gondfoci klasszak

Hosszú, eredményes életet!


A legutolsó kiadásban azt mondtam, hét vége felé ismét jelentkezem. Nos, hazudtam. Remélem senki nem pánikolta össze a nadrágját.

BEST OF PORNÓ FILMCÍMEK
*Büdi fehér csajok
*Haver, hol a vibrátorom?
*Végbélbowling
*Szaros seggü kurva vagyok
*Ass-hole O Mio
*Végtelen melltartó
*Drankó Fidkók
*Tomboló mellek
*Szex
*Farok nélkül 19.
*Topless agysebészek
*Játsszunk anális Twistert!
*Felnött film (pornófilm)
*A dagadt, a kopasz és a csúf
*Szerelemszendvics
*Egy lapostetü naplója
*Anális tüzlabda
*Lófarok
*A plussz nemiszerv
*Nagy, mint ez a doboz 1.
*Mellalica
*Kid Vegas. Figyelj kempingezni, ribanc!
*A szeméremajak legyen veled!
*Seggpumpa
*Mit keres egy kalóz a leszbikus pornómban?

Ezek valóban léteznek. A Szex annyira frappánsnak bizonyult, hogy két film is megkapta címül. És micsoda akkora, mint egy doboz?


MILYEN TERMIKUS SUGÁRZÁS?!
Csillagidö 123456.
A kapitány különös érzéssel ébredt. Az ideg ott volt a gyomrában. Felkelt a Csillagflottánál rendszeresített, kényelmetlen ágyról, az ajtóhoz lépett, és bandzsítva kilépett az ajtón.
Egy zászlós jött vele szemben a folyosón.
- Minden rendben, kapitány?
- Persze, mi baj lenne?
Mielött a zászlós válaszolhatot volna, a komputerhang szólalt meg:
- Örség, a hidroponikára!
- Hova?-ráncolta a homlokát a kapitány.
- Kérek engedélyt távozni-vágta vigyázzba magát a zászlós.
- Hova kéne menni az örségnek?
- A hidroponikára. Ha megbocsájt, uram.
- Jól van, jól van, menjen csak.
A zászlós elviharzott, a kapitány pedig a nyelvét öltögetve elindult a folyosón. A hajó erösen rázkódott, ide-oda dobálta a férfit, csakúgy, mint a vele szemben közeledö kutyaszerü lényt.
- Kapitány-kiáltotta-, de jó, hogy megtaláltam.
- Mi folyik itt?
- Tértorzulásokról pletykálnak, meg aviólákról.
- MICSODÁKRÓL?
- Térörvényekröl.
- Egy szót sem értek.
- Jól van, uram? Szükség van önre a hídon.
- Persze, persze, megyek.
Mindketten a hídra léptek. Odabenn szagolni lehetett a kétségbeesést, és harapni a pánikot. A parancsnokhelyettes sietett a kapitány elé.
- Mi a helyzet?-kérdezte a kapitány, miközben pofákat vágott az elsö tisztre.
- Attól tartok, az F típusú planéta, amit deutérium lelöhelynek gondoltunk, valójában egy sötétanyagú protoüstökös.
- MI A SZENT SZARRÓL BESZÉL, EMBER?
- Mágnesként vonz maga felé, csak nyolcad impulzussal tudunk haladni, a deflektorvezérlés szinte teljesen megszünt. Folyamatosan vészjelzéseket sugárzunk az összes szubtérfrekvencián.
- Valóban?
- Igen, uram.
- JUUUUDOO ÜTÉS!-üvöltötte a kapitány, és tenyér éllel nyakszirten találta a parancsnokhelyettest, aki összeroskadt, mint egy bontásra váró ház.
A kutyaszerü alak nyüszítve elbújt az egyik vezérlöpanel alá, a legénység több lélekjelenléttel rendelkezö tagjai lefogták a kapitányt, aki a földön heverö elsö tisztre vetette magát, és a gyengélkedöre vitték, miközben az disznó vicceket kiabált.
Egy nyugtató injekcióval késöbb a doktor egy látszólag nyugodt, de idönként csúfolódó kapitánnyal beszélgetett egy kényelmetlen pamlagon.
- Jobban érzi magát?
- Azt hiszem, elkélne még egy böki.
- Hogy mondja, uram?
- Még egy szuri. Izé, injekció, na.
- Ugyan, annyira nem komoly az ügy. Csak heveny ürbetegség. Az implantátumai a hibásak, a neurális receptorok rakoncátlankodnak.
- MI VAN?
- Nyugodjon meg, kerülje az öndiagnózist, van ugyanis egy olyan veszélye, hogy mindig a legrosszabbra kezdenek gondolni. Adok önnek egy trikordert, és ha szüksége lenne rá, 20 milligramm inatrovalin-azzal egy fecskendöt készült átnyújtani a kapitánynak, aki hangos JUUUUDOO DOBÁS felkiáltással elkapta a karját, és áthajította egy üveg térelválasztón, majd maga mögött hagyva a vérben fetrengö tisztet, kirohant a gyengélkedöröl.
A kisülésektöl vibráló fényben úszó folyosón a kapitány régi, titkos szerelmével találta szemben magát.
- Az erötereket deaktiválta valami! A turbulencia szétszaggatja a hajót! Amilyen gyorsan  csak lehet, a delta komphoz kell érnünk!-mondta a nö, és megragadta a kapitány karját, hogy magával húzza.
- JUUUUDOO KÖNYÖKLÉS-kiáltotta a férfi, és a nö könyökhajlatára sújtott. Hangos reccsenés.
A kapitány lélekszakadva rohant, messze elmaradt mögötte a könyökböl leszakadt karját ölelgetö nö süvöltése. A folyosókon félelemtöl bénult flotta személyzettel találkozott, némelyikük azt motyogta felé: anomália, és egyböl az életükkel fizettek, mások azzal jöttek, hogy a borg asszimilálni fogja öket, és a kapitány egy életre megnyomorította öket, válogatott, legjobb ütéseivel. A komputer hang alig tudta túlkiabálni a robbanások zaját, de a kapitány élesen hallotta a vezérlöfunkciók szót. Egy fordulórúgással szétzúzta a hozzá legközelebb elhelyezkedö hangszórót, majd nekilódult, hogy az összeset lerugdossa a mennyezetröl. Mielött az utolsót sikerült elhallgattatnia, még hallotta a karcos hangú közlést: önmegsemmisítés, három másodperc múlva, kód alfa négy-négy-kettö, hagyják el a hajót, a transzport funkció müködésképtelen!
- KUSS LEGYEN MÁR-sikította.
Egy robbanás. Aztán csend.


EGY TÉNY, AMITÖL MAJD OKOSABBNAK TÜNSZ
A legelsö sci-fi film Verne: Utazás  a holdba címü regényéböl készült, 1902-ben látott napvilágot, egy francia rendezö rövidfilm válogatásában.

Tessék, máris okosabb vagy, mint 3 idöegységgel ezelött.


FÉLELEM ÉS RESZKETÉS
Micsoda szakadt lebuj! Minden barna és fekete. Vagy csak szétverték az ideghártyámban lévö csapokat. Én figyeltem biológia órán, haver. Nincsenek itt lámpák? Felnézek, és a plafonra erösített lapátok olyan érzést keltenek bennem, mintha egy beszakadt bányában üldögélnék. Vagy a koponyám szakadt be, elég béna a mozgáskoordinációm. Mondjuk, ezt ráfoghatjuk az italra.
Elöttem a korsó csorba szája, rajta barnás foltok, tudom, hogy a vérem, érzem a sós ízét. És az állott sör büzét. Tele hamutál. Kicserélné valaki? Nem? Jól van, csak kérdeztem. A telefonomban számokon klattyogok át. Talán lesz valaki, akit fel akarok hívni. Egyet sem találok. Ha már annyit sikerült elérnem, hogy a jelen lévök nem bámulnak folyamatosan a megtépázott pofámra, többeket nem akarok idecsödíteni.
Eszembe jut az a dal, ki is énekelte? Egy nö volt.

When you're alone and life is making you lonely
You can always go downtown.

Micsoda szöveg! Majd a belváros feldob, haver, kicsit vértöl csöpögösen, kicsit sajogva, de mulatni fogsz. Micsoda üzenet! És én hajlamos vagyok hinni neki.
A kijárat felé nézek. Már megint. Talán attól tartok, hogy belép valamelyik baromarcú, és az esernyöjét keresi, amit a seggemben felejtett. Az ajtót nem látom, mert elválaszt töle egy kanyargó pult. Onnan szürödik egy kevés fény a boxok felé, de az is émelyítöen fosszínü.
Ez egy szar világ.

A korzón sétáló embereket nézem. Néha karcok folynak el a szemem elött, mint a régi filmszalagokon. Ezek az apró sérülések már gyerekként is mindig malacfarkakra emlékeztettek. Az egyik egy kalapos öregúr sétabotján kunkorodik, egy másik pedig görkorcsolyázó suhanc legjobb trükkjébe rondít bele. Ezen elvigyorodok.
A vigyor olyan bárgyúra sikerül, hogy elszégyellném magam, ha nem égne máris a pofám, amiért talaj részeg vagyok. Ennyit a nem-iszom-többet történetröl. A dobozt a számhoz emelem, és legurítom az utolsó húgymeleg kortyot, közben folyamatosan kívülröl szemlélem magam, ahogy fejem hátravetve nyelem a rettenetes löttyöt. A szemem szinte csukva, de érzékelem a pillák apró, sürü remegését.

When you've got worries, all the noise and the hurry
Seems to help, I know downtown
Just listen to the music of the traffic in the city
Linger on the sidewalk where the neon signs are pretty
How can you lose?

Egy gomba alakú épület kerthelységében ülök. Nem a szendvicses, büfé résszel szemben, hanem a sörös hütövel. A lottózót figyelem. Újabb és újabb munkatársaim tünnek fel, és benyitnak az udvari budi méretü építmény ajtaján. Néha ök is meglátnak, némelyikük int, a barátságosabbak odaoldalognak kezet fogni. Látják, hogy nemcsak összevertek, de részeg is vagyok, nem tudják, hogyan kezeljenek. Ök nem szoktak így látni. Titokban tolom. A piát is, meg a ketrecharcot is. Vagy egyszerüen csak elkerüljük egymást. Vagy nem is vagyok ketrecharcos. Amikor a szokásos, mi a helyzet után lekopnak, azon kezdek agyalni, honnan szerezzek még pénzt. Rohadtul szegényen üldögélek az egyre kényelmetlenebb székben, de még mindig szomjasan.

The lights are much brighter there
You can forget all your troubles, forget all your cares
So go downtown, things'll be great when you're
Downtown-no finer place, for sure
Downtown-everything's waiting for you

A koncert kellemesen dübörög, felszabadít, hogy rajtam kívül vannak még részegek a teremben, amitöl óvóhely érzésem támadt, amikor beléptem. Többen tele szájjal nevetve és úgy tünik, öszintén üdvözölnek, kacifántos kézfogások, néhány ölelés, meg persze: kérsz még egy sört? Meg persze: jó hogy. Bambán bámulok a csajokra. Mindnyájuk mozdulatai a barna, a sárga, a bronz árnyalataiban úsznak, olyan pamacsos aurát, vagy mit húznak maguk után, akármerre mennek. Halványul egy darabig, majd eltünik. Mindenképpen el akarom hitetni magammal, hogy egy bika vagyok, ez azért kell, hogy el tudjam hitetni velük is, mert mindenképpen bele akarok mászni azokba a gusztustalan színü aura kivetülésekbe, de csak fáradt vagyok, és totál. Táncot eröltetek magamra, és nekitántorodok a falnak, nem messze a színpadtól.

Maybe you know some little places to go to
Where they never close-downtown
Just listen to the rhythm of a gentle bossa nova
You'll be dancing with him too before the night is over
Happy again

A sör csendesen kúszik végig a pólómon, sárga vízesésként zuhog alá, és összegyülik a lábamnál. Mint aki behugyozott. Nemsokára besokallok, és kitántorgok a pincehelységböl. Már akkor keresnek, hallom, hogy a nevemet szólítják, de nem válaszolok, az elsö fát keresem. Széles terpeszben, nyújtott kézzel a törzsnek támaszkodva okádok, a szemem könnyes, szeretném azt hinni, hogy sírok, de tudom, hogy nem erröl van szó.

And you may find somebody kind to help and understand you
Someone who is just like you and needs a gentle hand to
Guide them along

A hatemeletes panelház elött állunk. Az éjszaka csendjét csak egy-két harsány dudaszó töri meg, suttogva beszélünk. A lány elköszön, és fordulna a bejárat felé, de a szabadon lévö kezemmel megfogom a karját, és visszahúzom. Igyekszem gyengéd lenni, talán sikerül.
Meg sem fordul a fejemben, hogy nem akar közel hajolni egy piától büzlö, bamba hülyegyerekhez. Nem, nem veszek tudomást erröl, nem most. Olyan fajta, akire hatni lehet az ilyesmivel, úgyhogy meg akarom dícsérni a szeme színét, de nem tudom megállapítani pontosan. Tényleg lehet valami a szememmel. Vagy a világgal. Elmondok egy nyuszis-medvés viccet. Nem szereti a vicceket, mondja, de szerintem csak nem érti öket.
- Én is mindig rühelltem a vicceket, mert általában  nem viccesek. Néha a felvezetésen többet tudok nevetni, mint a poénon, például: superman dicsekszik a kocsmában, érted?
Dehogy érti, megint a zavarodott mosoly az arcán, feldühít, hogy nem kérdez vissza, ha valami nem világos, nem reagál, és nekem újabb témákat kell felhoznom, és ez nagyon fáraszt. Nem engedi, hogy bébinek szólítsam, de nem jut más eszembe. Százszor köszön el, én most bemegyek, mondja, nem akarom, hogy bemenj, mondom, pedig egy kicsit már szeretném, ha elhúzna.
Az anyja kinéz az erkélyröl. Barnás köntösének kapucnija az arcába lóg. Köszönünk neki. Amikor behúzza maga mögött az ajtót, mindketten nevetünk.
Csókolózunk.
Rosszul csókol. Kapkod. Újra próbálom, nem nyugszik meg, az utolsó körbe majdnem beletörik a nyelvem. Talán csak szabadulni akar abból a szájból, azt hiszem, ez az.
Végül csak hazamegy.
Én is elindulok, nagy kannak kéne érezni magam, de nem megy, én meg nem bánom. Ma megtanítottak a szerénységre. Én ennyit még életemben nem kaptam. Esernyövel.
Megállok pihenni egyet, meghúzom a sört, és behunyt szemmel élvezem egy kicsit a meleg nyár éjszakát.
Minden tökéletes.
Csak az élet szar.
Leülök egy drótkerítés tövébe, amelynek történetesen nincs rögzítve az alja, ezért dobok egy hátrabukfencet, és beterítem magam a söröm maradékával.




Nemsokára jövök megint, addig is, ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok.

36