gondfoci klasszak

Csumi, szexmániások!


Oriana Fallaci
1929.06.29.-2006.09.15.
Nyugodjék békében.


EGY TÉNY, AMITÖL MAJD OKOSABBNAK TÜNSZ
sanyika nem tudja eldönteni, hogy a diplomatákat, a nácikat, a sportolókat vagy a zavargókat utálja a legjobban.

Tessék, máris okosabb vagy, mint 3 másodperccel ezelött.


A VIBRÁTOR ÉS A TARKÓ HÁZA
Na, jó, kétezer nyolcat megért. Nem azt mondom, hogy soha nem éreztem magam jobban egy sós rakott palacsinta társaságában, mint a 11. éves Erotika Kiállításon, de meg kell hagyni, hogy bizonyos fokig élveztem ezt is.
A Vásárközpont B csarnoka ugyan pöttömnek hatott, az egész területet be lehetett járni öt perc alatt, és az AIDS-totós csajnak büdös volt a szája, s noha a megtermett cigány csaj az álló mellbimbóival csak kis kivárással vette a lapot, amikor megkérdeztem, lehült-e a levegö, mondjuk, utána letérdelt és szeretett, na jó, ez nem igaz, azért voltak jó pillanatok.
Lehetett kacagni tagbaszakadt vibrátorokon, kék zselésen, rózsaszín dupla dimidzsesen, meg müanyag alkarokon, amiröl az ember azt hinné, hogy sima mükar, rokkantaknak, amíg eszébe nem jut, hogy hol is van, meg hogy fistfuck, meg ilyenek. Lehetett kamerázni a testfestett bulákat, unott pofájú szemüvegeseket, a kis csálé csöcsükkel, meg hosszú feketéket, combcsizmával, nem is beszélve a csajról az átlátszó estélyiben, vagy miben, akinek akkora vágása volt, hogy felért a köldökéig, megkértem, hogy nézzen rám úgy, mintha haragudna, mire azt mondta, nem tehet úgy, mert ma mindenkire mosolyognia kell, lefogadom, hogy erre a nácik utasították, én meg azt mondtam: annyi baj legyen, mire ö térdre ereszkedett és szeretett, na jó, ez nem igaz, de azért lefilmeztek vele, a felvétel pedig ismét tudatosította bennem, mennyire fotogén vagyok. A szépség és a szörnyeteg, mondhatnám, csak nem akarom megbántani a csajt.
A Vörös Pipacsnál úgy árulták a húst, mint valami hentesüzletben. A vonagló csajokat szinte kötelezö volt kamerázni, meg fotózni, mert ha harmadik felszólításra sem készítettél egyetlen felvételt sem, megjelent néhány diplomata, kíséretében néhány nácival, és elvonszoltak egy nagyon szük szobába. Ha rendes gyerekhez illöen fotóztál, egy idö után, három rugó ellenében elvihetted valamelyik tyúkot egy fülkébe, ahol állítólag többet is mutatott. A választék széles volt, a részeges pinamutogatótól, a halálra emlékeztetön át a púderes vödörbe zuhantig megtaláltál mindent, amit nem akartál. Én nem fizettem ezért pénzt, bár erösen gyanítom, hogy valamelyikük letérdelt és szeretett volna, jó hosszan.
Aztán miközben azon tünödtem, hogy egy molett guminöre, vagy egy gigantikus Falli manóra költsem a könnyen megkeresett pénzemet, két tizenéves Viagra ízü fagyit tukmált rám, és nem értették a vicceimet, mentem is tovább, átvágtam az Öregek, Csúnyák, Dagadtak Országos Találkozójának résztvevöi között, a nagy színpad elötti küzdötéren és egyben a tarkók országában találtam magam. A hangszóróból a Depeche Free Love-ja szólt, és odafenn mindenki beleült mindenbe, és mindenkinek rózsaszín müfaszok lógtak a szájából, én meg a százhárom centi marmagasságommal rohadtul csak tarkókat, meg szar frizurákat tudtam lekamerázni. Én ennyi tarkót egy helyen még nem láttam. Nem csak szimpla tarkók. Dupla, söt tripla tarkók. El se hiszed.
A leszbi show-t kivártam, ám amikor Maya Gold a színpadon töltött két perc után még mindig tele volt ruhával, ismét belevetettem magam a kavarba hátul. Suttyomba drogozó testfestettet láttam, máshol valami homokos performansz történt, nyertem néhány óvszert, amivel fogalmam sem volt, mit fogok kezdeni, egy tehénre emlékeztetö pornósztár meg egy motoron fetrengett, vagy pózolt, nem tudtam eldönteni. Belebotlottam a csajba a necc harisnyával, az alapszinten narancsos seggel, meg a szopnék feliratú pólóval. Az este folyamán minden megfordult a szájában a nyalókától a Traubis üvegig, csak az nem, aminek kellett volna. Még ez se. Öcsém!
Azt hiszem Tera Bond a legújabb felfedezett, meg akitöl nagy pénzt remélnek a producerek, szerintem a Kovi haverotoknál van, bár ebben nem vagyok biztos. Minden esetre ö volt az est sztárja. Még korábban sikerült töle dedikált fényképet szerezni, ami annyira nem nagy szám, meg a sok szeretettelt úgy írja, hogy: soxeretettel, meg efféle ostobaságok, de azért jó fej volt, mert megmutatta a csöcsét, meg integetett a kamerába haza anyunak. Azután letérdelt elém, és szeretett. Kit akarok átverni?
Nos, az ö fellépéséböl egy másodpercet nem tudtam megörökíteni, mert az aksim lemerült, pontosan a müsor kezdete elött. Az utolsó felvételen egy fazon söprögeti a színpadot. Mindegy, legalább megnézhettem a borotva játszóterét életnagyságban, a legelsö sorból, ahova jó korán odapudválkodtam, hogy minél jobb helyröl tudjak kamerázni, aztán ez lett belöle.
Hát, valami ilyesmi volt az Erotika kiállítás. Amolyan magyar stílusban gagyi dologról beszélünk itt igazából. Kicsit izzadságszagú, kicsit arcpirító, de a miénk. Én örülök, hogy van.

Ha jók lesztek, vagy, ha kedvem lesz hozzá, felrakok valami videót a nagy eseményröl, akkor végre nem csak ígérgetve lesz a szexuális tartalom, hanem valóban szállítom a csöcsöket.


AMERIKAI. NAGYON AMERIKAI.
Sportolók. Ez nem igaz.
Nézöje lehettem egy amerikai futball meccsnek. Nem, nem jártam az Egyesült Államokban, itt volt, na, a mit tudom én melyik pályán, azt hiszem a BVSC-én, de ne kövezz meg, ha mégsem.
Az Észak-Pesti Viperák játszottak az Egri Hösök ellen. Vipers vs. Heroes. Érted.

Le a kalappal. Amennyire fiatal a dolog itthon, annyira amerikainak tünt a kivitelezés -abba bele se akarok menni, mekkora volt a kontraszt az új futball mezek, meg a csillogó sisakok látványa és a minket a pályáig utaztató, korhadó troli keltette életérzés között-, persze kicsit még sántít, hát, mint az Erotika kiállítás, tudod, talán kicsit még inkább, ám reményteljes. Már ha lesz rá igény.

Személy szerint szívesen megégetném, aki kitalálta ezt a játékot.
Félreértés ne essék, valóban látványos volt, meg akciódús, meg olyan, mint amit a moziban látsz, vagy egyszerüen csak az ESPN-en, tényleg rohadt nagyokat zakóztak, tényleg volt néhány jókora perecelés, lerántás, fejelés, öklelés, tényleg voltak kiemelkedö egyéni SPORT teljesítmények, meg gólöröm, vagy touchdown öröm, vagy hívják, ahogy hívják, és voltak szurkoló lányok, vagy majorettek, néha hajlamos voltam elfelejteni, hogy a tetö olyan tizenhat év lehet, úgyhogy pompom rázás, meg piramis formáció, meg füstgyertyák, bevonuló zenék, pontrúgások, köszönet a közönségnek, szarakodó óra, ami visszafelé ketyegett.

És el is értünk a kritikus témához.

Ez az egyetlen kibaszott meccs délután háromtól, este hétig tartott. Négy órán keresztül. Józan akartam maradni, hogy jó felvételeket készíthessek, de egy idö után elszakadt a cérna, és az elsö két negyed másfél órája után tartott szünetben, elsö körben szétvizeltem a ToiToi-t, azután Löwenbrau-t vételeztem, nem ipari mennyiségben, de azért csak-csak.

Végem volt.
A félrészegség, a hülö levegö, saját hibámon való rágódás, tudniillik, hogy nem hoztam magammal pulóvert, tehát idönkénti remegés, hidegrázás, az idegböl verejtékezés szaga, a megviselt hólyag, a sajgó tüdö és a büdös sárguló ujjak voltak az ajándékaim, amiért végig áldogáltam, üldögéltem azt a négy órát.
Amikor bejutottam egy kégli, a Viperák falában játszó egyik alak kéglijének a fürdöszobájába, azt hittem, az a Mennyország. És most nem kamuzok.

Szóval rohadtul megszenvedtem az elsö amerikai foci meccsemet, amin ráadásul csak nézöként vettem részt, tehát még csak le sem pofoztak. A végére mindenki szakértövé vált, meg mindenki idegen szavakkal dobálózott, meg különféle, röviden: klf sportélményekkel, meg még elfogyott néhány sör, azután szerencsére mindennek vége lett.

Egyébként a Viperák gyöztek, pedig a kirúgást követö húsz másodpercben, lemértem, tehát az elsö akcióból kaptak egy olyan touchdown-t, hogy sose fogy el. Aztán jött több. Mégis sikerült fordítaniuk, ezért ünnepelték öket késöbb a csapat törzshelyén, mint megannyi homo superiort, übermenscht, vagy hívd a superman-t, ahogy akarod.

Reggel visszanéztem a felvételeket, és azt hiszem legközelebb is kimegyek. Valahogy október elején, ha minden igaz.


NA MEG MÉG AZT AKAROM MONDANI
Én jövö héten kivonulok a szentendrei Fötérre, az én atyám keresztje alá, és demonstrálni fogok. Vagy tüntetek, nekem mindegy. Nöt fogok követelni, meg házat, emeleteset, és kocsit, a kocsihoz sofört. Transzparenseket is viszek.
Hangoskodok, ha nem figyelnek rám, bár ez elképzelhetetlen lesz, miután felgyújtom a bérelhetö lovaskocsit, és bezúzom a fagyizó ablakát.
Zászlót fogok lobogtatni, az arcképem lesz rajta, és lopott ködgyertyát morzsolgatok majd, a megfelelö pillanatra várva.
Ha megérkezik a tévé, már úgy értem, amikor az elsö stáb a helyszínre érkezik, nekik, és csak nekik, interjút adok, exklúzíve, ezt majd csak hazudom, és mindenki másnak is elmondom majd, amit nekik, de elöször ök fogják hallani a követeléseimet, és az új himnuszt, amit még holnap megírok. Vádlón nézek majd a kamerába, és felsorolok néhány ismeröst, akikröl tudom, hogy rendelkeznek barátnövel, azután felemelem a hangom, úgy kérdezem meg: Honnan van? Mondják meg, honnan van!!
Nem sokat fogok játszani ezekkel. Nem, uram!
Még nem szeretném elkiabálni, de ha minden úgy jön össze, ahogy én elképzelem, a végén meg kell rongálnom a keresztet is. Ha már viszik Ilonát, lobogjon a haja, nem?
Abban a pillanatban, amikor a rendörök megérkeznek, odabilincselem magam, a müemléket, vagy mit körülvevö kerítéshez. El nem mozdulok. Csak ha pisilni kell. Akkor elökeresem a bilincs kulcsát, hazamegyek, pislantok, azután visszamegyek, a Fötérre. Ha megéheznék, a környezö vendéglökböl és fagyizókból fagylalt tölcsért és ásványvizet zsákmányolok, meg persze lenyúlom a pincér barna Szofiját, és ismét a vashoz bilincselem magam.
Amikor a fehérbe öltözött fiúk egy gigantikus, ház-kocsi-csaj ellenes fogóval levágják a bilincsemet, és rám adják azt a furcsa, hosszú ujjú jakót, az egész ország tudni fogja, hogy gyöztem. Hogy igazam volt.
Aki úgy érzi, az élete megérett a változtatásra, csatlakozzon nyugodtan. Ott találkozunk. Fésülködjetek meg, mert sokan fognak fényképezni.

Gyözünk!


VOLT AZ A MECCS
A norvégok 4-1-re  gyepáltak minket, én meg az éjszaka hátralévö részét az arcomra kötött magyar zászlóval töltöttem egy szórakozóhelyen, mint egy magyar terrorista, röhögtem hülyén, gondolhatod, milyen könnyü volt inni meg cigizni ebben a felállásban. Mégsem ezzel van a baj, hanem, hogy lelkiismeret furdalásom van. Meg vagyok gyözödve arról, hogy túl sokan láttak aznap éjjel, és két héttel késöbb belölük lettek a zavargók. Mert tetszett nekik az arcra kötött zászló, érted. Úgyhogy most rosszul érzem magam.



Nemsokára rendbe jövök, és akkor találkozunk, addig, ha rám hallgattok azt csináltok, amit akartok, csak ne akarjátok felgyújtani a kocsimat, mert nincsen.



30