gondfoci klasszak

Hell.



TALÁLÓS KÉRDÉS ROVAT
Mi rosszabb annál, ha beleharapsz egy almába, és egy kukacot találsz benne?
Ha megeröszakolnak.

Heh. Hehehe. Ez jó. Hehe.


KÖRÜLVESZNEK
Ez egy új rovat, mindig egy háziállatomat mutatom majd be benne. Van belölük elég. Körülvesznek. Itt ólálkodnak. Kicsit élösködnek. Miért ne? Megengedem nekik, nem? Akkor ezt megbeszéltük. Tehát:
A CSÖBENLAKÓK
A kégli plafonja alatt futó szennyvízelvezetö csövekben élnek. Különös hangokat hallatnak. Olyan döngöset, kicsit fémeset, de mélyet, hogy összeféled magad.
-Mi volt ez?-kérdezte Zsuzsi.
-A háziállataim-válaszoltam.
-Állat nem ad ilyen hangot.
-Mert? Némák, vagy mi?
-Ez nem állat.
-Akkor mi?
-Lehet, hogy kalapács.
-És ki kalapál?
-A néma állatok.

Legközelebb: the bad motherfucking HARRY.


A SZTORIPORNÓ LOMTÁRA
Nemrégiben A Vibrátor És A Tarkó Házában barangolva ráakadtam egy sötét, büdös, ragadós odúra, valami fészerszerüség lehet, gondoltam, felfeszítettem a zárat, gyújtottam az öngyújtót, lássak már valamit.
Odabenn pornót találtam, VHS-re mentve. Nem keveset. Videók ezrével. Söt tizesével, ahogy régen Obelix mondta. Több kiló por telepedett rájuk, pókok dagadtan pöffeszkedtek a köréjük font hálóikba. A kazetták vártak. Az idö vasfoga rágta öket. Ahogy az elsöt megérintettem, az elporladt a kezeim között. A másodikat idegességemben leejtettem. Éles csattanással ért földet, patkányok szaladtak szét a lábaim körül. A szívem dobogása a szobába riasztott egy agresszív takarítónöt. Sipítozva, a kezében moppal támadt nekem, de az elsö kezembe akadó Nagymedve típusú mübránerrel beszakítottam a fejét. Ahogy összeesett, éreztem, hogy valami megváltozik. Hogy A Vibrátor És A Tarkó Házát elönti a néma nyugtalanság. Tudtam, hogy a reakciós biztonsági örök nemsokára megérkeznek. Sietnem kellett. Az egyik poros polc egész tartalmát a ballonkabátom zsebébe sodortam, és kimenekültem a Sztoripornók Lomtárból. Egy hatalmas, teniszütöt szorongató plüssmajom fejébe rejtöztem, tudtam, hogy ott sosem keresnének. A biztonságiak betaníttott tarkókkal kutattak utánam egy darabig, de aztán feladták, én pedig hazaloptam értékes szerzeményemet. Önzö lennék, ha nem osztanám meg veletek az élményt.

Az elsö kazettán
AZ ÁNUSZGOLYÓ FUTAM
címü epikus sztoripornó volt található.

Rendezö – Koczó Alajos

Föszereplök:
Superstar Dirty Dick Dean-Pisti
Chomolungma-A Dagadt Róza
Emily Kováx-Szandy
Torro del Santo-Lakatos
Kim-Kelli
Fiona-Nelli
Ludmilla Stalingradovich-ukrán menekült csaj
Big Boy Bo-Fosztó

Szinopszis:

1.jelenet-Fosztó, aki kövér megesküszik az ukrán menekült csajnak, aki koszos hogy áthozza a határon, ha az bekapja. Ez megtörténik, Fosztó jót röhög, majd elporzik a mercijével, át a határon, hátrhagyva a csajt.

2.jelenet-Lakatos, aki diszlexiás és Pisti, aki szöke, de mindkettöjüknek fuksza van, arról beszélgetnek, hogy mekkora barátság van közöttük. Majdnem átmegy a film homóba, de aztán mégsem, csak smárolnak egyet.

3.jelenet-A Dagadt Róza, aki molett köszönti a lerobbant üzletébe lépö ikerpárt, Nellit és Kellit, akik ugyanolyanok. Nelli egy sampont akar venni, Kelli ezt nem tartja jó ötletnek. Amíg eldöntik, mi legyen, a Dagadt Róza maszturbál.

4.jelenet-Szandy, a félkegyelmü megesküszik Lakatosnak, hogy sosem csalja meg.

5.jelenet-Szandy megcsalja Lakatost Pistivel, pedig Pisti nem akarja.

6.jelenet-Szandy arra gyanakszik, hogy Lakatos megcsalja Nellivel. Vagy Kellivel, mindegy. Ezért felhívja Fosztót, hogy beszéljen Lakatossal. Vagy verje meg, mindegy.

Kimaradt jelenet-Fosztó fel akarja hívni Lakatost, de nincs meg neki a száma. Tudja azonban, hogy az ukrán menekült csajnak megvan. Ezért felhívja, hogy megkérdezze töle. Az ukrán menekült csaj azt mondja, hogy megadja a számot, ha Fosztó becsempészi az országba. Fosztó megígéri, de csak akkor csempészi be, ha meg is dughatja. A koszos, ukrán menekült csaj megígéri.

7.jelenet-Fosztó megdugja a menekült ukrán csajt, elkéri töle a telefonszámot, aztán elviharzik a mercijével, nem csempészi be az országba.

8.jelenet-Lakatos éppen Nellit és Kellit lapátolja már húsz perce, amikor megcsörren a szupertitkos mobilja. Felveszi. Pisti az, aki bevallja neki, hogy lefeküdt Szandyval. Lakatos éktelen haragra gerjed, de azért még befejezi, amit elkezdett.

9.jelenet-Pisti tudja, hogy menekülnie kell, úgyhogy összepakolja a zoknikat, nem szól az alvó Szandynak, lelép, és menedéket keres a Dagadt Róza lepukkant boltjában. Dugnak. Róza elég kövér közben.

10.jelenet-Lakatos beront Pisti lakásába, és csak Szandyt találja ott. Már épp dugnak, amikor betoppan Fosztó, és nem érti az egészet, azt hitte, ö farkalhatja meg Szandyt. Arra gondol, ha most megveri Lakatost, még mindig megvan az esélye, hogy Szandy az ágyába engedi, úgyhogy bunyó kezdödik.

11.jelenet-Kelli és Nelli hirtelen érkeznek a lerobbant boltba, és ott találják a Dagadt Rózát meg a nyüzüge Pistit, in flagranti, ahogy azt mondani szokás. Pistire támadnak, de a Dagadt Róza, mint egy anyamedve, vagy mint egy sumós, a fiú segítségére siet.

12.jelenet-Lakatos és Fosztó békét kötöttek, és épp mindketten Szandyt hegesztik, közben kitalálják, hogy menjenek le a Dagadt Róza lepukkant boltjába, és vegyenek valami lepukkant tárgyat. Oké.

13.jelenet-Fosztó, Szandy és Lakatos benyitnak a Dagadt Róza lepukkant boltjába, ahol bödületes orgia folyik. A három jövevény is beszáll, Pisti kicsit húzza a száját, amiért neki kevesebb hús jut, de megnyugszik végül, és élnek boldogan, amíg a többször felültetett, koszos, ukrán menekült csaj be nem ront az üzletbe egy kibaszott AK-val és tele nem pakolja mindannyiukat ólommal.

Vége.


EGY TÉNY, AMITÖL MAJD OKOSABBNAK TÜNSZ
A zsiráfok egyszerre 5 percet alszanak, összesen kb. 20 percet naponta.
És máris okosabb vagy, mint három másodperccel ezelött.


0107 A PÁLYA 1.rész

Zam a bevásárló központ elött összeverödött tömegböl meredt a hatalmas kivetítöre, amely az Anta Auriga negyedik holdjáról közvetített képeket. Alig látott valamit, a tömegben mindenki legalább egy fejjel magasabbnak tünt nála. A Folyóhanton eltöltött hét évvel ezelött kimagaslott volna. Mi történt?

Honnan jönnek ezek a képek? Az emlékezés melyik pöfékelö bugyrából? Kat olyan volt, mint egy öszi vasárnap a Földön. Jóllakott, de unalmas. Elveszett, elfelejtett. Szürkés, furcsa hangokkal a háttérben. Kihalt és várakozós. Mintha nem lett volna kész a bolygó. Mintha még hiányzott volna valami. Mintha még várt volna valamire.
Húszezren állomásoztunk ott. Beegho-k, emberek, cokkoniaiak, meg néhány milicista más rendszerekböl. Sosem cigiztem annyit életemben. Azt hittem, elöbb elvisz a rák, minthogy valami csetepatéba keverednék. A külsö szemem végigsuhan a támaszponton. A beegho-k zsolozsmázásba süppedö imaórái megrémítik. Bekönnyezik, ahogy végigszáguld a molokk önkéntesek büzös barakkjain. Belepillant a pókerezö tengerészgyalogosok lapjaiba. Tik-tak. Tik-tak. Ugyanúgy várakozunk, mint a bolygó.

-Keresel valakit, barátom?-kérdezte Shatterhand.
-Az angyal-meredt a fényes alakra Padastra atya.
-Egy angyalt?
-Nem. Nem. Te vagy az angyal. Láttalak megérkezni. Ímé én Angyalt bocsátok el te elötted, hogy megörízzen téged az útban, és bevigyen téged arra a helyre, a melyet elkészítettem.
A pap tétova mozdulatot tett, hogy megérintse a fénylö alakot. Shatterhand elkapta a csuklóját.
-Angyalnak szólítasz, és taperolni akarsz. Nem hiszem, hogy jóban leszünk.
-Meg kell értened! Erre várok egész életemben.
-Hogy taperolhass?
-Hogy megérinthessek egy darabot Istenböl. Pap vagyok. A nevem Padastra.
-Istenböl.
-Tudod, a nagyfönökböl. Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; és a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érö ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az ö feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tüzláng; és a lábai hasonlók valának az izzó fényü érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélü éles kard jö vala ki; és az ö orczája, mint a nap a mikor fénylik az ö erejében. Tudod, az Alfa és az Omega.
-Alfa és az Omega?
-Elsö és Utolsó.
-Nem ismerem öt.
-Hogyan?
-Sosem találkoztunk.
Padastra nyakát behúzva körülnézett, majd ujját a szájára szorítva azt motyogta:
-Kicsit halkabban, barátom. Ezért könnyen a pokolban találhatod magad. Ott meg gyorsan összekoszolódik a fényes böröd.
-Fogalmam sincs, miröl karattyolsz, de nem is fontos.
-Persze, hogy nem. Te mi járatban a Calliope-n? Eljött az apokalipszis kora? A büntetés ideje? Az egyik lovas vagy? Arkangyal? A tüzes kardodat elhoztad? És láték mennyben más nagy és csodálatos jelt: hét angyalt, a kinél vala a hét utolsó csapás; mert az által teljesedett be az Istennek haragja.
-Nyugodj meg! Egy férfit keresek.
-Hogy? Ne okozz csalódást, kérlek-hökölt hátra Padastra.
-Meg akarom ölni.
-Vagy úgy. Az mindjárt más. És csak egyet?
-Egyelöre egy is elég lesz.
-Ilyenkor tele a promenád. Elvezetlek oda, ott aztán választhatsz kedvedre.
-Félreértesz. Egy bizonyos alakot keresek.
-Kicsodát?
-A Sunkán Kilencvennyolcasként ismerik.
-Igazi lúzer név. Mi a büne?
-Ellopott néhány almát a tudás fájáról.
-Hüha! Amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És még mindig nála vannak?
-Igen. Csak azt felejtette el, hova dugta öket.
-Egy alma a tudás fájáról. Jó volna.
-Ismersz valakit ilyen néven?
-Senki sem mutatkozott be így, amit nem csodálok. Ám az állomásra naponta százak érkeznek. Átutazóban, látogatóban, szerencsét próbálni, számüzetésben, miegymás. Nyitva tartom a szemem.

A huszonhármas dandár délben érkezett meg az Anta Aurigára. Négy csapatszállító kapaszkodott a bolygó felszínébe, és megkezdödött a csapatok kibocsátása. Beegho lövészek biztosították a terepet, majd jelt adtak a hajótestekben várakozóknak. A tengerészgyalogosok az alacsonyabb gravitáció miatt, nehéznek tünö, gravitációkiegyenlítö felszerelésekkel ellátott ruhákban léptek a felszínre. Ezerötszázan lehettek. Tömött sorokban vonultak egy elözö nap sebtében kialakított tábor felé. A tengerészgyalogosokat egy könnyüfegyverzetü vadász zászlóalj követte, akik egy meglehetösen vegyes tömeget kísértek.

Mintha foglyok lennének, gondolta Zam, és a nehéz táskát letette a lába mellé. A karjait majd kiszakította. A Folyóhant elött nem jelentett volna gondot az sem, ha órákig kell tartania. Hiszen csak pékárú, meg zöldség. Körülötte a tömeg hangosan zúgolódott. Érezte a körülötte állók nyugtalanságát. Az idegesség szagát. Az izgalom büzét. Valami megmagyarázhatatlan eufóriát az ismeretlentöl való félelemben. Sosem látott egyet sem az antából. Ahogy a nagy nyaknyújtóztatásban a tömeg majdnem elnyelte, arra gondolt, ök sem láttak még egyet sem. Soha. A történeteket ö is hallotta. A föld alatti városok, az óriási hüllök történeteit. De még sosem beszélt senkivel, aki találkozott volna az antából akár egyetlen eggyel is. Soha.

Az egész vezérlö legénysége néma csendben meredt a képernyöre. Coima Kerok feszülten figyelte az eseményeket.
-Minden most kezdödik el-súgta oda Charlie-nak. A kisfiú ráöltötte a nyelvét.
Ciaka Koken admirálisi egyenruhájában feszített a barek mellett. Celia Pian egy ételfoltot próbált lekaparni a ruhájáról. Amikor észrevette, hogy Ciaka a szeme sarkából figyeli, megrántotta a vállát, és a monitorra szegezte a tekintetét.

Balzac hadnagy a szemeit takarta, hogy a csapatszállítók által felvert por ne vakítsa el, fogai között így is ropogott a homok. Botladozott, a furcsa gravitáció miatt igyekezett minél közelebb maradni a talajhoz. Nekik nem osztottak kiegyenlítöket. Látta, hogy a nyurga paquinok közül többen elszálltak, ahogy elrugaszkodtak a földtöl. A vadászok úgy terelték öket, mint valami birkacsordát a vágóhídra. Többen megbotlottak elötte, azokat a fegyveresek lábra rángatták, és üzték tovább. Végül is bünözök voltak. De legalábbis bünösök. Hátranézett. A homokviharban csak fekete foltnak látta a gépet, a vonuló tömeget pedig a messzibe veszö löporcsíknak. Ha valaki meggyújtja a végét, végem, gondolta, és elörefordult, sietett volna tovább. Ekkor ujjak fonódtak a vállára. Odakapta a tekintetét. A forradásos arcú beegho volt az, Jamkaak. A homok alól alig világított ki halványkék böre. Ordenáré vigyorra húzta a száját, hegyes fogai kifordultak az ajkai mögül.
-Ha engem keresel, szivi, itt vagyok, szorosan mögötted, tudod, hogy nem hagylak el.
Ebben a pillanatban az egyik vadász puskatussal oldalba vágta a beegho-t, tovább, kiáltotta, Balzac pedig elrántotta a vállát, és tovább sietett. Jamkaak nyögése hamarosan elmosódott röhögésbe csapott át.
Balzac behunyta a szemét, és érezte, hogy összecsinálja magát. Újra. Egy könny szaladt végig az összetört arcon. A hajón nem zavarta öket, hogy szaros a segge. Miért hagyta, hogy öt magát zavarja? Otthon. A fényüzésben. Nem lehetett volna csak úgy elfelejteni? Csak nem említeni soha többet. Mert ami a hajón történt, azt biztos nem tagadhatja le többé. Mert mind végignézték. Mind együt csinálták.

Emlékszem a Dugóhúzóra. Egy aszteroidaörlöböl alakítottuk át. A bazi nagy kerekei akármin átvitték, ha lett volna, aki meg tudja emelni, és a földre ejti, azokon a kerekeken percekig pattogott volna. Böhöm nagy jószág volt, olyan, mintha egy cokkon mammutot összegyúrtak volna a terminátorral, és a hátára kötöttek volna egy gigantikus ezüstvibrátort. A péló volt a dezintegrátor. Soha ilyen hasznos mübrokit!
Emlékszem a rohadt zsilipeikre, amikkel elzárták magukat a felszíni világtól, mint valami nemes bort. Nem tudtuk szétlöni öket, a tüzszerészek nem tudták szétrobbantani. Megpróbáltuk kirántani egy csillagfalóval, de az a rohadt dugó kiszakította az egyik hajtómüvet. Haha. Ott tépte ketté a gépet, ahol a legvastagabb volt. A hajó lezuhant a felszínre, legalább négyszázan maradtak alatta. Az okostojások a Földröl kémikusokat küldtek, tudósokat, biológusokat, az Udvar legsürübb szürkeállományát, hogy kitaláljanak valamit. Gázokkal kísérleteztek, savas anyagokkal. Megpróbálták szétmaratni, feloldani a zsilipet, de az jót röhögött rajtuk. Pudváskodhattak vissza a Földre.
Akkor találta ki valamelyik agyas a Dugóhúzót. Fogalmam sincs, hogyan müködött, de az biztos, hogy feltörte a dugót. Beletelt néhány napba, de a zsilip elkezdett bomladozni. Finom porrá örölte a szerkezet. Frankón, mint a hintöpor. Egyszercsak az egész beszakadt, és mi ott álltunk a lyuk szélén, ami az anta birodalmába vezetett.
De várjunk csak.
A Kat-on nem voltak dugók. És nem volt anta sem.

Dr. Tomasson idegesen gyürögette a pofátlanul hosszú szivart, a dohánylevelek halk ropogással forgácsolódtak szét az ujjai között. Füle ráizzadt a távbeszélöre. Örült neki, hogy nem tudott videokapcsolatot felvenni dr. prof. Kesi-vel. A prof pillantásától még mindig kirázta a hideg.
-Tehát semmi elörehaladás?-kérdezte Kesi.
-A-az ügynökeim elin-elindultak utána a Calliope-ra.
-És le is lötték öket.
-Nos, igen.
-Küldött helyettük másokat?
-A baleset csak tegnap történt, uram.
-Nem értem. Talán nincs elég embere?
-De, de van, uram.
-Tomasson, értse meg, a vén fingok nyugtalankodnak. Ha a szövetség Tanácsa nyugtalan az senkinek sem jó, de a legrosszabb a szövetségnek.
-Igen, uram.
-Az az ember nem kerülhet vissza a frontra. Sem a Kat-ra, sem más helyekre, ahol különös emlékei támadhatnának.
-Nem, uram.
-Nem mondhat senkinek semmit. Az nem volna jó, igaz?
-Nem, uram.
-Helyes. Az elsö volna, aki beszélni tud. Elöbb-utóbb mindenképp felszínre törnek az emlékei, de legyen inkább utóbb! Mindent felboríthat. Ne engedjük bekövetkezni, rendben?
-Rendben, értettem, uram.
-Kiküld utána újabb ügynököket?
-Természetesen, uram.
-Helyes. Köszönöm, Tomasson.
-Igen, uram.
-És Tomasson.
-Igen, uram.
-Szokjon le a dohányzásról! A paquin dohány szétbassza a szervezetét. Olyan a hangja, mintha száz éves lenne.
-Kétszáznak érzem magam.

Zam összerándult, amikor megérezte a kezén a másik kéz érintését. Oldalra kapta a fejét. Leeska volt az. Zam alig érte fel a beegho lány vállát, mégis ö volt az egyetlen élölény, aki mellett nem fogta el az érzés, hogy egyre sorvad.
-Szia-mondta a nö, és lehajolt, hogy megcsókolja.
-Szia.
-Tévézel?
-Igen, gondoltam megnézem a híreket.
-Miért nem jössz haza? Ott sokkal kényelmesebb.
-Nem maradhatok le egy percröl sem.
-Aha. A háborúról mondanak valamit?
-Leginkább arról mondanak.
-Na, és mi újság?
-Most reklám van. Utána jön a világvége. Élöben.
Nem váltottak több szót. Csendes várakozással figyelték a kivetítöt, ahogy a néma tömeg körülöttük.



folytatom

Addig is, ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok.

23