gondfoci klasszak

csövi.

MACSÓSKODÁS
Kedvenc jelenetem a héten a következöképp alakult:
Csaj: Régen láttalak.
Én: Milyen régen? Tegnap adtam neked pisztáciát.
Csaj: Tegnap biztos nem. Akkor az Ilivel voltam.
Én: Akkor tegnap elött. Az két napja volt. Tíz percenként akarsz látni, vagy mi van?

Na ja, itt a nyár, mehetnek a hülye macsóskodások. Jöhetnek az ’elhiszem magamról, hogy több vagyok egy büzölgö szarkupacnál’ idök! Jöhetnek az ’igazából egész jóképü kell, hogy legyek’ fejfelkapások. Visszatérnek az ’akárkit megszerzek, csak adjatok egy sört’ fílingek. Micsoda idök jönnek!


MEKKORA KUDARC!
Hétfön fogadtam a fönökömmel, hogy nem fogok inni a születésnapomig, ami szept 11-ére várható. Pont húsz hét volt a fogadás tárgya, ami nem is volt igazi fogadás, mert nem fogadtunk semmiben, csak egy ’na ugyé’ban, az meg ingyen van. Az egyik munkatársnöm arra fogadott, hogy a majálison már beszopom az egészet, mert inni fogok. Már hogy sört, vagy bort, vagy szeszt egyáltalán. Ennyire nem bízik bennem.
Szerdán már legurítottasm pár italt, tehát három napig bírtam nagyjából. Persze, egy haveromnak születésnapja volt, söt arra még a fönökömtöl valamiféle engedélyt is kaptam. Persze ez nem magyarázza meg, hogy miért kellett a másnapi, ismerkedési esten megint beborítanom egy-két italt. Gondolom hiányzott már. Tényleg jó, hogy nem volt igazi tétje a fogadásnak, mondjuk fogadhattunk volna a fönökkel a telefonkönyvben, amivel most jól pofánvághatna.
Én és nem inni.
Hihetö.
Tudod, mikor!


HAGYJAD MÁR MAGAD!
Na, ez a hülye Gyözike lehitlerezett valami kis nyálas müsorvezetöt. Azt mondta:’rosszabb vagy, mint Hitler’. Mintha tudná, ki volt az a Hitler.
Kedvelem, ha az agyamputáltak nagy szavakat próbálnak használni, aztán azt hiszik, hogy valami baszom nagy okosságot mondtak. Annyira mosolygós végignézni, ahogy fájdalomban vonaglanak, miközben néhány csökött gondolatfoszlányukat összefércelni próbálják.
Az alábbiakban felsorolok néhány jutalmat, amit Gyözikének találtam ki, hamár a kedvemben járt, és agy nélkül próbált okoskodni.

1.rákényszeríteném, hogy részt vegyen egy nyelvtani vetélkedön, rasszista nagycsoportosok közönsége elött

2.megzsarolnám, hogy nem lophat két napig, ha nem lép fel a béna együttesével a Pokol Angyalai meg a csajaik elött, valahol egy elhagyatott tengerpart szakaszon, ahol köztudottan hirtelen mélyül a víz

3.eleve eltörném az ujjait, hogy ne tudjon lopni

4.eleve eltörném a nyelvét, hogy ne tudjon beszélni

5.azt hazudnám neki, hogy OJ Simpson felesége megkívánta a puhos testét, majd fizetném a taxit az Egyesült Államokba, utána már csak egy tengerentúli telefonhívásra kell költeni

6.szöke nöi hajat ültetnék a jelenlegi sörtéje helyébe, gyapotparfümöt fújnék rá, majd egy vagonnyi négerrel számüzném egy lakatlan szigetre

7.Stólbucival együtt meghívnám egy karácsonyi buliba, egy szerpentinekkel cifrázott hegyre, ahol minden drogot, kurvát és alkoholt a ház áll, majd rendelkezésükre bocsátanék valami nagyon gyors, ugyanakkor nem igazán biztonságos sportkocsit, hogy hazajussanak, de kikötném, hogy csak buci vezethet

8.kloroformmal elkábítanám, és szuperintenzív májküldzsekszonos eljárással kifehéríteném a börét, hogy a tuskó családja meg a haverjai ne ismerjenek rá, rugdossák ki a házból, aztán éhen haljon, mert a mekiben pultozó paraszt sem értené, mit beszél

9.kényszeríteném, hogy Shakespeare-t olvasson. Na jó, mégsem, ez túl kemény, ezt senki sem érdemelheti. A lófaszt nem!

10.komoly összegeket fizetnék embereknek, hogy felhívják, és közöljék vele, hogy rosszabb, mint Martin Luther King, amin ö megsértödne

11.egy orángutánnal elhitetném, hogy imádja a fagylalttölcsér ízét, majd a hülyegyerek orrát teleszedném citromfagyival, ami jó sokba kerülne

12.negyvenkét kan zebrát a párzási idöszakban boxokba zárnék napokra, majd a megvadult állatokat egy tornacsarnokba vezetném, ahol a büdösbunkó a koncertjére készülne a tutkó zebramintás, szarházi öltönyében, mivel azt hazudtam dupla gázsiért játszik.

13.kiirtínám az agyából azokat a sejteket, amelyekkel a dik és a rák szavakat ki tudja ejteni, miután így totálisan képtelenné tettem a verbális kommunikációra, kiállítanám az utcára, ahol kapálózva, mutogatva, a torkát markolva, a nyelvét nyújtogatva, nyögve, nyüszítve próbálna kommunikálni a környezettel, de mindenki elhúzódna töle, leszámítva a fehér ruhás fiúkat, akik villogós autóval érkeznek, és szép fehér inget hoznak neki, ajándékba, késöbb még több ajándékot is kap, erröl árulkodik a százhatvan kilós ápoló pajkos kacsintása.

Napalmesö a szép kis házra,
Napalmesö a családomra,
Napalmesö a jó anyámra,
Jaj, ha meghalok.

Faszfej.


EGY TÉNY, AMITÖL MAJD OKOSABBNAK TÜNSZ
A zebrakancák szezonálisan poliösztruszosak.

És máris okosabb vagy, mint három másodperccel ezelött.


FÉLELEM ÉS RESZKETÉS SZENTENDRÉN
Ha alkoholista vagy, elöször úgy érzed nincs szükséged senkire, jobban boldogulsz egyedül, mint a haverjaiddal, akik nem árt, ha vannak, addig, amíg nem lógnak bele túlságosan az aurádba, aztán elkezded felelötlenül kezelni a haverjaidtól, ex-haverjaidtól kölcsönkapott cuccokat, tudod, könyveket, kazikat, cd-ket, mit tudom én, aztán, amikor már jó egyedül vagy, arra gondolsz, nem iolyan jó így, azt gondolod, ha újra felelösségteljesen fogod kezelni a haverjaid cuccait, nem leszel majd egyedül, tehát nekilátsz, hogy a kölcsönkért dolgokat visszajuttasd.

Egy telefon, szerencse, az ember épp a HÉV-en ül, Pannóniához közelít, pár perc és Szentendrére ér, én sem vagyok messze, büdös sem vagyok, mert lezuhanyoztam. Közlöm vele, hogy találkozni kéne a Ketrecben, azt mondja, oké, addig beül egy sörre. Összehalászom a cd-it, meg a könyveit, és bevágom magam mögött a kéró ajtaját, miután háromszor ellenöriztem, hogy a telefonálás közben elszívott cigi biztosan kialudt-e a hamutálban, nem volna jó, ha kigyújtanám az egész kócerájt, nemigaz?

Jó idöt futok, a srác még a fél sörét sem szürte le, köszönök, jó fej vagyok, átadom a cuccokat, aztán napi sztorikkal szórakoztatom, például, hogy ülve még sosem izzadtam annyit, mint másfél órával ezelött, amikor egy szellemileg igencsak hullámzó arc a hajnyírógéppel a fejemnek esett, annyira azért nem lett gáz a végeredmény, csak a seggemen folyt a víz a félelemtöl, nem mondhatnám, hogy bíztam a figurában, aztán a zuhanyzóban, a nagy szappanozás közepette, a csö elkezd rángatózni, a vizet két kilós darabokban köpködi rám, majd beszakad a mellkasom, nyúlok a tekerö után, hogy elzárjam, majd rendberakom, ha már nem csapkodja a pofámba a forró vizet, a tekerö meg, hopp, nagyot koppan a padlón, majd átgurul a szomszédos fülkébe, na szóval ezek mennek, az élet ilyen, ilyen szar, de legalább vicces. Meghallgat, én meg meghallgatom az ö történeteit, csak fél füllel, és negyed aggyal, mert a többi érzékemet kitölti a sör meg a cigi meg a sör meg a cigi. Jópár italt beborítunk, közben beesik egy másik arc, akitöl valamilyen homályos pillanatban megrendeltem egy laptopot. Hozza az árut, én hálás vagyok, de csak félig, mert most cipelnem kell, meg odafigyelni rá, az igazat megvallva jobban örültem volna egy sörutalványnak. Nem tudom, hogy gyártanak-e ilyesmit valahol, de nagyot csalódnék a világban, ha nem gyártanának, ha még senkinek nem jutott volna eszébe.

Gyorsan körüljárjuk a tudnivalókat a kis laposról, majd mindannyian lelépnek, akik az elöbb még ott csörömpöltek velem. Én telefonálok. Soha nem szoktak hívni, ma meg mindenki az én számomat találja meg, ha véletlenül tárcsáz, az sem érdekli, beszélget velem néhány percet. A srácoktól elköszönni sem tudok rendesen, csak intek utánuk, amikor kilépnek az ajtón, mert a telefonban a Zs nevü gazember raccsol, legalább két perce és még legalább tíz percig. Ahogy hallgatom, a kezembe temetem az arcom. Ég, valószínüleg olyan vörös, mint a cékla. A szájpadlásomról anyelvemmel kapargatom a sör ízét, az orromból megpróbálom kifújni a füst és a pia büzét. Nem nyert. Kiráz a hideg.
Zs befejezi a mondókáját, amiböl mindössze annyit jegyzek meg, hogy csak jövö héten érkezik, addig szabadságon van, a maradék tizenöt percböl semmit nem tudok felidézni, mert a sör jótékony, szelektáló hatása mellett nem arra figyelek, amit mond, hanem ahogy mondja, vigyorgok, ahogy az r betük dzsungelének aljnövényzetében küszködi magát elöre, macheta nélkül. A cigisdoboz celofánját gyürögetem, behunyom a szemem, hagyom, hogy a fáradt, de egyre erösödö tavasz végi nap megnyalogassa a ronda pofámat, és vigyorgok tovább. Amikor Zs befejezi elköszönök, leteszem, összepakolom a laptopot, és távozok a helyröl.

Nem sokkal késöbb már egy vegyesbolt közepén tántorgok, a laptop táska csapkodja az oldalamat, kezemben olcsó, dobozos sörrel tacskóként loholok a pénztáros csaj után, aki egy seprüvel rohangál fel-alá, mondom neki, ha elölem akar meglépni ahhoz kevés lesz a seprü, rendeljen taxit inkább, csak ne Pomázról, mert azokat átvertem egyszer, aztán azóta sem szeretnek, azt hiszem. Mosolyog néha, ha jobb poén sikerül, én meg hangosan felvihogok, amikor meglátom a pultos csaj pólóját. A felirat azt mondja ’Nem alkoholista vagyok, csak részeg. Az alkoholisták gyülésekre járnak.’ Mondom, hogy koccintson velem, de at mondja, munkaidöben nem lehet. Akkor megint a pénztároshoz forulok, és kérem, hogy táncoljon velem. Komolyan gondolom. Kacarászik, aztán vonul tovább a kis hülye seprüjével. Nem érti, hogy komolyan gondolom? Hogy táncolnia kell velem?

Betéved az üzletbe a pénztáros csaj lánya. Elég szép. Így részegen. Elpanaszolom neki, hogy az anyja nem hajlandó táncolni velem. Róla kiderül, hogy hiphopot táncol, meg tanít is, kérdezi, megtanítson-e. Biztosítom, hogy engem nem tudna megtanítani, mert túl tohonya vagyok, de azért az önbizalom szép dolog. Amikor kiugrunk a bolt elé cigizni az újságírásról vetítek neki, mert ö meg médiatudományt vagy mit akar tanulni. Az egész társalgás hidegen hagy, de eröltetem, és valahogy nem is tünik eröltetésnek, olyan folyékony, annyira sima az egész. Újabb dobozosokat horpasztok össze, újabb cigik alá gyújtok. A pénztáros csaj vödörrel érkezik, nekikészül a felmosásnak. Megjegyzem neki, hogy megsért, amiért a hülye felmosó moppal tud táncolni, velem meg nem. Veszi a poént, én közelebb suhanok, kicsit görbén, de gyorsan. Átölelem a derekát. Nem akarja engedni. Csak két lépés, mondom, két lépést kibírsz, nem? Arrébb lép, hogy letámassza a mopot, majd nyújtaná a kezét, én meg nyúlnék felé, még érzem, ahogy megemelkedik a karom, látom magam elött a nöt, de valahogy távolodik, olyan furcsán, mintha pont ott fordulna át a Föld alatta, aztán észreveszem, hogy én borulok. Átesek az üdítökön meg az ásványvízeken, nagyot reccsenek az üzlet közepén. A laptophoz kapok. Nem lett baja. A padlóról, szerte szét guruló narancssárga, fehér és zöld üvegek közül nézek a csajra, aki nevet.
Megrántom a vállam.
Felállok és táncolunk néhány lépést.



Nem egyáltalán nincsen vége, de tudom, hogy ennyit olvasni egyszerre akárkinek megárt, nehogy túlkúltúrálódjál már, a következö kiadásban folytatom. Egyszer csak. Addig is, ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok.

43