gondfoci klasszak

Micsoda napok jönnek!


KEGYETLEN
A csiklandozásban az a legkegyetlenebb, amikor vége, és még érzed a börödön az ujjbegyeket. Ott mászkálnak, bizseregnek tovább. Légszomj, mint a vízben. Amikor arra, aki mindenkié, rá akarod adni a pólót a jókora KJ felirattal.
sanyiKJ.
Mikor váltam ilyen gusztustalanul romantikussá?


NA, MILYEN NAP KÖZELEG?
1297-ben William Wallace, skót SZABADSÁÁÁÁG!harcos és a szoknyás haverjai, a hüvös öszben gyözedelmeskednek az angolok felett a Stirling hídnál, és meglepödnek.
1526-ban a mohácsi blamázs után hajlongások, piros szönyeg görgetések, kaftánszél csókolgatások közepette I. Szulejmán bevonul Budára.
1609-ben Henry Hudson, angol felfedezö elöször lép Manhattan szigetére, hogy késöbb Peter Minuit 24 dollárnyi áruért megvegye a helyet a benszülöttektöl Új Hollandiának.
1741: a pozsonyi országgyülés nemesei felsorakoznak Mária Terézia mögé, és 11 huszárezredet küldenek Európa hadszíntereire, hogy a Habsburg trónért harcoljanak. 19 évvel késöbb ugyanez a csaj Bécsben megalapítja a magyar nemesi testörséget.
1792-ben amíg a francia forradalom börtönben tartja XVI. Lajost és Marie Antoinette-et, féltett ékszerüket, a Francia Kékséget, avagy a Remény Gyémántot hat férfi lenyúlja az épületböl, ahol az uralkodói ékszereket örzik. Azt beszélik a gyémánt a hindu istennö, Sita szobrának szeme volt valaha, amíg furmányos alakok, ki nem pattintották a gödréböl. Csiszolatlanul 112 3/16 karátos volt.
1857-ben felhangzik egy kiáltás: tegyétek a kötelességeteket! A mélyen vallásos mormonok és indio spanjaik lemészárolnak 120 férfit, nöt és gyereket, farmereket, akik csak Arkansasból Californiába akartak eljutni.
1897: Hosszú hónapos üldözés után II. Menelik tábornokai elfogják Gaki Sherocho-t, Kaffa utolsó királyát, ezzel összeomlik az ösi birodalom, amit 1390-ben alapítottak, és olyan B-filmeket ihletett, mint a nagy sikerü Quatermain sorozat. Öcsém, én sose hittem el, hogy Afrikában nagy birodalmak lennének, meg aranyvárosok, ilyesmi. Tényleg.
1906-ban Mahatma Gandhi azt mondja, inkább türni kell a büntetést, amit kapunk, minthogy olyan dolgokat tegyünk, amit nem akarunk, késöbb tökéletesíti a polgári engedetlenség intézményét, apának hívják, India Apjának, de igazából mindenfelé a világon az ö eszméi válnak a polgárjogi és szabadság mozgalmak legelfogadottabb fegyverévé.
1941-ben megkezdik egy könyvtár építését, amiböl késöbb az Egyesült Államok hadügyminisztériumának székháza lesz. P-e-n-t-a-g-o-n.
1943-ban a német haderö elfoglalja Korzikát, ugyanakkor megkezdödik a minski és lidai gettók felszámolása.
1944: az angol bomba támadás során Darmstadt a lángok martalékává válik, a tüzviharban 12300-an vesznek oda, 66000-en otthon nélkül maradnak.
1962-ben a Beatles gombafejei felveszik debütáló kislemezüket, a Love Me Do-t, ami valamiért meghülyíti az összes lófarkas, kiálló fogú kislányt. Meg a szépeket is.
1964: a nemzeti egység megalakulásának a napja Afganisztánban
1965-ben a 1st Cavalry Division helikopteres fenegyerekei megérkeznek Vietnamba, hogy polgárháborús lovassági kalapok alól dobjanak napalmot a kongra.
1973: katonai puccs dönti meg Salvador Allende, chilei elnök hatalmát, három héttel Chile történetének legnagyobb tüntetése után, ahol 700 ezer ember gyült össze Santiago de Chilé-ben, hogy tüntessen az elnök mellett. Mellette!
1989-ben megnyílik a vasfüggöny a kommunista Magyarország és Ausztria között, 10000 NDK-s szalad világgá.
1990-ben Bush beszédében katonai erö bevetésével fenyegeti a Kuvaitot megszállva tartó Irakot. Olaj of olaj.
1999-ben Serena Williams még nincs tizennyolc, amikor megszerzi elsö Grand Slam gyözelmét, és közben oly bájosan ringatja núbiaian tökéletes hátsóját.
2001-ben repülögépek potyognak Manhattan-re, Virginia-ra és Shanksville-re. A Világgazdasági Központ ikertornyai a jól ismert terrortámadás okán összeomlanak, maguk alá temetve rengeteg embert, és jó nagy porba borítva Manhattant, míg a Pentagont építésének 60. évfordulóján szintén megtámadják.

Valami kimaradt, nem?

1978.09.11. Császárral jöttem világra, mert akkora volt a fejem, hogy sose fogy el. Anya azt mondja nem sírtam, de szerintem úgy bögtem, mintha az kötelezö lenne egy szülésnél, ahogy az is. Azt mondja, szép kisfiú voltam, de szerintem csak dühös.
Aztán így maradtam.


EGY TÉNY, AMITÖL MAJD OKOSABBNAK TÜNSZ
A csoportban élö állatok játékai: verekedés, kergetözés, birkózás, hempergözés, harapdálás, csiklandozás.

Infosztráda, haver!

Máris okosabb vagy, mint 3 másodperccel ezelött.


IMA
"Ez a puskám.
Sok ilyen van, de ez az enyém.
A puskám a legjobb barátom.
Ö az életem.
Birtokolnom kell,
ahogy birtokolnom kell az életemet.
A puskám nélkülem nem ér semmit.
Semmit sem érek a puskám nélkül.
Jól kell lönöm a puskámmal.
Jobban, mint az ellenségem,
aki meg akar ölni.
Le kell lönöm, mielött ö lö le engem.
Így lesz.
Isten elött esküszöm.
A puskám és én az országomat védjük.
Gyözedelmeskedünk az ellenség felett.
Mi vagyunk az életem megmentöi.
Így legyen,
míg nem lesz több ellenség,
csak béke.
Ámen."

Ha ilyen imákat kell zsolozsmáznod esténként olyan furcsa humorérzéked fejlödik, amellyel az alábbihoz hasonló tévéinterjúkat fogsz adni:

„Engem az egzotikus Vietnam érdekelt. Délkelet-Ázsia ékszere. Érdekes emberekkel, egy régi kultúra képviselöivel akartam találkozni, és megölni öket. Én akartam lenni a környékünkröl az elsö, aki bizonyítottan ölt.”

Full Metal Jacket: Acéllövedékek.
Gustav Hasford-Stanley Kubrick


FÉLELEM ÉS RESZKETÉS
A Duna-korzó kavicsa hangosan csikorog a szakadt cipöm alatt, rohanok, a veríték a szemembe csurog, és röhögök.
Legalább négyen futnak utánam. Csupa fasszopó. Nekem meg nincs túl sok eszem, mert annak ellenére röhögök, hogy tudom: utól fognak érni. Akkor meg annyi. Nem úszom meg. Arra gondolok, mi lehet a Zsé nevü gazemberrel. Biztos, hogy öt is követték néhányan. A parkolóban úgy vetették ránk magukat, mint az újságírók a svédasztalra, láttam a kisminkelt pofájukon, hogy a seggembe akarnak harapni. Zsé és én is a Dunapart felé rohantunk, a laktanyával ellentétes irányba, bár öszintén szólva nem tudom, mit reméltünk. Hogy elnyel a sötét? Fényárban úszott minden, az önkormányzat nemrég kalapáltatta ki a kontakthibákat az utcai lámpákból. El akartunk rejtözni a tömegben? Nincs tömeg. Senki sincs az utcán. Hajnali három felé járhat az idö, most senki sem tolakodna a gombához, hogy megvegye elölem az utolsó sört. Persze Gomba sincs. Nem menekülhettünk be szórakozóhelyekre, de még éjjel-nappali üzletekbe sem, mert rendszerint tizenegy-éjfélkor bezárnak. Úgyhogy futás közben azt mondom a Zsé nevü gazembernek:

-Váljunk szét!
- Hülye ötlet-lihegi.
- A filmekben mindig ezt csinálják.
- Milyen filmekben?
- Például a Butch Cassidy és a Sundance kölyökben-a film címét csak három lélegzetvételnyi szünettel tudom végigmondani.
- Az meg mi a szar?
- Kurva jó, vadnyugat, két vonatrabló, párbajok, ilyesmi-minden levegö kipréselödik a tüdömböl, csak kapkodva tudom újra megtölteni.
- Aha-hangosan krákog.
- Ök is szétváltak.
- Amikor üldözték öket?
- Ja, egy fehér kalapos. -Megbicsaklik a bal térdem. -De lehet, hogy rosszul emlékszem.
- És lerázták?
- Mondhatni.
- Aztán?
- A végén megint elökerült-szünetet tartok, mégis befejezem.- Hát, szóval Butch és Sundance meghaltak.
- Szóval ezért váljunk szét?
- Semmi jobb ötletem, haver.
- Jóva-sziszegi, majd lecsúszik a töltésen, a kavicsok hangosan pattogzanak a cipöje alatt, mintha valami nagy popcornos tálba ugrott volna, hallom, ahogy végigtrappol az úttesten, és a macskaköre ér. Most már csak drukkolhatok neki.

A szarháziak egyre közelebb érnek. A számon széles vigyor, már jönnek a hangosabb nyögések, néha csak olyan, mint egy mélyröl felszakadó sóhaj, de élesen az oldalamba vág, lassan elfogy az erö. Ha Zsé nem tudta lerázni az üldözöit, ö ugyanebben a cipöben járhat, csak nagyobb számozásúban. Hiába a hétmérföldes lábak, egy csípöprotézis azért visszavesz az ember agilitásából. Nem akartam, hogy így történjen. Hogy néhány kis buzi szétverje a fejemet az esernyöjével.

Sörbrigádok. Uramisten! Sosem akartam találkozni velük. Sosem akartam szóba állni velük. Sosem akartam ártani nekik. Hülye lettem volna. És sosem akartam ártani annak a lánynak, a sárga levélpapírjaival. Vagy annak a haveromnak. A volt legjobb barátomnak. A lánynak a hollófekete hajával, és a hülye kérdéseivel. A bálnáknak sem akartam ártani.Egyetlen bártündérnek, egyetlen kocsmárosnak sem. Nem akartam ártani a szomszédaimnak. A családomnak, az ismeröseimnek. Vagy a Zsé nevü gazembernek. És egyikük sem akart ártani senkinek. Szerintem még a rohadt Sörbrigádok sem, akik azért meggyógyítottak egy-két hozzám hasonló hülye gyereket.

Csak nem maradt más választásunk.

Nem ártalmasnak születtünk. Nem kártékonynak. Egyszerünek? Igen. Végletesnek? Igen. Hülyének? Naná. De nem kártékonynak. Nem pusztítónak, vandálnak. Nem vagyunk barbárok.

Csak szerelmesek voltunk a kilencvenes évekbe.

Aztán az a szerelem véget ért, jött egy újabb évszázad, újabb szerelem, ami nem olyan, ami nem az, amit nem tudsz élni, megélni, el akarod fogadni, de túlságosan házsártosnak érzed, túlságosan tolakodónak, túlságosan intimnek, ahogy beleeszi magát az aurádba, és végigpörget minden szcenáriót, ami elképzelhetö, és el is lesz képzelve, de újat mutatni nem tud, mert túlestél mindenen az elsövel, és olyan úgysem lesz többet. Nem kell az új nö, a régit akarom vissza!
Elveszett az a szerelem, elvétetett. És ez rohadtul felidegesített mindannyiunkat. Csak néhány ideges fiatal voltunk. Zárkózottak, paranoiásak, ingerlékenyek. Azután összetalálkoztunk, és még nagyobb lett a baj. Arra gondolok, milyen nehéz eléldegélni egymás mellett, úgy értem, elég nehéz nem lehugyozni a másik muskátliját. Észre sem vettük. De legalább mindjárt vége van.

A Sörbrigádok egyike végigvág az esernyöjével a hátamon, a foka izmos hurkát húz a börömre, az biztos. Felszisszenek, a vigyor vihogásba vált. Fáradt vihogás, nincs annál provokatívabb, esetleg egy panda a fönököd hátára támaszkodva.

A kilencvenes évek olyan bandákat termelt ki magából, mint a Pantera, nos, ök nem szaroztak, vagy a Suicidal Tendencies, a tenyérbemászó pofátlanságukkal, volt itt nekünk Rage Against the Machine, akikkel szemben én mutattam haragot, de nagyon hozzátartoztak az évtizedhez, játszott a Biohazard, albumokat hozott ki a Sepultura, megszületett a Fight, a Machine Head, és a Prong egy idöre szintén klónná vált, mind követték a Panterát, szép idök, hévezés, száraz perecek. A Diákszigeten pudválkodni a Clawfinger alatt, szakadó esöben, vagy a lemenö nap elöterében várakozni a Black Sabbathra, Kisstadion, 1998, mindegy volt, mert minden új volt, és megismételhetetlen.

Az egyik rohadék  a térdhajlatomba akasztja az esernyöt, és jó nagyot szólok a korzó kavicsán. Az ingem felszakad, ahogy a böröm is. Az alkarjaimmal tompítok, a hátamra gördülök, és herén rúgom a marhát, aki felbuktatott. Nyál fröcsög a száján, ahogy arccal a töltésre borul. A többiek mögötte lemaradva kutyagolnak felém. Lelassítottak, amikor látták, hogy elestem. Fel akarom kapni az esernyöt, és szétverni a fejüket. Mégis inkább feltápászkodok, és futok tovább.

És ott volt a megcsinált Tom Hanks és Jim Carrey és Bruce Willis és Tom Cruise és Eddie Murphy, mind az évtized termékei, és még mindig küzdött Stallone, Schwarzenegger, DeNiro és Travolta, és én azokban az idökben kezdtem megérteni az olyan alakok müvészetét, mint a gonosz Jack Nicholson, Clint Eastwood, a jó, a rossz, meg a csúf egyben, Charles Bronson, na igen, a jó öreg Charlie, akinek benöttek a szemei, meg még páran, akik akkor már vagy eldobták a kanalat, vagy épp lendületet vettek hozzá, aztán szaszerolhattam egy cseppet Madonna testét, Sharon Stone testét, többször is, fantáziálhattam Michelle Pfeifer testéröl, és meg is tettem, meg ám. És volt Casino és Beavis és Butthead, és voltak a négeres filmek, a gettósak, és a Holló a szemem elött vitte el Brandon Lee-t, a kilencvenes évek megszülték a kimondhatatlan nevü gyereket, aki folyamatosan egyedül maradt otthon, aztán eltemették, volt dínóörület, meg tini nindzsa teknöc örület, meg tinihorror örület, legalább jót lehetett röhögni rajtuk, megjött Tarantino, és hozta a Tiszta Románcot, meg a Ponyvaregényt, bejelentkezett, és még mindig a királynö szolgálatában állt Mr. James Bond, de azt a seggfejet mindig rühelltem.

A Sörbrigádok újra a nyakukba veszik a lábukat, nem tudom, hogy tudnak így futni, de egyre közelednek, és én tovább fáradok. A sebeim sajognak, csípnek, rajtuk át szökik az eröm.

A kilencvenesek végignézték Dolly történetét, a bárány, aki valaha egy volt, aztán kettö lett, látták leszállni a Marson a Nyomkövetönek keresztelt szondát, újra egyesítették Németországot, leskelödtek a Maastrichti szerzödés aláírásakor, pontot tettek a hidegháború végére, figyelték az eröszak elharapózását Irakban, Kongóban, Koszovóban és a volt Jugoszláviában, meghallgatták a koncerteket Tibetért, maszturbáltak, amikor Monica leszopta Billt, a háttérböl szemlélödtek az antiglobalizációs és meleg tüntetéseken, végigpusmogták a grunge halálát, a hiphop felemelkedését, parabolát szereltettek a háztetöre, bevezették az internetet, és kökeményen belecsaptak az mp3 és pornó letöltésekbe, meggyászolták Kurt-öt, Tupac-et, Diana-t és Teréz anyát, izgultak OJ-ért, a nyálukat csorgatták Pamelára.

A szivem jelez. Nem megyünk tovább. Az agyam tovább tekeri a vetítögépet, a képek egyre gyorsabban peregnek. Végig kell érniük.

Imádtam a kilencvenes években cigizni. Finomabb volt a sör. Meg tilosabb. Képregények. Kicselezett kötelezö olvasmányok. De azért King meg Heller meg az a furcsa nevü, az a Maupassant. Újságírás. Hü. Sose volt.
A kilencvenes évek mutattak be a lányoknak, illetve öket nekem.
És én azt kérdeztem: mennyi, és a nö megsértödött, én elsunnyogtam, barlangról bányára jártam, a biliárdasztaltól a pultig és vissza, így szólt a jegyem, retúr, és imádtam sípoló fülekkel lefeküdni a koncertek után, nem, semmi káros mellékhatása nem lett, mit mondasz?, és voltak bö gatyák, meg egy csomó kopasz fej, jobbra, balra, amerre néztem, meg volt fejsze a hátizsákban, a haverom meg azzal együtt ugrott a sövénybe, és sokat féltünk, és volt reszketés, meg néhány lassú szám, és házibulik homályos helyeken, dörömbölö zenével, keménykedö rappel és dallamos refrénekkel, ahogy azt csak akkor tudták, amikor nekem melleket kellett piszkálni, vagy gyanús csomagokat átvenni félismeretlenektöl, kezet fogni, tüzet keresni, emlékszem, a konyhák mindig tele voltak, a paradicsomlé meg lassan csöpögött a kövezetre, miért is ne?, és bejártam a várost, és beszéltem azokkal az alakokkal, és jegyzeteltem, és hajókáztam, és kezet fogtam a faszival, aki két perce borult fel a roncsautójával, eperpezsgöt szürcsöltem munkaidöben, és még szóba tudtam állni az apámmal, néha megöleltem az anyámat, ja és felfelé kellett fújni a füstöt a vécében, mert köztudottan a füst felfelé száll, és akkor nem leszek büdös, nem érzi meg a tanár a régmúltban, aki persze megérezte, és rengeteg fekete kapucnist nyüttem el, és koncerteket adtunk, vicces volt, olyan szorongós, kicsit füszagú, kevés szájszaggal, kicsit szívböl, kicsit muszájból, és történeteket írtam, de nem mutattam meg senkinek, semmi közük sem volt hozzá, és gitároztam, alapszinten, vagy az alatt, és még görkorcsolyáztam is, és sokat csattogtunk a zeneiskola elött, mert szerelmes voltam egy szaxofonos kiscsajba, érthetetlen, de nem végzetes, nem baj, no problemo, és emlékszem az izomlázra a nyakamban a koncertek után, nem bírtam forgatni a fejem, és jót röhögtem, amikor találkoztam a Zsé nevü gazemberrel, és láttam, hogy ugyanebben a betegségben szenved, mert ezt csináltuk, ezek voltunk, nem tudtuk máshogy csinálni.

Semmi baj van.

Erre gondolok, amikor végre megállok. A térdemre támaszkodok, és belelihegek az éjszakába. Izzadság záporozik a kavicsra. Szorosan összeszorítom a szemem. Amikor kinyitom, fekete gömbök pukkannak szét egymás után, majd újabbak születnek. A Brigádok csattogása a dobhártyámon rezeg. Ezek a hülyék is kifáradtak. Megérdemlik, hogy elkapjanak. Nehezen, de felegyenesedek, és vigyorogva nézem, ahogy közelednek fáradtan, mégis mindenre elszántan.
Micsoda vágta volt!

VÉGEM


Ez ilyen szentimentális kiadás lett. Leszarom.
Na, nemsokára újra itt, addig is, ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok.

31