gondfoci klasszak

Hell, szerelmesek!


WOW.
Szeszválság van Oroszországban
2006. október 20., péntek, 18:55
A szeszeket tartalmazó árucikkekre vonatkozó új-júliustól életbe lépett-orosz szabályozás és késedelmes és bürokratikus végrehajtási rendje szinte hónapokra lebénította a szeszfözdéket, de az orosz fogyasztó az égetett szeszesitalok helyett a sörrel vigasztalódhatott.
Wow. Tényleg vége a világnak.


EGY TÉNY, AMITÖL MAJD OKOSABBNAK TÜNSZ
A tubusos vodka 10 és fél százalék alkoholtartalommal bír. Puhapöcs.
És máris okosabb vagy, mint 3 másodperccel ezelött.


HAJNALI ÉNEK -SZERGEJ JESZENYINNEK-
*Dinnyés*

Elkártyáztam a gyönge szívem
Suhogasd le a szoknyád, Hajnal
Pálinkát lehelek rád szelíden
Megháglak nehezen, halkan.

Jöjj Oroszország, vodka virága
Nevetés nékem a véred
Pincefehérek a volgai fák
Tejszínü szüz ez az élet

Lebukik fejem és úgy zokogok
Haloványul bennem a bánat
Veretik körülöttem az ösi dobot
Szaladok, Hajnal, teutánad

Ez a csontpufogás, ez a hanti rege
Hitemet hirdeti híven
Katatón bálvány légy fekete
Hiszen elkártyáztam a szívem.


A HÉT SLÁGERE
A héten nem voltak se nácik, se sportolók, se diplomaták. A héten szerelmesek voltak. Fakk.
Azok a szerelmesek, akik megcsalják, akibe régen szerelmesek voltak. Azok a szerelmesek, akiket megcsaltak, most meg késsel a hátizsákukban járnak. Azok a szerelmesek, akik nem akarják vállani a kapcsolatukat. Azok a szerelmesek, akik az ablakok alatt veszekszenek. Azok a szerelmesek, akiknek tele volt a feje konyakkal. Azok a szerelmesek, akiket nem vesznek észre. Azok a szerelmesek, akik követelöznek. Azok a szerelmesek, akik beadják a derekukat. Azok a szerelmesek, akik nem akarnak táncolni. Azok a szerelmesek, akik táncolnak. Azok a szerelmesek, akik a bárpultot támasztják, párás szemüvegben.
Talán ennyi elég, hogy egy életre elhasználjam a szerelmes szót.
Mission completed. I rule.


0102 VETERÁNOK
Taram kapitány különös érzéssel ébredt. Az ideg ott volt a gyomrában. Évek óta nem érzett ilyet. Felkelt a flottánál rendszeresített, kényelmetlen ágyról, az ajtóhoz tántorgott, és bandzsítva kilépett.
Egy zászlós jött vele szemben a folyosón.
-Minden rendben, kapitány?
-Persze, mi baj lenne?
Mielött a zászlós válaszolhatot volna, a komputerhang szólalt meg:
-Örség, a hidroponikára!
-Hova?-ráncolta a homlokát a kapitány.
-Kérek engedélyt távozni-vágta vigyázzba magát a zászlós.
-Hova kéne mennie az örségnek?
-A hidroponikára. Ha megbocsájt, uram.
-Jól van, jól van, menjen csak.
A zászlós elviharzott, a kapitány pedig a nyelvét öltögetve elindult a folyosón. A hajó erösen rázkódott, ide-oda dobálta a férfit, csakúgy, mint a vele szemben közeledö kutyaszerü lényt, amely felé vakkantott..
-Kapitány, de jó, hogy megtaláltam.
-Mi folyik itt?
-Tértorzulásokról pletykálnak, meg aviólákról.
-MICSODÁKRÓL?
-Térörvényekröl.
-Egy szót sem értek.
-Jól van, uram? Szükség van önre a hídon.
-Persze, persze, megyek.

Celia hosszú szívószállal fekete alkohol tartalmú italt kortyolgatott egy jókora koktélpohárból. Minden nagyobb korty után böffentett, és kényesen nyújtózott egyet a napágyon. Mindhárom szemét csukva tartotta, engedte, hogy a holonapok sugarai nyalogassák az arcát. Marco elötte térdelt, és a talpát masszírozta.
-Ez nagyon fincsi-mondta Celia.
Marco felkapta vállait, ilyenkor nagyon olyan volt, mintha a nöre akarna meredni, de mivel feje nem volt, kudarcba fulladt a vállalkozás. Celiat meghatotta a kidolgozott felsötest odaadása. Megcsiklandozta a szegycsontját, már amennyire hozzáfért a nagy bundától. Marco fészkelödni kezdett, mintha elzsibbadt volna a lába, de valójában csak örült az érintésnek, mint egy hormonzavaros kutya.
-Egy kicsit a hatodik kisujj alatt, légy szíves!-nyögte kéjesen Celia.
Marco megdermedt. Celia kinyitotta a szemét. A test felhúzott vállakkal térdelt az intendánsnö lábai elött, és meglehetösen tanácstalannak tünt.
-A hatodik kisujj alatt-próbálkozott Celia újra.
Marco széttárta a karjait.
-Mit nem értesz ezen?
A felsötest ismét nekiesett a lábfejnek, de Celia elrúgta a kezét.
-Mit nem értesz azon, hogy kisujj?
Marco tanácstalanul forgatta a törzsét.
-Hozzád beszélek, ne próbálj terelni!
A fejnélküli mindkét kezével kérdöleg magára mutatott.
-Igen, igen, te! Masszírozzál a hatodik kislábujj alatt! Most!
Marco tétován elkezdte nyomkodni az intendánsnö sarkát.
-MIT CSINÁLSZ, TE SZERENCSÉTLEN?!-robbant ki Celiából.
Marco hátrahökölt, majd rögtön újra támadásba lendült, és villámgyorsan elkezdte dögönyözni a nö lúdtalpát. Celia fájdalmában felsikoltott, és felborult a napággyal együtt.

A háború arca egyre változik. Tegnap nem voltak ennyire tele az utcák, a Rendfelügyelet mindenkit az óvóhelyeken tartott, erre tisztán emlékszem. Mi történhetett egyetlen éjszaka alatt? Hogyan? Csodafegyver? Nem a csodák korát éljük. Müködik a piac, ételt lehet venni, az egyik zöldséges gyerek idepisszeg, és egy almát dob a kezembe, vigyorog, ö is beleharap egybe. Nagy választékban italok kaphatóak. Szeszesek. Ha csak a pult alól, akkor is. Emberek és idegenek színes masszája csendesen kavarog, halk szavak lebegnek. Egy bodéban egy nö ruhát próbál. Cokonniai selyem. Kék. Hullámzó. Mint a tenger. Vagy az ég Cokonnián. Tisztán látom, a külsö szemem egy cokonn sirály szeme. Egy lóti-futi árut szállít le, felborul a DFG-vel. A dobozok kinyílnak, szivarok gurulnak szerte-szét. Luxuscikkeket adnak-vesznek. A háború arca napról napra változik.

Dr. Tomasson kétségbeesésében már negyedszer látott neki, hogy beöntést adjon a 0443-as betegnek, amikor eröteljes kopogás zavarta meg. Átkozódva letépte magáról a gumikesztyüket, és az ajtóhoz sietett, hogy beengedje a vendéget. Dr. Prof. Kesi volt az, az Elme ronda betegségei címü bestseller szerzöje, és a Pszichoszomatikus és Izolációs Megfigyelések Kutatóintézet igazgatója. Tomasson reggel értesítette a 0198-as beteg eltünéséröl, várható volt, hogy még a délelött folyamán megérkezik. Az egészségügyiek részére biztosított kompok hatékonysága jóval felülmúlta a harcterekre küldöttek szolgálatára bocsátott szállító eszközökéit. Okuláréja fölül Kesi lefitymálóan méregette a gyöngyözö homlokú Tomasson dudorodó nadrágját.

Taram kapitány és a kutyaszerü lény a hídra léptek. Odabenn minden a kétségbeeséstöl szaglott, és harapni lehetett a pánikot. Egy piros egyenruhás omporai sietett a kapitány elé.
-Mi a helyzet?-kérdezte a kapitány, miközben pofákat vágott az elsö tisztre.
-Attól tartok, az F típusú planéta, amit deutérium lelöhelynek gondoltunk, valójában egy sötétanyagú protoüstökös.
-MI A SZENT SZARRÓL BESZÉL, EMBER?
-Mágnesként vonz maga felé, csak nyolcad impulzussal tudunk haladni, a deflektorvezérlés szinte teljesen megszünt. Folyamatosan vészjelzéseket sugárzunk az összes szubtérfrekvencián.
-Valóban?
-Igen, uram.
A kapitány bizarrul magas hangon csatakiáltást hallatott, és tenyér éllel nyakszirten találta a parancsnokhelyettest, aki összeroskadt, mint egy bontásra váró ház.
A kutyaszerü alak nyüszítve elbújt az egyik vezérlöpanel alá, a legénység több lélekjelenléttel rendelkezö tagjai lefogták a kapitányt, aki a földön heverö elsö tisztre vetette magát, és a gyengélkedöre vitték, miközben az trágárságokat kiabált.
Egy nyugtató injekcióval késöbb a doktor egy látszólag nyugodt, de idönként csúfolódó kapitánnyal beszélgetett egy kényelmetlen pamlagon.
-Jobban érzi magát?
-Azt hiszem, elkélne még egy böki.
-Hogy mondja, uram?
-Izé, injekció, na.
-Ugyan, annyira nem komoly az ügy. Csak heveny ürbetegség. Az implantátumai a hibásak, a neurális receptorok rakoncátlankodnak.
-MI VAN?
-Nyugodjon meg! És kerülje az öndiagnózist, van ugyanis egy olyan veszélye, hogy mindig a legrosszabbra kezdenek gondolni. Adok önnek egy trikordert, és ha szüksége lenne rá, 20 milligramm inatrovalin-azzal egy fecskendöt készült átnyújtani a kapitánynak, aki elkapta a karját, és áthajította egy üveg térelválasztón, majd maga mögött hagyva a vérben fetrengö tisztet, kirohant a gyengélkedöröl.

Balzac hadnagy bokáig letolt nadrággal ácsorgott a padlótól plafonig érö, csillogó ablak elött. Nem akarok beszarni többet, suttogta maga elé. Háta mögött összefont kezei egymást tördelték. Valamikor hös voltam.

Zam az ágyban ült, szemén az exográfiás keresövel figyelte a gyülölt öregembert. Balzacot kétszáz évesnek tippelte. A cellát halk kattanással pattintotta a fézerpisztoly markolatába. A fegyver búgó hanggal jelezte, hogy a töltés befejezödött.
-Mit csinálsz-kérdezte az ébredezö Leeskaa.
-Aludj nyugodtan-Zam nem vette le a szemét a hadnagyról.
Leeskaa felkönyökölt.
-Mi a francra készülsz?
-Rendbehozom az életünket.
-Aha.
-Megteszem, amit rég meg kellett volna tennem.
-És mi lenne az?
-Minden oké lesz, bébi, ne aggódj.
-Jól van. Hogyan lesz minden oké?
-Annyira egyértelmü volt mindvégig, miért nem láttam?
-Micsodát?
-Milyen vak tud lenni az ember!
-Milyen vak?
-Úgy értem, hát persze!
-MIT?
-Ne mondd, hogy te sose gondoltál rá!
-MIRE?
-Csak én lehettem ilyen suta! Haha. Hogy nem vettem észre a megoldást?
-MILYEN MEGOLDÁST?
-Hiszen végig itt volt a szemem elött!
Leeskaa sallerja kicsavarta Zamot az ágyból. A fiú feje nagyot koppant az acél járólapokon, a fézerpisztoly meg becsúszott az egyik szekrény alá. Zam odaugrott, és kotorászni kezdett, de túl rövid volt a karja. Meg volt gyözödve róla, hogy a Folyóhanton eltöltött hét évet megelözöen simán beért volna a pisztolyig. Amikor látta, hogy reménytelen az eset, felpattant.
-Most nézd meg, mit csináltál! Idióta nöszemély!
Leeskaa egy tollpárnával olyan ütést mért Zam halántékára, hogy az beesett a fegyver fölött magasodó szekrénybe.

A Sunka föterén felállított hatalmas kivetítö a beegho és földi szövetségesek 2. armadájának vonulását követte. A csatacirkálók és a rombolók méltóságteljesen mozogtak az Anta Prime irányába, amíg a szállító és felderítö kompok ideges legyekként száguldoztak közöttük.

Celia Pian, beegho intendáns, a Calliope ürállomás parancsnoka bicegve sietett Ciaka Koken, beegho flottaadmirális köszöntésére.

Ha nem látom a felvételeket, azt kezdem hinni, hogy nem is az én háborúmban vagyok. Hogy tényleg kifordult magából a világ. Az élet. A halál. Egy kávézó teraszáról nézem a híradást. A felszolgáló azt mondja, minden nap négyszer jelentkeznek a frontról. Ez tegnap még elképzelhetetlen volt. Bár ki tudja? Ahogy kiderült a Sunnaka rendszerben vagyunk, én innen két fényévnyire teljesítettem szolgálatot. Közelebb a Pályához. Kat? Igen, Kat volt a bolygó neve! Ott nem voltak kivetítök. Se kávé, se szivar, se alkohol. Nem, ilyesmire egyáltalán nem emlékszem. Az elöbb rám mosolygott egy nö. Lehet, hogy tetszik neki a zakóm. Kösz, doki! Jó rég nem mosolygott rám senki. Legurítom a kávét, ideje indulnom. Vár a Pálya. El is kell ám jutni odáig! Ha jól láttam, Sunkán nem bombázták le se a dokkokat, se a felszállópályákat. Vagy talán már újrahúzták öket? Felfoghatatlan, hogy csupán ekkora távolságra a frontvonaltól már utazási irodák szállító hajói is kapnak felszállási engedélyt. Persze, kizárólag az ellenkezö irányba, de mégis. Azért csak megoldódik valahogy, nem? Na, lássuk.

A kisülésektöl vibráló fényben úszó folyosón Taram kapitány régi, titkos szerelmével találta szemben magát.
-Az erötereket deaktiválta valami! A turbulencia szétszaggatja a hajót! Amilyen gyorsan  csak lehet, a delta komphoz kell érnünk!-mondta a nö, és megragadta a kapitány karját, hogy magával húzza.
A férfi a nö könyökhajlatára sújtott. Beteg reccsenés.
A kapitány lélekszakadva rohant, messze elmaradt mögötte a könyökböl leszakadt karjára meredö nö süvöltése. A folyosókon félelemtöl bénult flotta személyzettel találkozott, amelyikük megszólalt, azt a kapitány egy életre megnyomorította válogatott, legjobb ütéseivel. A komputer hang alig tudta túlkiabálni a robbanások zaját, de a kapitány élesen hallotta a halandzsa nyelvet, amely megörjítette. Egy fordulórúgással szétzúzta a hozzá legközelebb elhelyezkedö hangszórót, majd nekilódult, hogy az összes többit is elhallgattassa. Mielött az utolsót sikerült megrongálnia, még hallotta a karcos hangú közlést: önmegsemmisítés, három másodperc múlva, kód alfa négy-négy-kettö, hagyják el a hajót, a transzport funkció müködésképtelen!
-KUSS LEGYEN MÁR!-sikította.
Aztán egy robbanás.

-Hát nem látja, nem érti, hogy nem engedhetjük öket vissza a frontra?-kérdezte halkan Dr. Prof. Kesi dr. Tomassontól.
-A Pályára.
-Parancsol?
-Elnézést. Persze, hogy látom.
-Akkor, hogy engedhet meg magának ilyen hanyagságot?
-Uram, fogalmam sincs.
-Nem, nem is hanyagság. Trehányság! Slamposság!-az erölködö suttogás megkarcolta a hall csendjét.
-Igen.
-Nézze, Tomasson! Én végig bíztam magában. Nem így volt?
-De igen.
-Ki ajánlotta be magát a Tanácsnak, amikor a jóemlékü Padastra atya eltávozott?
-Ön volt.
-Én voltam, nemigaz? Én gyöztem meg elökelöinket, akik legalább annyira felszínesen, amennyire begyöpösödötten vallásosak, hogy egy papi végzettséggel nem rendelkezö ember is el tudja látni az intézet vezetését, így volt?
-Igen, így.
-Nem volt könnyü menet.
-Elhiszem, uram. És hálás vagyok.
-Azt jól teszi, dr. Tomasson, nagyon jól. Ám jelenleg ennél többet kell tennie. Meg kell találnia azt az embert. Nem kerülhet ki újra a frontra. Tudja, hogy ez nem áll érdekünkben.
-Igen, uram.
-Sem a magáéban, sem az enyémben. Sem a Tanácséban. A vén fingok szeretnek pénzt keresni. Ezzel tisztában van, gondolom-súgta a professzor, miután színpadiasan hátranézett a vállai fölött.
-Természetesen, professzor úr.
-Helyes. A háború nem érhet véget.
-Nem fog véget érni.
-És kérdezösködésre sincsen szükségünk.
-Nincsen.
-És újabb balesetekre sincs, nemigaz?
-Nincsen, uram.
-Hát, gondoskodjon róla, hogy a 0198-as visszakerüljön a szíjas ágyba!
-Igen, dr. Kesi.
-És Tomasson!
-Igen, dr. Kesi?
-Ha megtalálták, közöljék vele, hogy vendégem egy beöntésre.

Recsegés.
-Sunka-Sátánvilla-4-3-9, béta osztályú szállító komp kér engedélyt felszállásra.
-Megfázott kapitány? Engedély megadva. Jó utat, Sátánvilla!


folytatom


JA ÉS
valakiböl vajda lett, csak senkit nem érdekelt.
Heh.


Nemsokára. Addig is, ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok.

28