gondfoci klasszak

Csöts, pudók!


KÖRÜLVESZNEK
Ez egy új rovat, mindig egy háziállatomat mutatom majd be benne. Van belölük elég. Körülvesznek. Itt ólálkodnak. Kicsit élösködnek. Miért ne? Megengedem nekik, nem? Akkor ezt megbeszéltük. Tehát:

A MUSLINCÁM
Legszívesebben a szekrényemmel játszik. Amikor elöször pörgetni kezdte megijedtem, de mára megszoktam.

Leközelebb: a CSÖBENLAKÓK.


NA BAZMEG. ÉN MEGMONDTAM, HOGY ITT VANNAK.
SS-egyenruhában fotózkodott a Fidesz terézvárosi alelnöke. A még tavaly készült fénykép valódiságát maga az érintett, Gyenge Zsolt sem tagadja, ám a politikus semmi kivetnivalót nem lát a történtekben. A Fidesz elnöksége megtette a szükséges intézkedéseket, hogy kizárják a pártból.

Hogy rohadjatok meg! Tényleg nem fértek a börötökbe.

Ott a képe a bal felsöben.
Tisztára, mint a kis Adolf, nem?
A hülyegyerek szerint nem követett el semmit, ártatlan és tiszta a fejében, csak azért, mert nem közterületen mutatkozott a náci rohadékok egyenruhájában, hanem valami perverz haverjának a lakásán csusszant bele. Azt mondja, csak a történelmet kutatja, gyüjti a II. világháborús relikviákat, én meg sejtem, hogy miközben belebújik az ehhez hasonló gúnyákba, olyan merevedése van, hogy összemaszatolja az alsónacit, csak azt nem mondja el senkinek.
Szarházi.
Nem tudom, mit szólna, ha holnap becsöngetnének hozzá a fiúk, a szép barna egyenruhájukban, és közölnék, hogy holnap égetik a patkányképüeket.

Ugyanis a nácikkal ez a baj.

Elöször csak a zsidók, akik senkinek sem hiányoznak.
Aztán a cigányok, akik senkinek sem hiányoznak.
Késöbb a gyengék, akik senkinek sem hiányoznak.
Utánuk a betegek, akik senkinek sem hiányoznak.
Majd a hatvan évnél idösebbek, akik senkinek sem hiányoznak.
A némák, a vakok, a süketek, a bénák, akik senkinek sem hiányoznak.
Jöhetnek a szegények, akik senkinek sem hiányoznak.
Aztán a púposok, akik senkinek sem hiányoznak.
Utánuk a kövérek, akik senkinek sem hiányoznak.
Öket követik a kopaszodók, akik senkinek sem hiányoznak.
Aztán a krumpliorrúak, akik senkinek sem hiányoznak.
Akkor a karvajorrúak, akik senkinek sem hiányoznak.
A zsíros orrúak, akik senkinek sem hiányoznak.
Na és a fitos orrúak, akik senkinek sem hiányoznak.
Majd a lapos orrúak, akik senkinek sem hiányoznak.
Ja, és a törött orrúak, akik senkinek sem hiányoznak.
Aztán a pattanásos orrúak, akik senkinek sem hiányoznak.
Majd a taknyos orrúak, akik senkinek sem hiányoznak.
Végül a nök, akik senkinek sem hiányoznak.

Beteg állatok!


TOM JONES
Nem segítenek rajta már a mütétek sem. Táskás a szeme, mély barázdás és fakó az arcböre.
Az orvosa szerint a napozás nem tett túl jót Tom walesi börének, de szerintem csak jó öreg.
Amiért ezt beraktam ide, az, hogy erröl a vén pöcsröl mindig a She’s a lady jut eszembe, arról meg a Félelem és reszketés Las Vegasban, és ez mindig jó kedvre derít.
Éppen ezért álljon itt:

Tom Jones: She’s a lady

Well, she's all you'd ever want
She's the kind I like to flaunt and take to dinner
But she always knows her place
She's got style, she's got grace-she's a winner
She's a lady
Oh, whoa, whoa, she's a lady
Talkin' about that little lady
And the lady is mine

Well, she’s never in the way
Always something nice to say, and what a blessin'
I can leave her on her own
Knowin' she's OK alone and there's no messin'
She's a lady
Oh, whoa, whoa, she's a lady
Talkin' about that little lady
And the lady is mine

Well, she never asks very much
And I don't refuse her
Always treat her with respect
I never would abuse her
What she's got is hard to find
And I don't want to lose her
Help me build a mountain
From a little pile of clay, hey hey hey

Well, she knows what I'm about
She can take what I dish out, and that's not easy
But she knows me through and through
And she knows just what to do and how to please me
She's a lady
Oh, whoa, whoa, she's a lady
Talkin' about that little lady
And the lady is mine
Yeah, yeah, yeah, she's a lady
Oh, whoa, whoa, she's a lady
Talkin' about that little lady
And the lady is mine


EGY TÉNY, AMITÖL MAJD OKOSABBNAK TÜNSZ
A kacsa hápogása nem visszhangzik, és senki nem tudja miért.
És máris okosabb vagy, mint 3 másodperccel ezelött.


0106 A HÁBORÚ, HALLOD, ÚJRA HÍV
Már majdnem elfelejtettem, miért jöttem. Hogy mit keresek itt. Lehet, hogy Padastra manipulál valahogy. Néha, amikor dumál, a külsö szemem egy hatalmas farkú majomnak látja, ami két kézzel turkál az agyamban. Mit keres? Mit lop? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy majdnem megfeledkeztem a háborúról. A Pályáról. A srácokról odakinn. Ez nem fordulhat elö többé. Nem felejthetem el, mi a lényegem. Az állomáson nem láttam fejvadászokat, talán Tomasson dokit valóban sikerült megtévesztenem azzal, hogy nem a front felé indultam. Még egy kicsit nyitva tartom a szemem, megbújok, figyelek. Ez tünik a leghelyesebbnek. Csak semmi kapkodás. Azután szerzek egy kompot, és elindulok a határvidék felé.

Balzac hadnagy azt gondolta, a pokolban tért magához, vagy ami még rosszabb, a beegho mennyországban, Ciomorrban, ahol az emberek csak öntudattal rendelkezö, gusztustalan képek a falakon, hogy jó kedvre derítsék a beegho-kat. Nem tudott mozdulni, nem látott, a pánik nagyot dobbantott a mellkasán, és egyenest a szívébe szaltózott. A pontszám kilenc egész hét. Taps. Azután megérezte a binátrion padló félreismerhetetlen, fémes szagát, és tudta, hogy még mindig a jó öreg porhüvely foglya. A száradó, alvadó vér szinte a padlóhoz ragasztotta, és szemei nem tudtak hozzászokni a mély sötéthez. Érezte, hogy a terem, ahol fekszik, mozgásban van, tehát egy hajóra tették. Mint annak idején a matrózokat. Feltápászkodott, és óvatos lépésekkel elaraszolt a falig. Vakon tapogatózott, egy konzolt keresett, hogy fényt gyújthasson, és nagy csörömpölés közepette átesett egy alvó cokkoniain.

Padastra atya megérezte a katona nyugtalanságát. Az még szótlanabb lett, még zárkózottabb, lapos, gyanakodó pillantásokkal pásztázta a promenád hömpölygö tömegét. Az atya arra gondolt, talán az az angyal az oka a katona nyugtalanságának, aki a Viharmadárral érkezett. Meglátta volna ö is? Padastra azt hazudta, fizet egy kör tomozselét, a katona bólintott, ám a pap a lepukkant paquini italmérö pultja elött átvágva a dokkológyürü felé vette az irányt.

Az Anta Auriga negyedik holdját elözönlötték a szövetség csapatai. Böhöm pókokra emlékeztetö csapatszállítók kapaszkodtak a bolygófelszínbe, és lenyíló végbélnyílásaikon át katonákat pumpáltak a felperzselt sivatagba. A beegho lövészek fekete páncéljaikban úgy rajzottak a csapatszállítók körül, mint a hangyák. A földi csapatok tengerészgyalogosai, lángszórósai, és a cokkoniai dzsidások egy óriási lyuk körül gyülekeztek, ami a bolygó közepe felé mutatott. Jókora dugóra emlékeztetö zsilip zárta ki a jövevényeket. Lomha teherszállítók nehéz lövegeket eresztettek a felszínre, amíg néhány kósza vadászgép fedezte öket, más kompok az élelemmel ledokkoltak a tábort építö beegho milicisták mellé, kecses személyszállítók pedig tüzszerész alakulatokat hoztak a legfelsöbb biztonsági intézkedések mellett.

Padastra lekopott. Azt hiszi, át tud verni. Nem a pulthoz ment. Követnem kéne talán. Vagy lelépni. Vagy leszarni. Igen. Azt hiszem, ezt fogom tenni. A pap nem árthat nekem. Legfeljebb megkérdezem, mit hazudozik itt össze. Úgyis azt mondja majd, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, vagy valami ehhez hasnlót. Seggfej. Úgy éldegél ebben a moslékban, mint valami sovány, szörös disznó. Vigyorogva meghengergözik a mocsokban, mintha valamiféle vezeklésnek tekintené. Olyan elégedett a szánalmas életével, hogy néha legszívesebben beszakítanám a fejét. Nem lenne túl nehéz. Koszos hippi. Ha tehetné beszórna vadvirágokkal, és virágkoszorút aggatna a nyakamba. Rózsát dugna a puskám csövébe. Öregem, neked ugyanolyan rossz lehet az együttélés, mint nekem. Nem kell aggódnod. Már nem maradok soká.

Shatterhand a torzonborz alakot figyelte, aki a Viharmadár körül szaglászott. Úgy tünt, nagyon keres valamit.

-Nézz a lábad elé, öregember!-mordult fel a cokkoniai.
-Bocsádat-felelte Balzac, miközben bevert orrát szorongatta.
Hallotta, hogy a másik matat a sötétben, azután vakító fény gyulladt. Egy ionfáklya világította be a jókora rakteret. Ahogy Balzac szeme káprázása megszünt, végigtekintett a padlón fetrengö, több száz alakon. Akadt, aki öt méregette, akadt, aki aludt, vagy halott volt, vagy tudja az ég. Mindenesetre sokan voltak. Tömzsi, páncélos cokkoniaiak, vézna, szívárvány színekben játszó ruhákba bújt paquinok, hörgö molokkok, néhány brutális kinézetü beegho és marcona, koszos földiek.
-Jó estét-mondta Balzac.
A legtöbben elfordultak, és aludtak tovább, néhányan hangosan felröhögtek, majd elfordultak, és aludtak tovább. Balzac bátortalanul megkopogtatta annak a cokkoniainak a vállát, akiben megbotlott. A lény, aki a fal felé fordulva próbált új álomba merülni, dörmögve megrázta magát, mintha legyet akarna elzavarni a válláról.
-Ne haragudjon, uram-kezdte Balzac.
-Kushadj, ember-érkezett a válasz.
-Csak azt szeretném megtudni, hol vagyok.
-Ha nem veszed le rólam a kezed, kiszakítom, és megetetem veled.
Egy másodperc csend következett.
-A Ceekba-n nem volt ilyen nagy pofátok.
A cokkoniai villámgyorsan talpon termett, és a földi szemeibe meredt. Balzac higgadtan állta a tekintetét.
-Mit mondtál, te rózsaszín szarevö?
-Azt mondtam, kivertük a picsátokat, ti meg szépen megköszöntétek a végén.
-Bátor kis giliszta-vigyorgott a cokkoniai, majd az alvók felé fordult. -Hallottátok, mi történt a Ceekba-n?
Sokan felemelték a fejüket, leginkább cokkoniaiak. Az egyik, forradásos arcú beegho összeráncolt homlokkal nézett Balzacra.
-Miért, mi történt?-kérdezte.
-Seggberúgtunk titeket-mondta Balzac.
-Azt mondod?
-Ja. Pedig jó kis túleröben voltatok.
-Akkor mi lehetett a baj?
-Az, hogy mind beszari csöcselék voltatok. Becsület nélkül, szív nélkül, esély nélkül.
-Bátor giliszta-vigyorodott el a beegho.

Emlékszem azokra a forró napokra a fronton. Emlékszem, milyen csend volt.
Izzadok. A hátam égetik a Beesaphi átforrósodott kúpjának sziklái. A két nap úgy süti az arcom, hogy szinte hallom a sistergést. Mégis jólesö meleg. Meztelen vagyok, ahogy a többiek is. A fegyvereinket, meg a ruhákat szétdobálva hagytuk a sziklák lábánál. A külsö szemem a pucér szakaszt nézi. Roberto az egyetlen, akin ruhát lát. Ö a legszégyenlösebb. A kulacsát keresi. Majd felfordul a forróságtól. Vízhez kell jutnia. Tikkadunk. Rekkenünk.

Ciaka Koken a barek lakosztályába lépett. Coima Kerokot az íróasztala mögött találta. Jelentéseket bújt. Ha kényesebb témához érkezett, eltakarta a karján nyugvó földi gyerek szemeit, mintha valami erotikus tartalmú holoprogramról lenne szó. A flotta admirális meglepetten állt, kezében az Anta Aurigáról küldött jelentéssel.
-Á, Ciaka, jöjjön csak, jöjjön-intett felé Kerok, amikor észrevette.
-Uram-üdvözölte Ciaka tétován.
-Bemutatom Charlie-t-mutatott a barek a földi gyermekre.
-Charlie.
-Igen. A pszichológusom azt javasolta, ennek itt adjak nevet, akkor majd közelebb fogom érezni magamhoz, és nem dobatom a szemétégetöbe. Majd meglátjuk. Mit hozott?
-Igen, persze. Az Anta Aurigán folyó hadmüveletek naplója és a csatolt jelentések, uram.
-Hogy állunk-Coima átfutotta a jelentés elsö oldalát.
-A felszíni csapatok hamarosan megkezdik az offenzívát. A fö barlangrendszer bejáratát egy zsilip zárja le, de a holdra vezényelt négyes tüzszerész századnak nem jelenthet problémát.
-Igen. A négyesek általában meg szokták oldani, nemigaz?
-Jól emlékszik, uram.
-Remek. Elmondaná nekem, admirális, miért költözik valaki a föld alá?
-Fogalmam sincs, uram.
-Kritikán aluli. A földet is eszik odalenn, vagy mi a helyzet?
-Azt mondják virágzó gazdaságokat építettek ki a felszín alatt.
-Azt mondják? Kik mondják azt?
-Csak legendák, uram.
-Legendák? Már legendák keringenek az antáról? Mi ez a szarság?-kiáltott fel Coima, mire a karján nyugvó Charlie szája lebiggyedt. A barek észrevette ezt, megcsiklandozta a baba arcát, és azt gügyögte:
-Jól van, semmi gond, Charlie. Csak a csúnya antáról beszélgetünk. Öket aztán nagyon, de nagyon utáljuk ám. Még jobban, mint az embereket, tudod, cukorbogyó?

Igen, emlékszem a háborúra. De az a Beegho-n zajlott. A beegho-kra emlékszem. És igen, emlékszem a Kat-ra is. A határvidéken. De az antára nem. Miért felejtettem el? Miért tudom, hova tartok, és miért nem jut eszembe, hogy ki ellen harcolok? Mi van az agyammal? Hol van? Mi lett vele?

Padastra sehol sem találta az angyalt. Már arra gondolt, elhagyja a dokkot, amikor a fényes alak elélépett.




folytatom


na, csináljatok, amit akartok, csak nácinak ne öltözzetek, mert úgy maradtok.

24