gondfoci klasszak

Oléoléoléolé.

Ez egy elég fiús kiadás lesz, csupa foci meg ilyesmi. Persze nem unalmas statisztikák meg hasonlók, bár hogy öszinte legyek az is megfordult a fejemben, hogy telelököm az egészet száraz adatokkal, tényekkel, számokkal, de inkább nedves adatokkal, tényekkel, meg számokkal raktam tele.

HELLO AFRIKA
C-csoport, Argentína, Hollandia, Szerbia-Montenegro: készüljetek fel egy brutális penetrációra! Jönnek már a srácaim az elefántcsontpartról, az AIDS-töl, a hepatitisztöl és a maláriától dühösebben, mint valaha, felhergelve, magasan repülve a rajtuk keresztül Dél-Afrikába és Európába csempészett kokaintól, a rekord mennyiségü kakaótól, mint a veszett óvodások, itt rohannak már, 20-25 kilós, a sárgulásnak sokáig ellenálló elefántagyarakat a labdába rejtve, nem fékeznek senki kedvéért. Most nincs szó olcsó, gyorsan rozsdásodó ékszerekröl, vagy fából faragott totemekröl, jókora hímtaggal, de még szuperlatív biliárdgolyókról sem, csak fociról, küzdelemröl, vereségröl, gyözelemröl, áldozatról, álmokról, a kaviárról, a szöke nökröl, a kupáról. A forradalmian új taktika minden részletét csak a mestereik ismerhetik, a lényeg, veszíteni, veszíteni, és így a végén gyözni fognak! Tudom, fantasztikus! Ezt tudják ezek az elefántcsontparti srácok! Argentína máris a csapdájukba esett, az elsö küldetés letudva, jöhetnek a többiek. Hajrá elefántosok! Hajrá Afrika!

ELÉG BUNKÓ EGY VICC! ROVAT
Mit csinál az etiópiai kisfiú a sivatagban talált labdával?
Széttépi, mert azt hiszi segélycsomag.


VICTORIA BECKHAM MEZTELENÜL!
Egy kis ajándék a futball rajongóknak.
Jobbra találtok egy linket, ami Victoria meztelenkedös képeire mutat, ö meg tudod, annak a focistának a felesége, akinek a neve nem jut eszembe, de az biztos, hogy Pepsit iszik. Elképzelni nem tudjátok, mennyi eröfeszítésembe került, míg a csajról az interneten fellelhetö összes fotót összegyüjtöttem. Mit meg nem teszek értetek, ti beteg állatok.


FOCIHUMOR, HAHA, SZÁNALMAS
Kerestem néhány focitémás Darwin-díjast, utána meg idézeteket sorolok fel kommentátoroktól. Csupa igaz sztori. Lehet, hogy már mindent hallottátok, vagy unjátok. És?

Saját autójában, szeretkezés után, szénmonoxid mérgezésben halt meg Mario Bugeanu, román NB1-es focista és barátnöje. Úgy közösültek a focista apjának garázsában álló autó ülésén, hogy közben járt a motor, majd akkor sem állították le, amikor a pihenésre került sor. A horrorfilmekböl tudhatták volna, hogy aki dug, annak annyi. Istenem, örökké fogok élni.

Egy híd lekaszálta annak a dán szurkolónak a fejét, aki kihajolva utazott egy emeletes buszon az FC Köbenhaven élvonalbeli labdarúgó csapat 40 szurkolójával, hazafelé egy mérközés után. A rendörség vizsgálata szerint a 30 éves férfi a busz tetején lévö, vészkijáratnak használt nyílásában állt, amit nem szabad haladás közben kinyitni. Ismerek olyan embert, aki gyöztesként keveredett volna ki az incidensböl, a fejével kettészakította volna a hidat. Mondjuk öt nem hiába hívják idönként hidroglóbusznak, meg buboréksrácnak. Néha a fejével focizunk, csak mindig felborít egy-egy beadás után.

Egy sztori a 70-es évek végéröl
Bájos bemondónö a TV-ben: Kedves nézöink, közvetítést adtunk a Magyarország-Csehszlovákia kézilabdarúgó mérközésröl.


ÉS PERSZE BEST OF VITÁR, GUNDEL, KNÉZY
Vitár:
-Az argentinok vezetik a támadást, majd történik valami a 16-oson belül, nem is értem, micsoda, hoppá, egy gól, úgy néz ki tizenegyes volt. Érdekes döntés. De lássuk csak, az argentínok újabb támadást vezetnek, lekopírozzák az elözö akciót, és tizenegyes, újra, és újabb gól. Azazhogy bocsánat, ez az elöbbi gól ismétlése volt.
-És most 22-es számmal beáll a 22-es számú játékos!
-A fekete fiú vezeti a labdát (Afrika kupa – Hajrá elefántosok, hajrá Afrika!)
Gundel-Takács:
- Lássuk, Somogyi vajon el tudja-e végezni a bedobást?
- És góól, nem, oldalháló, góól, oldalháló!
Knézy:
- Hát azt mindig is tudtuk,hogy a németek nagyon tudnak harcolni. Elnézést. Persze a focira értettem.
- Lyukat rúgott, nagyon rossz megoldás
- Ezt gyorsan felírom és akkor folytathatjuk tovább a mérközést.

ÉS A KEDVENCEM
Knézy: Hrutka, jó lövés, bedobás!

Köszönjétek meg, hogy csak ennyi, Isten a tanúm, én gyüjtöttem idézeteket játékosoktól, meg edzöktöl is, de azok olyan szinten voltak fájdalmasak, hogy úgy gondoltam, megkíméllek titeket.


EGY TÉNY, AMITÖL MAJD OKOSABBNAK TÜNSZ
Az elsö focilabda a legenda szerint egy dán bandita feje volt.

Tessék, máris okosabb vagy, mint 3 másodperccel ezelött.


FÉLELEM ÉS RESZKETÉS SZENTENDRÉN
A véres nyál nagyot csattan a padlón. Jó kis ütés volt. A szoba forog, a szemeim fel-felakadnak, de még itt vagyok. Csak az arc cipöjét meg a farmerját látom. Jó anyag. Simán fel tudnám lógatni vele.
Lehet, hogy nem volt ez akkora ötlet. Felhívni azt a számot. Zsebretenni a leveleket. Felvenni a legvilágosabb pólómat. Ennek annyi.
A verés valami divatdiktátorrá tett, vagy mi van.

- Szarul nézel ki-mondja a Zsé nevü gazember.
- Kösz-hideg kólát szorítok a pofacsontomhoz.
- Intézzünk valamit?
- Á, nem érdekes.
- Megdumáltátok? Jó, oké, látom, hogy megdumáltátok.
- Meg.
- Tényleg ne csináljunk semmit? Úgy értem, ne verjük ki belöle a taknyot is?
- Haver, megdugtam a nöjét.
- Aha.
- Többször.
- Aha.
- Na most mi van? Megint gyenge vagyok?
- Gyenge. Egy gyenge jellem.

A Sörbrigádok egy igen elit társaságnak számít a piások között, bármilyen szánalmasan hangzik is ez. Gazdagok, akik a drog helyett mégis az alkohol mellett döntöttek. A nevüket a Vörös Brigádok után választották szabadon. Fennhéjázó sznobok, teljesen nem evilágiak, mi a francnak ad valaki nevet egy piálós bandának, az anoním alkoholistákon kívül, de nem? Velük nem találkozhatsz bármelyik kocsmában, nem futsz össze velük az utcán, a törzshelyeik olyannyira titkosak, hogy szinte nem is léteznek. Ezek a keményfiúk leginkább otthon piálnak, elképzelheted öket, mint a legutolsó kis buzeránsok, számítógépezés, meg tévézés közben sörözgetnek, elképzelheted, ahogy tömik magukba a pattogatott kukoricát, meg elsírják magukat a Titanicon, kilopóznak a nappalin át, a vécéig, hányni, csak anyu meg ne lássa öket!, és kuncoghatsz rajtuk, de ha megjelennek egy erösen fizetös helyen, mindegyikük kezében a rohadt esernyöjével, akkor a cigifüst megdermed a levegöben. Mindig falkában járnak, ahogy megérkeznek valahova, a bennszülöttek világosan értik a helyzetet, fogják a kabátjukat, meg a luvnyáikat, kalap a fejre, és viszontlátásra. Vannak, akikkel nem lehet szarozni. A Brigádok ilyen alakok. Arra csekély az esély, hogy négyszemközt beszélj bármelyikkel. Ha elszántad magad arra, hogy az egész bagázzsal szembenézz, találkozót kell megszervezned, vagy inkább kérvényezned. Van egy-két hitvány csóró, akik az utcákat járják, ha tudod, kihez kell odamenni, el tudod juttatni az üzeneted a Brigádokhoz. Nekem beszélnem kellett velük. Csakhogy nem én kerestem meg öket, hanem fordítva.

Vez együgyüsködve vág át a téren, megáll mellettem, a kereszt elött, ahol a galamboknak dobálok napraforgóhéjat.
- Ccsssáá.
- Csövi Vez. Szotyit?
- Ááá, most neeem. Mija heeelyzet?
- Nem sok. A rohadt galambok nem akarnak zabálni.
- Ne iss tööröödjj vellük. Aa Briggáádok aakarnak lááátni.
- Kicsodák?
- A Sööörbrigádoook, tudood.
- Mert?
- Nekem nem áárulják eeel. Eel kééne menned ide-azzal átnyújt egy cetlit, rajta egy cím, az utca ismerös, odatalálok. Ha akarok. Muszáj lesz akarnom.


- A Brigádok? Az nem vicc, ember-közli Zsé.
- Én is tudom. Oda kell mennem.
- Veled megyek.
- Vagyok így is elég nagy szarban szerintem. Nem kell még több cirkusz.
- Meg sem mukkanok. Csak lássák, hogy nem vagy egyedül.
- Aztán majd kapsz te is a pofádba.
- Velem nem boldogulnak.
- A Brigádok mindenkivel boldogulnak.
- Feldugdosom az esernyöiket a seggükbe.
- Látod, ezért nem akarom, hogy velem gyere. Azt sem tudod, mit akarnak. Miért kéne feldugdosni az esernyöket a seggükbe?
- Résen kell lenni, ember.
- Az nem ugyanaz, mint összebalhézni a keményfiúkkal.
- Nem értem, mitöl lennének olyan kemények.
- Te is azt mondtad, hogy ez nem vicc. Emlékszel?
- Nem hát! De én nem csinálom össze magam tölük, érted? Neked is ezt ajánlom. Nehogy már meghunyászkodjunk! Ezer éve iszom ebben a városban. Nekem olyat még nem tudtak mutatni, akitöl meg kellett volna ijednem.
- Néha jobb lett volna, ha megijedsz.
- Beszarinak lenni sosem jó.

Végtelen hosszú lépcsön kutyagolok felfelé. A városnak ezen a részén a kiadós közvilágítás ellenére is mintha sötétebb lenne. Vagy csak a képzeletem játszik velem.
Zsé igazi jó haver. Csak nincs egy késhegynyi esze sem. Simán összetöretné magát, csakhogy megmutassa, hogy ö nem fél, hogy vele nem lehet szarozni. Mindig ezekre a bunyókra készült, mindig ezekre a harcokra. Az igazságért akar kiállni. Védelmezni a gyengébbeket. Olyan, mint egy kerekasztal lovag, aki lekéste a saját évszázadát. Vagy évezredét, ha már itt tartunk.
A sikátorok úgy tekergöznek, mint valami nagyobb lény zsigerei, én meg a bélcsatornákon kúszom végig, ismerem a célt, gyorsan pumpálom elöre magam, hogy minél elöbb eljussak a város végbélnyílásához. A kloákán ott büzlik ez a hely, elfog az undor, ahogy végignézek az aranyozott betükön, a makulátlan kerthelységen, murvával, muskátlival, tahókkal a székeken, úgy látszik pihenöjük van, nem kell az utcákat járni a Brigádok üzeneteivel. Belépek a nyitott kapun. Az együgyüek felém fordulnak. Intek Veznek, aki bambán elfordul, tovább megyek.
Ahogy átlépem a kocsma küszöbét, hallom a murva csikorgását az együgyüek lába alatt, iszkolnak, mint a patkányok, egy kicsit nekem is ehhez lenne kedvem, csak sajnos innen nincs visszaút.

A köszönésemre nem érkezik válasz, csak méregetnek. A pultos csaj kíváncsian tekinget az irányomba, és méregeti a Brigádokat is. Ketten támaszkodnak a pultra, amikor beléptem az ajtó felé fordultak, most engem bámulnak. További öt tag a gusztustalan arany színü asztalok mellett ücsörög. Minden ugyanabban a színben játszik. Az asztalok, a székek, a pult, a tükör kerete, még az istenverte biliárdasztalt, és a wurlitzert is bevonták ezzel a pisaszínü festékkel. Legszívesebben idehánynék, és itt hagynám a helyet. A plafonról lógó, csöcsökre emlékeztetö lámpákból remegö sárga fényben, az egyik alak feláll a székböl, könnyedén a kezébe kapja az esernyöjét, és a mutatóujján egyensúlyozva közeledik felém. Átlagos felépítésü gyerek, a szemüveg olyan nyálasszájúnak állítja be, a gazdag fajtából, egy-két pattanás is rózsaszíneskedik a homlokán, kis szaros, legalább nyolc évvel fiatalabb nálam. Hülyén vigyorog, a metszö fogai közt tátongó szakadék szégyentelenül bámul vissza belém, a szemüveg mögött a szemei mint két sáros teniszlabda, legszívesebben leverném a fejéröl az okulárét. Aztán végem.

- Valami problémáról hallottunk. Lentröl, a városból.

Úgy dumál, mintha a rohadt Olümposzon élnének. Talán megérné mégis csak leverni a fejéröl a hemüveget.

- Miféle problémáról?
- Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé! Ha jól emlékszem, így szól a tizedik parancsolat.
- Még mindig nem értem.

Sárga papírlapokat húz elö a zsebéböl. Pontosan tudom, mit tart a kezében. Helyenként átüt a rózsaszín tinta.

- Ismerösek ezek a papírlapok?
- Igen.
- Akkor jó. Már megijedtem, hogy fel kell olvasnom belölük. Azt senki sem akarhatja.

Csak figyel. A két szemgolyója, mint az olvadó fagylalt gombócok, csúszkálnak a lencsék mögött. A szája egyik sarkát felhúzza, úgy tünik egész a homlokáig, úgy vigyorog rám, fürkész a tekintetével, azt akarom mondani neki, ha tovább vetköztet, elpirulok, de tudom, hogy ez pánikszerü látszat megoldás lenne, itt nem kell feszültséget oldani, nincs annyi humor a világon, ami ezeknek a pöcsöknek a figyelmét elterelné rólam, aki minden bizonnyal egy értékes ismerösüknek ártott.

- Ezeket önnek írták, nemigaz?
- Nem kell magáznod.
- Maradjunk a tárgynál!
- Nekem írták öket.
- Kicsoda?
- Az utolsó lapon ott az aláírás.
- Azt szeretném, hogy ön közölje velünk.
- Nehéz lenne, mert a névre már nem emlékszem.

Az asztaloknál és a pultnál ülö suttyók mind felpattannak, de a föfasz felemeli a karját, nyugalomra inti öket. Most úgy érzem, legszívesebben nekik mennék, á lá Zsé. Az is mindegy, ha kicsontoznak a hülye esernyöikkel, csak hadd verjek bele a pofájukba. Nem tudom, honnan ez az érzés. De ahogy a szemüveges hülyegyerek, kezét fenntartva tovább méreget, kapargatom a dühöt, érzem, hogy van valami a felszín alatt, igazából tudom is, hogy mi az, de a saját szememmel akarom látni, a számban akarom érezni az ízét. A félelemnek. Állítólag olyan, mint a pezsgöbuborékok.



Nos, nemsokára újra, ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok. Csöcs.

38