gondfoci klasszak

Hele.

IGEN. MEGCSINÁLTAM.
Tegnap bolondok napja volt, úgyhogy megengedtem magamnak egy kis lazítást, elkészültem ugyanis egy elég nagy munkával, amiröl sokat beszéltem a gondfociban, többet, mint kellett volna, amiröl megmondani nem tudom pontosan, hogy hány oldalas, kábé egyébként 300, mert egy szaros fejezetet ott felejtettem az eldugott elefántcsont tornyomban, mert ennyire rövid az eszem, na, azt még be kell szúrni valahova. Jobbra található egy random részlet. Egyébként a Hülye van a fejében tünik a végleges címnek, de ez még változhat. Most kicsit hagyom érni, büdösödni az egészet, amikor már elég penészes, meg pókhálós, akkor elolvasom egyben, utálni fogom, mint a kétnapos kutyaszart, átírok egy csomó mindent rajta, azután néhány kiválasztott szerencsétlen megkapja, vigyorogva fogom átadni a 100000 lapot, mert én már tudni fogom, amit ök még nem, mégpedig, hogy ök legalább akkora küzdelem elé néznek, amikor értelmezni próbálják ezt a katyvaszt, mint a történet szereplöi. Haha. Megbírják. Azután belevágok az idegeskedésbe, hogy kiadót találjak, amiböl egyébként kábé millió van, de fogadok, hogy belekötnek az olyan szófordulatokba, mint pölö, a sajtreszelövel rejszolni, na majd meglátom, leszarom, idén megcsinálom, akkor is, ha egyedül fogom elolvasni, újra meg újra, de szép lesz, igényes, trágár, és könyvszagú, azt meg szeretni szoktam. Fak.


FOS VAGYOK.
Újabb visszajelzés érkezett a laplátogatók egyikétöl: FOSOK VAGYTOK. Én mindig adtam azok véleményére, akik vették a fáradtságot, és bepötyögtek néhány ótvaros betüt, aztán nyomtak egy ELKÜLD-öt. Gec, biztos nem törne le mások ujja sem, ha megtennék. Tehát, olyan szinten adok a véleményekre, hogy válaszoltam is a hülye üzenöfalon, miszerint: Én nem. Akadt még egy lelkiismeretes haverom, az a vékony arcfej, a Chippie nevö fejsrác, aki úgy érezte, reagálnia kell a véleményfelszabadításnak eme gejzírjére, így azt klakkogta be: na meg persze én sem.
Ezek után azt hiszem, nyilvánvaló, hogy nem kell megijedni az üzenöfaltól, szívesen látott vendég rajta a vélemény, amit nemhogy nem eröszakolunk meg, söt teával kínálunk. Lehet, hogy arzént keverünk a teába, de az úgysem észrevehetö.
Ehhez lejjebb van még valami. Még egy üzenet pl.


BOLONDOK NAPJA
Arra gondoltam, írok néhány hagyományt az április egyröl, meg hasonlók, de késöbb az jutott eszembe, hogy inkább csak ülök csendben, és elgondolkozom, hogy melyik jellemzi jobban az igazi, hatcilinderes hülyét.
A, ha egy kocsmában rendszeresen a tetöszerkezet hajógerendáit szemléli, azon gondolkozva, hogy a helyiségben tartózkodók nagy többségét elbírnák-e, ha mondjuk gyorsan intézne egy kevés hajókötelet
B, ha hülyére issza magát, aztán fogyaszt még egy keveset, telepumpálja a zenegépet ötvenessel, headbengel, léggitározik ugyanazon kocsma közepén, majd feláll, és két mutatóujját feltartva közli az italmérö közönségével, akik értetlenül bámulnak rá, a csöcsös szöke pultos pinával együtt, hogy bekaphatják.
Dilemma.

EGY TÉNY, AMITÖL MAJD OKOSABBNAK TÜNSZ
Az alábbiak mindegyike ötvenessel müködik. A csocsó, a zenegép, a HÉV, a Volán.

És máris okosabb vagy, mint három másodperccel ezelött.


JÓTANÁCS JOKERTÖL
A kedvenc képregényes lütyöm tanácsa a megkötözött megkínzott Gordon felügyelönek, akit rákényszerít, hogy egy hullámvasúton átdöcögve, megnézze a hasbalött lányát ábrázoló képeket.

Fejet fel, felügyelö! Micsoda dolog elrejteni a szemét a szellemvasúton, maga vén kandúr? Oh, tudom. Össze van zavarodva, meg van rémülve. Ki ne lenne? Pokoli helyzetben van! De, tudja, bár az élet egy nagy habostorta és ez itt a hab, mindig jusson eszébe ez a dalocska:
Mikor a világ gondossággal teli,
És minden szalagcím a bánattól rí,
Mikor minden gyalázatos,
Háború és élet gonosz
De van egy dolog,
amit bizton megteszek
És ezt én el is árulom önnek,
Mert ettöl mindig mosolyra fakadok.
Úrrá lesz rajtam az örület,
Akár egy lámpával világító szörnyeteg,
Ez az az örület, amikor az ember szája habzik.
Uram, az élet gyötrelem,
Egy párnázott veremben,
Ahol elüzik nyomasztó terheit.
A mélabúja bármikor átcserélhetö gumiszobára.
És injekcióra, naponta kétszer a karjába!
Jöjjön hát a dili, ami megörjíti,
Vagy lehet akár holdkóros, talán lökött papolós,
Mikor az emberi faj aggódó arcot ölt,
S egy bomba lóg a feje fölött,
Mikor gyereke elkékül,
Maga meg se rezdül
Arca mosolytalan.
Ha az ember hülye, akkor mindenre csak fityiszt mutat.
Testünk satnyaságához mérten a világegyetem óriás.
Ha benn szaggat a fájdalom,
A téboly a nyugalom.
S ha az élet elbánt veled,
Ne eröljködj tovább, inkább örülj meg!

A szellemvasutazás után prezentálja a megroggyant detektívet a saját torzszülött gárdájának. Imígyen:

Hölgyeim és uraim! Már olvastak róla az újságokban. Most megborzonganak, amikor saját szemükkel látják a természet legritkább és legtragikusabb tévedéseit!
Bemutatom önöknek az átlagembert!
Fizikailag észrevehetetlen, ugyanakkor torz értékrend jellemzi. Figyeljék meg, milyen undorítóan eltúlozzák az emberiesség jelentöségét! A tuskólábú társadalmi tudatot és a hervadó optimizmust. A legvisszataszítóbb a rend és a józanság fogalmának gyarló és értelmetlen volta. Ha túl nagy súly nehezedik a vállukra
Összeroppannak.
Hallom, amint megkérdezik: mégis, hogy élnek? Ez a szegény patetikus faj, hogy képes fennmaradni ebben a mai durva és irracionális világban?
A szomorú válasz az, hogy túlságosan jól.
Szembesülvén az elkerülhetetlen ténnyel, hogy az emberi lét örült, véletlenszerü és értelmetlen, minden nyolcadik ember belerokkan, és szolgalelkü lesz!
Ki hibáztatná öket ezért?
Egy ilyen pszichotikus világban bármilyen egyéb válasz ostobaság lenne.

Jó sok ismeretlen szót ismer egy szellemi fogyatékoshoz képest. Végül megosztja a Denevéremberrel és velünk a saját filozófiáját:

Tudja, már az sem számít, ha elkap és visszaküld engem a bolondok házába. Gordont sikerült az örületbe kergetni. Az elméletem bizonyítva!
Megmutattam, hogy nincs különbség köztem és bárki más közt. Egyetlen rossz nap kell hozzá, és a legjózanabb ember is megörjíthetö. Ennnyi választja el a világot attól, ahol én vagyok. Egyetlen rossz nap.
Magának is volt már rossza napja, igaz? Tudom, hogy volt. Látom magán, hogy volt egy rossz napja, amikor minden megváltozott. Különben minek öltözne repülö denevérnek?
Magának is volt egy rossz napja, amitöl ugyanolyan bolond lett, mint bárki más, csak maga ezt nem ismeri el. Magának továbbra is tettetnie kell, hogy az életnek van értelme. Hogy mindez a sok küzdelem nem céltalan. Istenem! Hánynom kell magától.
Amikor rájöttem, hogy a világ milyen szörnyü, fekete vicc, teljesen becsavarodtam. Elismerem. Magának nem megy? Elvégre maga intelligens ember. Bizonyára tisztában van a valóságos helyzettel.
Tudja már hányszor álltunk a III világháború küszöbén egy csapat liba miatt a komputerképernyön? Tudja, mi robbantotta ki a legutóbbi világháborút? Az a vita, hogy Németország hány távírópóznával tartozik a hadiadós hitelezöknek! Távírópóznák! Ha ha ha ha ha!
Ez az egész egy vicc. Minden, ami valaha érték volt, vagy amiért küzdöttünk, az egy hatalmas átverés! Miért nem nézi maga is a dolgok mulatságos oldalát? Miért nem nevet az egészen?


Na, basszátok meg, képregényt olvastatok, pedig, hogy esküdöztetek, hogy fogadkoztatok, hogy nem, ti soha többet, hogyan, már el is passzoltátok, ami otthon volt, leszámítva azt a párat, amit stikában elrejtettetek a padláson, nem vagytok ti már kisgyerekek.
Haha.
Pancserek.


VALAKI MEG MUNKÁT AKAR
Tényleg hányok a politikától.
Te, figyeljé má, dolgozni szeretnékelö! Áruld már el, hogy mi a lófasznak írtad be az üzenöfalra a jó kis honlapod statisztikájának a címét! Ki nem szarja le, hányan nézik meg a Fantomasosolásodat, bazmeg. Elszartad a szám ízét. Ki a faszomnak küldözgetsz te itt Gyurcsányos meg ilyenolyanos hülyeségeket? Meg követelözéseket. Nekem biztos nem. Persze attól még elolvasom öket, hogy nyugodt szívvel tudjak reagálni.
Ne büntessék a fekete munkát. Aha. Kapják vissza a vállalkozóigazolványokat. Ok. Azt, hogy százezer forint, meg tízezer forint így szépen külön kell írni.
Rohadt élet.
Minek küldözgeted a címed? Tölem akarsz munkát? Én biztos nem adok neked. Tudod, miért? Mert nem tudok. Amikor nekem nem volt melóm, én nem csináltam honlapot, hogy nagypofával nekiessek a politikusoknak, hanem vettem egy szájba baszott expresszt, igen olyan burzsuj vagyok, hogy volt rá pénzem, aztán vettem még egyet, meg még egyet, amíg nem találtam valami olyan melót, ami elfogadható volt. Addig persze kábé százezer rohadt elbeszélgetésen, meg interjún jártam, ahol sokszor szarba se néztek, pedig nem a Gyurcsányhoz mentem, meg nem az Orbánhoz, bazmeg. Mit akarsz, valamelyik székházban íróasztal mellett üldögélni? Én nem voltam ilyen válogatós, a legszarabb éveim következtek a munkanélküliség után, de nem azért mert dolgozni kellett, hanem mert minden szart elvállaltam. Mekkora hös vagyok, mi? Talán próbáld meg te is, ahelyett, hogy ilyen szarokat küldözgetsz.

Talán vállalj szerepet állatpornóban. Minden, amit érdemelsz, hogy jól beverje neked valami díjnyertes csödör.


Na, legközelebbig, ha rám hallgattok azt csináltok, amit akartok, csak hülyeségeket ne küldözgessetek, az nagyon lefáraszt, aztán ez lesz belöle.