam!
De vajon meddig bírom még?
Mikor kezdek remegni a pia után?
Mikor mennek agyamra az elvonási tünetek, és kezdek örjöngeni?

Érezd a drámát!


KÖRÜLVESZNEK
Ebben a rovatban mindig egy háziállatom egy-egy történetét mutatom be. Van belölük elég. Körülvesznek. Itt ólálkodnak. Kicsit élösködnek. Miért ne? Megengedem nekik.

Harry, a kutyám, vagy ahogy titkosügynökösen homokos nevén hívom, Mata Harry.
Anyu valamelyik nap káposztás rétest sütött, mert a néni, akit pelenkázni szokott, nagyon szereti azt. El is vitte neki a javát, de hagyott egy keveset itthonra is. Már csak megkóstolja, mi olyan jó ebben, mondta. Beleharapott az egyik szeletbe, nem rossz, közölte, és amikor látta, hogy Harry besomfordál a konyhába, és szorgosan szaglászik valami ehetö után, odadobta neki a fél szelet rétest. Ezzel mosta volna kezeit. Ám Harry-t nem könnyü átvágni. Két rövid szaglintás után anyámra nézett, majd újra a rétes darabra, és újra anyámra. Anyu könyörgön rákiáltott: ott ne hagyd! De akkor Harry már tüntetöleg kivonult a konyhából.


EGY TÉNY, AMITÖL MAJD OKOSABBNAK TÜNSZ
A Guiness legtöbb teniszlabda egyszerre egy szájban világrekordját kutya kategóriában Augie, egy retriver tarja Dallasból, öt teniszlabdával.
És máris okosabb vagy, mint 3 másodperccel ezelött.


ÉÉÉÉÉS MOSSSSTT!!

HÖLGYEIM ÉS URAIM!

KÖSZÖNTSÉK SZERETETTEL KÖVETKEZÖ VENDÉGEMET!

A NAGY ALFIE HAMMOND!

65 ÉVE A SZAKMÁBAN! A NEVETTETÉS NAGYÁGYÚJA! ALFIE HAMMOND! A BÁRZONGORISTÁK ÉS A SZESZCSEMPÉSZEK LEGFÖBB TÁMOGATÓJA! A DOHÁNYIPAR SUPERMAN-JE! A NÖK BÁLVÁNYA! AZ EGYETLEN! AZ UTÁNOZHATATLAN! A MESSZI MOSOLYVÖLGYBÖL, KACAJORSZÁGBÓL EGYENESEN AZ ÖNÖK SZÍVÉBE! AZ ALFA HÍM!

A NAGY ALFIE HAMMOND, HÖLGYEIM ÉS URAIM!

Köszönöm, fiacskám, de annyira talán mégsem nagy. Úgy értem, biztosan nem akkora, mint a kisasszony itt az elsö sorban! Biztos kajatézik, ugye? Nem, nem nyelvbotlás. KAJAte. Tudják, az a sport, ahol az övük színe nem változik, csak a hossza!
BADUMMDUMM!

Nézzék el nekem ezt az apró viccet! Mi a neve kedvesem? Szandra? Nagyon szép név! Volt egyszer egy Szandra nevü barátnöm. Ö is meg volt gyözödve róla, hogy nem kövér, csakhogy fekve magasabb volt, mint állva!
ZAMEK!

Ha arra gondolok, hogyan tudtam körbenyalni kiszáradás nélkül, csoda hogy még életben vagyok!
TARATTARA!

Olyan volt vele a tánc, mintha egy zongorát tologattam volna!
HÁTMÉGILYET!

Na, ettöl aztán végigszaladt a hátán a hideg, nemigaz, Szandra? Csak közben félúton megállt pihenni!
ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!

KÉREM MR. HAMMOND, BÁNJON KEDVESEBBEN A MI NAGYSZERÜ KÖZÖNSÉGÜNKKEL! MR ALFIE HAMMOND, HÖLGYEIM ÉS URAIM!!

Csend legyen, fiam! Nem bántom öket! Veszik a lapot, nem ostoba állatokkal vagyunk körülvéve! Habár a negyedik sor közepén ülö úriember feje körül mintha görbülne a tér. Nem akarom azt mondani, hogy egy idiótával van dolgunk, de ha a hülyeség növesztene, ülve nyalogatná a Holdat!
HÁREKRISNA!

Úgy értem, nézzenek körül ebben a teremben! Tudják, miért nem születhetne ide Jézus? Mert képtelenség volna itt egy szüzet vagy három bölcset találni!
ZSLATYIBAZANT!

MR HAMMOND, TALÁN LEHETNE EGY KICSIT ÉRZÉKENYEBB!

Lazíts, fiacskám! Nem fognak elszaladni! Persze akadnak, akik már kicsit kezdenek kikészülni. Nemigaz, asszonyom? Úgy néz rám, mint terrorista a vaktöltényre! Szerencse, hogy nem látok bele a fejébe! Különben biztos megvakulnék!
RATATATATA

Apropó vakok! Látták mostanában ezt a Gyurcsány fickót? Akkora orra van, hogy egy vak simán eltapogatna rajta Moszkváig!
UCSÍTYELNYICÁ!

Nem azt akarom mondani, hogy kommunista, de ha egy torreádor kezébe adnák, a bika egyböl megvadulna!
FELFELTIRABJAI!

És a haverjáról hallották a nagy hírt? A Viktorról! Közkívánatra, saját gondozásban megjelenteti az Orbán-Magyar, Magyar-Orbán szótárat!
BAMBARABAMBARAMM!

Nem akarom azt mondani, hogy van benne egy vonóval, de amikor Gyözike és Gáspár Laci összeverekedtek, ö is kapott egy pofont!
ZSAMÓZSASÉ!

KÉREM, MR HAMMOND, MOST MÁR TÉNYLEG INGOVÁNYOS TALAJRA TÉVEDT!

Persze, lehet, hogy csak véletlen egybeesés, hogy amikor a Kossuth téren lebontották a kordont, utána együtt látták öket a MÉH-ben!
TAKATAKAPÁMPÁM!

Egyébként Gyözikével semmi baj! Mintaapa, hüséges társ! Sok-sok éve szenvedélyesen szereti ugyanazt a nöt. Csak Bea asszony rá ne jöjjön!
NAEZTKAPDKI!

ERRÖL FOGALMA SEM LEHET, MR HAMMOND!

Tudják, mi a különbség Bea asszony és egy bowling golyó között? A bowling golyóba egyszerre csak három ujjat lehet beledugni!
TÖMTÖMDÖRÖMDÖMDÖM!

NADE ALFIE! KÉREM, LEGYEN TEKINTETTEL A KISEBBEKRE!

Hogyne! Ott vannak azok az édes gyerekek! A kis dagadt, akinek nem jut eszembe a neve! Hogy? Evelyn! Aza! Ö például már fiúzik! A srácok gyorsan rákaptak, amikor rájöttek, hogy öt a legegyszerübb ágybavinni, csak be kell zsírozni a derekát, hogy átcsusszanjon az ajtón, és egy rántott húst kell az ágyra dobni!
JÁJÁJÁKOKODZSÁMBÓ!

AZ ISTEN SZERELMÉRE, ALF, EGY GYEREKRÖL BESZÉL!

A kicsi Virág pedig! Azt hittem, elolvadok a gyönyörtöl, amikor az Esti Frizbiben kijelentette, hogy ha felnö betörö szeretne lenni! Hát nem vicces, hogy Gyözike kislánya, aki, nos, hát tudják, ha esti iskolába iratnák, mindig hiányzónak lenne beírva, mert nem vennék észre!
LOITUMA!

És Bea asszony új szakácskönyvéröl hallottak már? Minden recept úgy kezdödik: lopj egy csirkét!
BÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!

EZ NEM IGAZ! EZ AZ EMBER EGY OLYAN KORBAN NÖTT FEL, AMIKOR MENÖ DOLOG VOLT FASISZTOID VICCEKET MESÉLNI! AMIKOR EZZEL IMPONÁLTAK AZ OLCSÓ NÖCSKÉKNEK! KÉREM, NÉZZÉK EL A TUDATLANSÁGÁT! MR HAMMOND PEDIG EVEZZEN NYUGODTABB VIZEKRE, KÉREM, KÜLÖNBEN KIÜRÍTTETEM A TERMET!

Rendben! Kinél van egy kis kokain? Senkinél? Nem úgy volt, hogy Stohl Bucit is meghívják?
CSIKICSIKIRÁUT!

Tudják mi a különbség Stohl Buci esküvöje és temetése között? Az, hogy a temetésén eggyel kevesebb drogfüggö lesz!
JIHHÁÁÁ!

Önök remek közönség! Azóta nem hallottam ilyen ovációt, amióta bemondták a tévében, hogy Buci részegen beszáguldott egy árokba!
FENGSHUI!

MOST MÁR BIZTOS, HOGY BEPERELNEK! ALFIE, KÉREM, KÖNYÖRÜLJÖN!

És mit szólnak a Sztárokhoz a jégen? Sokat dolgoznak az ügyön, az látszik. Milyen kár, hogy utoljára akkor láttam ennyi bénázást és sérülést, amikor az asszony meg én kipróbáltuk a Káma Szutrát!
NANEMMONDOD!

Ott van ez a Norbi gyerek, a Rubint Réka férje! Egy vidám, magabiztos, pörgös fiatalemberböl átváltozott egy csendes, depressziós, szomorú alakká. Kíváncsi vagyok, mióta eszi a feleségem föztjét!
HÁTEZAZTÁNMOSTMÁRTÉNYLEG!

KÉREM, ALFIE, HAGYJA EL A SZÍNPADOT! NEM, NEM! MOST AZONNAL! BIZTONSÁGIAK! BIZTONSÁGIAK!

És az a fiatal tehetség? Karsai Zita, igaz? Hé, kislány, olyan viccet mondok, hogy leesik a melled! Hoppá! Túl késö!
BANZÁJ!

VIGYÉK MÁR INNEN!

Nem akarom azt mondani, hogy Nagy Feró kedvenc sportja a nemi eröszak, de tudják, miért sír mindig szex közben? A gázspraytöl!
ZAKAZAKAHÉ!

NYUGODTAN HASZNÁLJÁK A GUMIBOTJUKAT! MONDOM!

Ja, majd elfelejtettem! Gyözike! Imádja a gyermekeit! Tudják, mit kapott a kis Virág születésnapjára? A biciklimet! És én vissza akarom kapni!
MOSZKVICSSLUSSZKULCS!

EZ AZ! EZ AZ! VIGYÉK INNEN! VIGYÉK LE A SZÍNPADRÓL! EZ AZ!

Köszönöm, köszönöm, remek közönség voltak! Adjanak borravalót a pultoslányoknak, és kérem, ne használjanak közös tüt! Érjenek haza biztonságban! Köszönöm, köszönöm! Mindannyiukat imádom, ám szívem továbbra is a Komédia nevü bestiájé!

ÉS OTT MEGY! ISTEN EGYIK KUDARCA! AZ ÉRINTHETETLEN! AZ ALFA HÍM! ALFIE HAMMOND, HÖLGYEIM ÉS URAIM!
SOHA TÖBBET NEM TÉR VISSZA!
ESKÜSZÖM!


Filmrivjú
APOCALYPTO – EGY INDIÁN JUNKIE SZEMÉVEL

Én mindig egy indián junkie voltam.

Közép- és Dél-Amerika korán elvarázsolt. Esöerdök, hatvan fok, moszkítók. Egy idöben rendesen rá voltam izgulva Mexikóra, mert sombrero-t akartam, késöbb meg tequilát, de csak könyveket kaptam. Köszi, anyu. Szóval majákról olvastam, és aztékokról és inkákról. Ám bármennyit bújtam a könyveket, abszurdnak tünt és érthetetlennek, hogy ezek az égig magasztalt, és épületeikkel az égbe törö kultúrák hogyan bukhattak el néhány vasba öltözött analfabéta elött. Mel Gibson adott valamiféle választ.

Bírom Gibson örületét. Kritikusai antiszemitizmussal, céltalan eröszakkal vádolják, esetleg hatásvadászattal, a fazonról azonban tudni kell egy dolgot: tökös öregember. Nem fél.
Valóban, a rendezéseiben tocsog a vér, és sikít az eröszak, de legalább igazi. Öszinte. Vagy nagyon jól hazudik, és engem átvert, és akkor azért érdemel néhány elismerö szót.

Az Apocalypto is brutális, naturális, nincs kegyelem, kevés a duma, még kevesebb a vicc, két tapírhere impotenciára, rajtaütés, iszonyat a menekülök szemében, felégetett falvak, béklyóba vert, kalodába zárt foglyok, hosszú út a nagyvárosba, üszkösödö arcú kislány, dögszag, ijesztöek a harci színekkel kikent vadászok, puhosak a véráldozaton mulatozó arisztokraták, még egyszer az oltárról belenézni a napba, jó utat, nem, még nem mehetek, és nincs kínzás, csak kitépik a szívet, lépcsökön leguruló fejek, végeláthatatlan hullahegyek a város határában, rabszolgakereskedelem, napfogyatkozás, veszélyes játékok, legyekként potyogó jóbarátok, egy nö a csávában, a gyermekével a barlang rabjai, egy születendö új élet, egy hosszúra nyújtott üldözési jelenet, Rambo stílusában, a srác egyedül a dzsungelben, a létszámfölény ellenében, sok a kilométer a lábakban, jó az erönlét, elkeseredett üldözött, elkeseredett üldözö, egy kevés halál.
Nem, nem is olyan kevés.

Végül a föhös, Jaguár Mancs és az öt üldözö két vadász szembetalálja magát az épp partra szálló spanyolokkal. Beleborzongtam. Gibson egy szó vagy egy hirtelen mozdulat nélkül festette meg az új kezdetet, ami görög nyelven a film címét adja.
Érted?
Csak állnak ott ezek az idegenek, rózsaszínek és bronzbarnák, és nézik egymást. És abban a pillanatban tudod, hogy akkor még nem Bush van, meg olaj meg rock’n’roll vagy hotdog. Csak egy kibaszott új világ.

Egy agonizáló, testvérháborúktól, kimondhatatlan nevü nyavajáktól és emberáldozatoktól megtépázott birodalom, korábbi önmagának karikatúrája néz szembe egy erös, éhes új tenyészettel. A végkimenetel nem kétséges. És ma már történelem.

Mint indián junkie szeretném azt mondani, hogy mint a történelemben annyiszor, a jó srácok veszítettek, de ebben nem lehetek biztos. Ez a szép Gibson filmjében. Nem csinál mártírokat, nem tesz eléd démonokat, pusztán embereket mutat be, akik úgy cselekszenek, ahogy az ö idejükben az emberek valószínüleg cselekedtek. Teszik a dolgukat. Lehet öket szeretni vagy nem szeretni, de a film megtekintése után talán picit meg lehet érteni öket.

Végezetül: az Apocalypto szereplögárdáját amerikai öslakosokból válogatták össze. Annyit tudni kell, hogy az indiánok vicces népek. Míg én az albérletemben átkozottul büszke vagyok rájuk, és melegség tölti el a szívem, hogy végre visszakapnak valamit abból, amit az európaiak elvettek tölük, fogadok, hogy ök azokkal a szeminolokkal együtt, akik nemrég felvásárolták a Hard Rock Café láncot, egy eszement kincseskamra közepén számolgatják a dollárjaikat, minden bankónak adnak valami fehér nevet, aztán amikor kifogytak belölük kezdik elöröl a naptárt.

A film mindenféleképpen élmény a maga vérmocskos romantikájával és remek képeivel.



Haver, ezekkel a visszafogott, nem csúnyán beszélös, nagy szókincses témákkal, mint a filmkritikának becézett dolgaim, nöi rajongókat szerzek lépten-nyomon! Hihetetlen, de igaz! Most, hogy már egész jól megy minden, hamarosan lerombolom a nimbuszomat valamilyen ordas baromsággal, mint pölö ALFIE HAMMOND szerepeltetésével! Micsoda lúzerpancser vagyok! Na, mindegy! Nem nyerhetünk mindig!


És újra sci-fi! Hééééé!
0115 ÜDVÖZÖLJÜK AZ ANTA AURIGA IV-EN!
Celia a karján tartott, erösen bepólyázott kisbabának gügyögött, úgy sietett vele keresztül a promenádon. Szabad kezével megemelte a fejébe húzott csuklyát, és körülnézett. Mindenfelé különbözö lények rajzottak. A Calliope-t turisztikai központtá változtatta az anta ürben vívott háború, amely most újra fellángolt. A színes kavalkád az árvaháztól a központi vezérlöig feszült, tömör volt, az intendánsnö csak lépésben tudott haladni. Tudta jól, ha a kíséretével igyekszik átverekedni magát a tömegen, sokkal eredményesebb lehetett volna, de hát ezekre a küldetésekre sose vitte magával a testörsége egy tagját sem.
Úgy tünt a Calliope összes lakója és összes vendége a promenádra gyült, hogy figyelemmel kísérhesse az Anta Auriga körül dúló tisztogatást.
Az óriás kivetítök hangosan dübörgö képekkel világították meg a sétányokat. A kalózok ekkor már fejvesztve menekültek a rendszerbe érkezö szövetséges erök elöl. A vadászokkal még akadtak, akik valamicske zsákmány reményében felvették a harcot, de ahogy a rombolók kiléptek a hipertérböl, ezek is jobbnak látták kereket oldani.
A vadászok sokáig üldözték öket, a legtöbbet kilötték, néhány hajót pedig vonósugárral befogtak, és megadásra kényszerítettek.
Celia egy beegho bámészkodónak ütközött.
-Nem látsz a szemedtöl, asszony?-kérdezte a férfi.
-Bocsásson meg, uram, engem is meglöktek!
-Igen. Azért néha emeld fel a fejed, és nézz körül!
A beegho tekintete a kopott ruhákba öltözött intendánsról a kezében tartott embergyerekre siklott.
-Ezt meg hova viszed?
-Egy földi barátnöm bízta rám. Vásárolni van-Celia nem nézett a másik szemébe.
-Értem én. Menj csak!
-Köszönöm, uram!
-És jó étvágyat!
-Csak vigyázok rá.
-Hát persze! Na, eredj tovább!
A férfi hátrébb lépett, szabad utat engedett a nönek, Celia pedig hálás arckifejezést eröltetett magára, miközben elhaladt elötte.
Ha nem lett volna a kezében a gyerek, biztosan bemos egyet a pacáknak! Na, az lett volna még szép! Egy beegho nö megüt egy beegho férfit! Szép kis botrány kerekedett volna belöle. Ezt nem engedhette meg magának. A végén még magyarázkodhatott volna a gyerek miatt is. Aztán kiderül, hogy ö a Calliope intendánsa, és akkor végképp fejére áll a világ. Jobb volt ez így. Casak régen nem kellett meghúznia magát senki elött. Furcsa érzés volt, intenzív, erös, de kicsit megkopott, mint egy betört pieni vadpóni.

-Mit müvelsz, te bolygóközi patkány? Mindannyiunkat meg akarsz ölni?-kiáltotta a híd korlátjába kapaszkodó Percy Sparrowfart kapitány.
-Nézd meg, fönök! Mekkora szarba kevertél minket!-kiáltotta a vezérlöpult mögött ülö Samal.
-Mi?
-Te kevertél minket szarba!
-Nem hallom! Mit mondasz?
-Azt, hogy az egész a te hibád!
-Átkozott hangzavar!
-Hogy mondod?
-Nem hallok semmit!
-Micsoda?
-Egek! Mindjárt szétesik a bárka! Kedves, kis Liu, kérlek, könyörgöm, ne hullj szét alattam! Ne most!
-Hogy? Ebben a zajban képtelenség kommunikálni!
-Üldöznek még?
-Uram, segíts! Szétszakad a hajó!
-Eltaláltak! Kerüld ki a lövéseket, te féleszü!
-Megpróbálok kimanöverezni a szórásukból!
-Manöverezz ki a szórásukból, vagy végünk!
-Beszakad a dobhártyám!
-Átkozottak!
-Már megint eltaláltak! Túl sokan vannak!
-Ezek nincsenek kevesen, mi?
-Még egy trükköm van! Talán azzal sikerülhet lerázni öket!
-Gyorsan találj ki valamit, különben végünk!
-Hé! Izzítsátok be a hiperhajtómüvet! Most mit néztek? Csináljátok! Baromarcúak! Nem hallanak semmit!
-Nem tudnál gyorsítani? Végünk lesz!
-Kapitány! Izzítsa be a hiperhajtómüvet!
-Nem értelek! Végünk!
-Ott, a konzolon! Az a piros gomb!
-Menjek ki?
-A konzolon! Hiperhajtómü!
-Csukjam be magam után az ajtót?
-Nyomja meg a piros gombot!
-Jól van, megyek már!
-NYOMD MEG A HIPERHAJTÓMÜ IZZÍTÓGOMBJÁT, TE NYOMORULT BAROM!
Sparrowfart összeráncolt szemöldökkel nézett a vén Samal-ra, aki a vezérlöpult mögött köhécselt. Vézna mellkasa remegett az elözö megeröltetéstöl.
-Jól van, nyomom már-motyogta maga elé a kapitány.
-Ez fájt-pihegett Samal.

A kapitány elöször egy ujjal próbálta megnyomni a gombot, ám amikor ujja hatalmas roppanással meghajlott a müanyag felületen, taktikát váltott, és teljes súlyával rátenyerelt. Samal mint valami zongoramüvész klimpírozott a vezérlöpult gombjain, billentyüin, bizgentyüin, amelyek vidám villogás közepette továbbították a parancsokat a mindenféle paneleknek a hajó távoli részeibe. Sparrowfart nem értette, hogyan akar meglépni az öreg az üldözök elöl, hiszen mindketten jól tudták: a szövetség hajói sokkal fejlettebb hiperhajtómü technikával vannak felszerelve, arról nem is beszélve, hogy a Liu romokban hevert, ami valószínüleg nem tett jót semmiféle meghajtó rendszereknek. Mindenesetre Samal lelkesnek tünt. A kapitány lelki szemeivel látta a fényesen világító villanykörtét a feje fölött. Aztán észrevette, hogy csak egy a plafonról egy huzalon lelógó neoncsö az.

A Caliope-n továbbra is nagy volt a felfordulás. Amikor a promenádot betöltötte az éljenzés, Celia maga is felpillantott a kivetítök egyikére. A szövetségesek szétszórták a kalózok maradékait is. Ekkor ütközött neki valaki, kezén felsírt a gyermek.
-Bocsánat-fordult szembe a neki ütközövel.
-Dehogyis! Én kérek bocsánatot! Milyen aranyos kisbaba! A magáé?-kérdezte a másik nö, és vékony ujjai máris a kisbaba pufók arcán játszottak.
Celia csak hosszú szünet után tudott megszólalni.
-Connie?
-De aranyos! Mit kérdezett?
-Önt nem Connie-nak hívják véletlenül?
-Nem-mondta a nö, és kezet nyújtott Celia-nak-a nevem Fatih. Örvendek!
-Én Celia vagyok.
-Mint az állomás intendánsa?
-Igen.
-De nem maga az, ugye? Álruhában?
-Nem.
-Nem hát! Persze, hogy nem! Csak vicceltem! Az intendánsnö nem jár túl gyakran a promenádra, föleg, ha ekkora a tömeg! Én húsz éve élek itt, és még sosem futottam össze vele!
-Soha?
-Soha. Maga talán igen?
-Nem. Én sem. Mennem kell, megetetni a kicsit. Viszlát!-mondta Celia, és eltünt Fatih szemei elöl.

A Leeskaa, Zam, a katona, Padastra és Shatterhand egymás hegyén hátán hemperegtek, az ürbárka mintha egy jókora mosógéppé alakult volna, úgy dobálta öket, mint a szennyest.
Zam nem volt elragadtatva az ötlettöl, hogy a kalózok az új jövevényeket az ö kabinjukban helyezik el, de a robbanásokból leszürte, hogy valamiféle fennforgás lehet, úgyhogy nem nyitott nagy szájat.
Leeska utálta, hogy a torzonborz öregember folyamatosan közel akart sodródni hozzá, hogy aztán véletlennek álcázott mozdulatokkal alaposan letaperolja.
Zam utálta, hogy a torzonborz öregember folyamatosan azon ügyködött, hogy Leeskaa közelébe sodródjon, és véletlennek álcázott mozdulatokkal letaperolja, jó alaposan.
A katona utálta, hogy Padastra miatt szégyenkeznie kell, mert az folyamatosan a beegho nö közelébe sodródott, és feltünöen véletlenszerü mozdulatokkal rendszeresen, jó alaposan letaperolta.
Padastra utálta, hogy csak egy lába van, és mindenki öt nézi. Így nehezebb volt közelebb sodródni a beegho csajhoz, és letaperolni.
Shatterhand az egészböl nem vett észre semmit.

Celia Pian bezárta maga mögött a holofedélzet bejáratát, elindította a Beegho Nyár címü programot, majd óvatosan az imént materializálódott fonott asztalra fektette a kisbabát. Kicsomagolta a piszkosfehér pólyából, és kicsit elhúzta az orrát, amikor megcsapta a szurtos kisgyerek szaga.
Marco épp akkor tünt fel a semmiböl, amikor Celia ledobta magáról a koszos köpenyt. Nem viselt alatta más ruhát. A holopancser szemérmesen elfordította felsötestét. Az intendánsnö a fonott asztal mellett csobogó holoszökökúthoz lépett, kezét a sugárba tartotta, hidegebb volt, mint a víz, majd végighúzta az arcán. Érezte, ahogy a piszkos köpenyröl ráragadt homokszemcsék sercegnek a börén. Most a mellkasát vizezte be egy kissé. Becsukott szemmel állt a két holonap égetö sugarai alatt. Marco néhány lépéssel arrébb idegesen toporgott. Az intendáns mély lélegzetet vett. Érezte, ahogy a forró levegö összehúzza az orrlyukait, végigömlik a légcsövén, eltölti azzal a kellemes melegséggel, ami Celia számára mindig egyet jelentett az otthonnal.
Határozott hangja szakította szét az idillt.
-Marco, figyelj oda a kicsire, kérlek! Tedd tisztába, meg ami épp eszedbe jut!
A holopancser meghajtotta kidolgozott felsötestét az intendánsnö elött, majd nekilátott, hogy letisztogassa a foltos kisbabát.
Celia lassú léptekkel haladt végig holokastélyának teraszán, le egy tekergözö, hófehér, márványlépcsön, amely körbeölelte a sziklát, amelyen a palota állt, le egészen a bunkószerü szikla aljáig, ahol a fekete és vörös talajból sistergö füst szállt az ég felé. Néha lángnyelvek csaptak fel, idönként pedig lávabuborékok pukkantak szét mellette. Hosszú ösvényeket követett, messze, el a palotától, mint erdei ösvényeket, csak éppen fák helyet tüzet kerülgetett.
Elérte a Beesaphi vulkán holomásának lábát. Megmászta a kúpot. Egy darabig szótlanul bámult a kürtöben fortyogó lávára, majd egy mintaszerü seggessel belecsattant. Felmerült, és a beegho féle gyorsúszásban átszelte a kürtöt, azután még egyszer és még egyszer és újra és újra.
Csak akkor hagyta abba az úszást, amikor karjait már nem tudta megemelni. Akkor hátára fordult, és lábbal kitempózott a kürtö falából kiálló megkövesedett salaksziklára.
Felhúzta magát, legubbadt a fal tövébe, karjaival átölelte a térdeit, és nézett maga elé.
Vékony füstpamacsok szálltak fel, ahogy könnyei hangos sistergés kíséretében elkeveredtek az arcán megrekedt lávacseppekkel.

Samal számítása nem jött be. A hiperhajtómü beindult ugyan, de ahelyett, hogy a hipertérbe lökte volna öket, hogy egy cseppnyi esélyük is legyen a meglógásra, csak gyengén beleköhécselt a kozmoszba, a Liu pedig csak kullogott tovább. A hajó most már nemcsak a lézervetök tüzében dobálta magát, hanem belülröl is készült szétszakadni. Akkor kapták a végzetes találatot, ami letépte az egész hátsó rakteret, és a hajtómü egy részét. A bárka eszelös zuhanásba kezdett, amit Samal képtelen volt irányítani.
A Liu orra egyenesen az Anta Auriga negyedik holdja felé nézett, amikor egy újabb találat elképzelhetetlen sebességgel a bolygó felé taszította.



Találkozunk még, addig is vigyázzatok, támadnak a gépek! Heh.
Igazából, ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok.

10