gondfoci klasszak

Üdvözlégy Mária!


JE.
A gondfoci, avagy a Zeitgeist félelmei és reszketése a Vibrátor És A Tarkó Házában címü eposz továbbra is megtalálható itt: http://www.digikonyv.hu/index.php?ver=konyv&id=2, és, haha, most már megtalálható az Országos Széchényi Könyvtár által fenntartott, Magyar Elektronikus Könyvtár adatbázisában, haha, méghozzá itt: http://mek.oszk.hu/04200/04219, vagy a jobbra lévö borítóra klikkelve, és ha siettek, az újdonságok között a nyitólapon is megtaláljátok, haha, azt írja: MEK-04219, gondfoci / Szalay Sándor, regény ; magyar, Csak felnötteknek!, Kortárs magyar irodalom,
magyar irodalom, 21. sz., MEK-be került: 2006-11-02.

CSAK FELNÖTTEKNEK!! Hahahahahahahaha.
Jó idök.


KICSINÁLHATATLAN
Castro végbeléböl kioperálták a szivart, azt mondják megmarad. Öcsém, esküszöm a legvégén csak Castro lesz meg a csótányok.
Kicsinálhatatlan.
*1998-ban azt terjesztették róla, hogy beteg az agya, szóval nemcsak, hogy hülye, de meg is fog halni, aztán ebböl semmi nem lett.
*2001-ben összeesett egy hét órás beszéde közben. Sokan a trópusi höségre fogták, de szerintem csak elaludt. Hét órás volt, haver! Még aznap, egy késöbbi idöpontban befejezte a beszédet, és újságírókkal viccelödött.
*2004-ben, amikor a sajtó idegi problémákról, szívrohamról, rákról cikkezett, Castro orvosa kijelentette, hogy az elnök 140 évig fog élni.
*ugyanebben az évben, megbotlott egy beszéd végén, és eltörte a térdkalácsát és a karját. Két hónap múlva ismét járt.
*2005-ben a CIA azt terjesztette róla, hogy Parkinson-kórban szenved. Castro azt nyilatkozta: Nem érdekel a Parkinson-kór, a pápának is volt, mégis éveket töltött azzal, hogy körbe-körbe utazgasson a világban.
*2006 Castro szóvivöje bejelentette, hogy az elnök bélproblémákkal küszködik, van egy kis vérzés is, ez-az, úgyhogy egy idöre visszavonul a székböl. Egy héten belül mindenki halálhírét terjesztette, szóval a vén fasz megüzente: Most talán mások vezetik a müsort, de még mindig itt vagyok a háttérben, mint a forradalom nagyapja.
* A CIA bejelentette, hogy információik szerint Castronak végsö stádiumba fejlödött rákja van. Szóval, mit tesz? Megjelenik a kubai tévében, és felolvas az aznapi lapokból.

Ez a vén fasz több, mint 600 merényletet élt túl. Fabian Escalante, a kubai hírszerzés ex-feje szerint a 48 év alatt, amelyek alatt az ö feladata volt védeni a diktátort, 638-at.
Ahol a CIA, a CIA által kiképzett, bosszútól habzó szájú kubai számüzöttek, a maffia, Felix Rodrigez, a commandante kivégzöje, az elgázosított rádióstúdiók, az ártalmatlan tollnak álcázott mérgezett fecskendök, a femme fatalok és a kihagyhatatlan robbanó szivar csödöt mondott, ott a bélmüködés zavarai sem tehetnek semmit. Ha! JFK, azaz Szent Kennedy állítólag még James Bond kiötlöjét, a kém és kiiktató témában jártas Ian Fleminget is megkérdezte, hogyan távolítsák el a szakállas csókát. Bármilyen ötletet adott, valószínüleg sosem hívták meg ismét ötórai teára a Fehér Házba. A leszerepelt merénylök akár arcukat is vállalják kamerák elött, néhány centért, és tudjátok, mi van? Nem esik bántódásuk. A vörös fenyegetés ügynökei nem indulnak el a kiiktatásukra. Tudjátok, miért? Mert nem ellenfelek Castronak.
A vén fasz kicsinálhatatlan.
Ö maga nyilatkozta: Ha a túlélés olimpiai szám lenne, én nyerném az aranyat!


EGY TÉNY, AMITÖL MAJD OKOSABBNAK TÜNSZ
Ian Fleming és felesége, Ann ONeill mindketten odavoltak a fenekelésért.
És máris okosabb vagy, mint 3 másodperccel ezelött.


ÜDVÖZÖL A POKOL
Görkoris csajok a bárpultnál
Ha látnád, elájulnál
Mindenük kint van a szégyen
Lehullott róluk (már) régen
Ha megkívánnál bármit
Ami feldob, ami kábít
Ha érzik hogy forr a véred, ök
Úgy keverik, ahogy kéred és ha
Van elég pénzed, és nem vagy
Hullarészeg ez az
Ajtó neked mindig nyitva áll
Üdvözöl a Pokol bár

Görkoris csajok a bárpultnál
Ha látnád elájulnál
Két mindenre képes szöke dög
Olyanok mint az ördögök
Hogyha kedved támad
Kívánj hármat vagy inkább
Kívánj egyböl négyet
Úgyis az a lényeg hogy
Legyen elég pénzed és
Nem vagy hullarészeg
Ez az ajtó neked mindig
Nyitva áll

Üdvözöl a Pokol bár
Üdvözöl a Pokol
Vigyázz magadra jól

Tankcsapda


0103 JÁRA AZ Ö ATYJÁNAK ÚTJÁN ÉS ANNAK VÉTKÉBEN

Padastra atya félmeztelenül, farmerben lófrált az utcán, fehér bottal a kezében. Jókedvünek tünt, annak ellenére, hogy egy kés állt ki a jobb combjából. Kopott, torzonborz szakállába valami piros színü anyag ragadt, leginkább tomozselére emlékeztetett, de kizárt, hogy az lett volna, abban ugyanis nincs alkohol.
Két kiskorú rohant el mellette, egy embergyerek és egy beegho pulya. A kékbörü kölyök a könyökénél fogva visszarántotta társát, és a késre mutatott. Puffadt kék ajkai közül kiviláglottak az éles metszöfogak, ahogy az embergyerek tekintetébe fúrta a sajátját. Kész volt a tervük. A zaciban kellemes összeget gombolhattak volna a pengéért. A hórihorgas mikulás után eredtek.
Három háztömbön keresztül követték, míg végül egy igazán szük sikátorba fordult. A beegho torokhangú nyelvén sztorizott a haverjának, nevettek, fennhangon vitatkoztak, ahogy a föutcán mindenki más, hogy kerüljék a feltünést. A férfi hirtelen megállt, mindkét kölyök beleverte az orrát a hátába. Visszahököltek. Padastra atya lassan fordult feléjük, napszemüvege sötéten tükrözte vissza a sikátor piszkát.
-Ritka mocskos a szád, fiam! Hány éves vagy egyáltalán? Hol szedsz fel olyan szavakat, mint a d’rahh? Hallatlan! Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, a mint szentekhez illik; sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás!
A beegho kölyök úgy meglepödött, hogy a büzmirigyei azonnal müködésbe léptek. Neki olyan érzés volt, mint az elsö magömlés, a többieknek sokkal büdösebb.
-Bazmeg T-Urho!-kiáltotta az embergyerek, és befogta az orrát!
-Te is vigyázz a szádra, fiam!-intette a férfi. -Adjunk hálát az Úrnak a választékos beszédért!-Azzal égnek emelte mindkét kezét.
A beegho a kés felé lendült.
Padastra atya falába beszakította a koponyáját. A kölyök összerogyott, az agyának egy darabja a sikátor falára tapadt, mint a taknyos zsebkendö. Az embergyerek sarkon fordult, és a sikátor kijárata felé rohant.
-Adjunk hálát az Úrnak a gyors lábakért! Dícsérjük az Ö nevét a nyúlcipöért, az egérútért! Igen, testvéreim, zengjük imáinkat a behozhatatlan elönyökért!-hangzott az atya eksztatikus prédikációja. Majd a fehér bot az embergyerek lapockájába fúródott. A srác a falnak penderedett, majd felnyalta a sikátort.
Hangosan jajgatott, egész addig, amíg Padastra atya befejezte a beegho gyerek kifosztását, és végül fölé magasodott, mert akkor nyüszíteni kezdett, de azt is csak alapjáraton. A férfi minden részvét és óvatoskodás nélkül rántotta ki a botot a kölyökböl, aztán feltúrta a zsebeit. Mindenét elvette, csomó olyan dolgot is, amit a következö kukába kivág. Miután végzett, megemelte a napszemüvegét, láthatóvá váltak a kontaktlencsék, a robot-playboynyuszi mintákkal.
-Tizenharmadik parancsolat: Ne engedd, hogy akárki gecizzen veled!
Rákacsintott a fiúra, és távozott.
-Áldjátok az Urat! Áldjátok az Úr nevét, testvéreim!

Egy szoborral szemezek a Calliope ürállomás telített promenádján. Egy beegho nöt ábrázol, az állomás intendánsát. A háború grimaszoló arca után, most a politika rusnya pofájába bámulok. Hogy van ez? Legyöztük öket abban a háborúban, vagy nem? Akkor miért vezethetik az állomásainkat? Érthetetlen. Akkor is, ha ilyen közel vagyunk a beegho határhoz. A Calliope egy többszörösen megerösített és erösen felfegyverzett létesítmény. Egy eröd. Sokan azt hiszik, csak addig volt az, amíg a háború befejeztével megérkeztek a kufárok, meg a vállalkozók, és az újranépesítés alibijével a rohadt turisták ellepték a Calliopet, ahogy sok másik állomást is. De az eröd eröd marad. Egy jelentéktelen létszámú hadsereg is képes lenne tartani, talán heteken keresztül is. Ezen a bástyán sosem jutottak át. Most meg az ö irányításuk alatt van. Jóég. Mikor lettem nácivá? Affranc! A Sátánvillás egyenruhát viselö tag elviharzik a szobor mögött. Nem vesz észre. Egyik keze a kommunikátorán, a másik a szolgálati fegyverén, a harmadikkal idegesen dobol a combján. Tehát keresnek. Pénzt akartak a fuvarért, de nem kaptak mást, csak néhány pofont. Összevertem öket. Az egész legénységet. Szétvertem a pofájukat. Hatan jöttek rám egyszerre, de öt mindig a levegöben volt. Betörtem az orrukat, és kicsavartam a karjukat, mint Danny Haselnuss, apám recsegös holofelvételein. A már a fedélzeten lévö utasok közül néhányan távozni akartak, de nem kockáztathattam, mindenki helyet foglalt, ki az üléseken, ki alattuk. A kapitányt az orránál fogva vonszoltam a konzolokhoz, hogy engedélyt kérjen a felszállásra. Aztán bezártam a budiba, a többi agysebészhez. Úgy tünik, kiszabadultak. Láthatatlanná tevö pirula kéne, de csak a leszarom tablettáim vannak nálam, úgyhogy tünés.

-Ciaka, még hozzá sem nyúlt a ratkas süteményéhez-figyelmeztette vendégét az intendánsnö.
-Nem rajongok a földi étkekért.
-A ratak nem a földröl származik.
-Az biztos, hogy nem is a Beegho-ról.
-A Beegho-ról nem származnak növények.
-Nincs is szükség rájuk.
P-róbálta már a köpitét? Nem ajánlom. Hacsak nem növesztett vulkanikus fogakat. Vagy gyémánt fogakat.
-Miért panaszkodik? Az öseink négyszázezer cikluson keresztül elboldogultak a Beegho élelemforrásaival.
-Nem volt túl változatos az étrend.
-Húsevök vagyunk. Semmi rossz nincs ebben.
-Mi van, ha valaki nem szereti a halott állatokat? Még megenni sem.
-Ez igencsak amolyan földi propagandának hangzik, intendáns. Túl sokat enged magához a kultúrájukból.
-Ugyan, Ciaka, az nem lehet olyan nagy bün, ha az ember szereti a jó ízeket.
-Az apja sose evett növényeket.
-Igen, tudom. Férfiatlannak tartotta.
-Az apja jó államférfi volt.
-Én azonban nö vagyok. És növényeket akarok fogyasztani.
-Az étrendje felöl természetesen ön rendelkezik. Nincs szükség arra, hogy felidegesítse magát
-Ezt örömmel hallom.
-Apropó! Celia engedje meg, hogy tolmácsoljam Coima Kerok elismerését, a Calliope-n végzett munkájáért.
-Ö is átadhatta volna.
-Még fáradt az utazástól. A kabinjában pihenget. De tudja, mit? Szó szerint idézek, akkor olyan, mintha itt lenne: Amikor elöször jártam azon a repedt bádogdobozon, nem hittem, hogy  valaha ismét ürállomást lehet kalapálni belöle, de le a kalappal, a kiscsaj megcsinálta.
-Megtisztelö, hogy Beegho barekja kiscsajnak nevez.
-A hivatalos elismerésben nem így szerepel, csak a személyesebb hangvétel miatt, tudja.
-Megtisztelö, hogy a szövetséges armada parancsnoka személyeskedni óhajt velem.
-Meglehetösen harapós kedvében van ma, Celia.
-Valóban így tünik? Bocsásson meg! Nem akartam tiszteletlen lenni, csak tudja nagyon kényelmetlenül üldögélek ebben a forgószékben, miközben négyszáz rohamosztagost érzek a fenekemben, akik az állomásomon mászkálnak, talpig felfegyverkezve.
-Ön is ismeri az elöírásokat. És ne felejtse el, hogy a legmagasabb vallási elöljáró biztonságát hivatottak biztosítani.
-A katonai jelenlét a Calliope-n nyugtalanságot okoz.
-Néhány nap és megértik, hogy nem azért állomásoznak itt a katonák, mert idejön a háború is.
-Nem úgy tünik, mintha csak néhány napról lenne szó. Jól bevackolták magukat. Értse meg, nem véletlen, hogy a Calliope lakói demilitarizált területen telepedtek le, távol a forrongásoktól az anta határvidéken, távol az ágyúktól és a kiélesített fémtárgyaktól. Nem kedvelik a katonákat.
-Nem?
-Nem.
-Csak a ratkas süteményt.
-Azt jobban.
-Értem. Nos, Coima Kerok a harmadik negyedben érkezik, hogy személyesen tárgyaljanak a Calliope jelenlegi helyzetéröl és jövöbeni feladatairól. A szakácsainak marad ideje böven, hogy összeállítsanak egy íncsiklandó vacsorát.

Zam csendben volt. A ritka alkalmak egyike. Leeskaa annyit tudott mondani neki, hogy az öreg készül valahova. Egy fotonikus kuka mellöl figyelte, ahogy Balzac telepakolta a kompot a böröndjeivel. Lefogadta volna, hogy tele voltak pelenkákkal meg törlökendökkel. Balzac búcsút intett a kapuban áldogáló Leeskaa-nak, majd eltünt a pilótafülkében, és kisvártatva a kecses hajótest elemelkedett a földtöl. Zam értetlenül bambult a komp után, és nem egészen értette, hogy mi nem tetszik neki ebben az egészben. A lány odalépdelt mellé Mindketten az egyre töpörödö hajót nézték.
-Szenilis alak-mondta Leeskaa. -A Beegho 23 üdülötelep a másik irányban van. Arra csak jó nagy csatahajókat fog találni. Van kedved malackodni egy kicsit?

Dr. Tomasson örömmel értesült a Sunka Sátánvilla 3-4-9 béta osztályú szállítókomp eltéritéséröl. Néhány szubtér üzenetet küldött szét, aztán hátradölt egy undorítóan zöld fotelben, és egy pofátlanul hosszú szivarra gyújtott.

A fonnyadt alak fürkészön szemlél. Én is figyelem a külsö szememmel. Amikor észreveszi, hogy észrevettem, vigyorog. Ha pezsgöspohár lenne a kezében, most biztos megemelné. Ha aranyból lenne a foga, most biztos megcsillanna. Csöves. Vagy buzi. Nincs idö rá. A Sátánvillások végigbújják az egész állomást, hogy elökerítsenek, úgyhogy folyamatosan mozognom kell, amíg nem találok egy elköthetö sporthajót, vagy valami olcsóbbat.

Padastra atya érdekesnek találta a fazont, aki sportot üzött a gyanús viselkedésböl a promenádon. Figyelte egy darabig, és minden világossá vált. Nem kellett nagy ész hozzá, hogy kitalálja, a fehér egyenruhások elöl bujkál. Az arc egy bizsuüzlet sarkán leskelödött éppen, amikor az atya hirtelen odalépett hozzá.

-Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna.
-MIAFASZ?-ugrott nagyott a katona.
-Adjunk hálát az Úrnak a választékos beszédért!
-Ó, csak a csöves…
-Az Úrnak csöves szolgája.
-Mit akarsz, hippi?
-Én csak megváltást, kedves barátom! Megváltást az Úrban!
-Addig állj fél lábon, ember! Na, mennem kell-mondta a katona, és elindult a sikátorban, de a csoffadt alak nem szakadt le róla.
-A tisztátalan állatnak elsöszülötte is megváltatik. -Legalábbis Mózes szerint. Neki meg az Úr súgott.
-Remek. Egy pap.
-Baj? Kivel szerettél volna inkább találkozni?
-Egy erkölcstelen hajóskapitány, aki a Pályára csempész luxuscikkeket megtette volna.
-Hová?
-A Pályára. A frontra, na!
-A frontra akarsz eljutni?
-Ja.
-Miért vágysz olyan messzire, testvérem?
-Csomó új havert akarok küldeni az Uradnak-a katona megállt, és mélyen a szakállas szemébe nézett. A csöves állta a tekintetét.
-Gyülölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.
-Jó sok idézetet ismersz a bibliából, mi?
-Apám tanította öket. Szeretett megverni, ha nem olvastam el a napi adagot a nagy könyvböl.
-A régi iskola híve.
-A Sunkán jobban szerették nácinak nevezni.
-A Sunkán éltetek?
-Apám egy diliházat vezetett.
-Én egy diliházból jövök. A Sunkáról.
-Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.
-Nincs inkább valami kajád?
-A Lepattant Tróger nevü motelben lakom. Na, jó nem ez a neve, de lehetne, minden további nélkül. Ott van egy kevés olcsó söröm, meg tubusos hús.
-Jól hangzik.
-Pedig olyan az íze, mint a szaré.

Balzac fedélzeti számítógépe kijelzöjén figyelte az elötte elszórtan fel-felvillanó fényeket. Az anta határvidék már csak egy kozmikus köpésre volt.

-Celia, ön viccel velem!-nevetett fel Coima Kerok, a Beegho barekja.
-Eszemben sincs-kacagott az intendánsnö.
-Komolyan mondja, hogy ez a Marco nem valami selejt?
-Nem. Ö direkt ilyen.
-Nos.
-Nos?
-Nos, nem is tudom, hogyan közöljem Önnel.
Kerok mosolyától egy veszett kutya elpirult volna.
-Mit szeretne közölni velem?
-Ahogy megláttam rögtön feltünt valami furcsa a fickón.
-Valóban?
-Szóval, mindjárt tudtam, hogy valami nem egyenes.
-És mi lenne az?-kacérkodott Celia.
-Marconak, biztos benne, hogy felkészült a sokkra, kedvesem?
-Hogyne.
-Marconak nincsen feje!
Teli torokból nevetni kezdtek. Aki elhaladt az elnöki lakosztály elött, mind összerezzent.
-Nem, nincsen-folytatta a barek. -Csak egy kidolgozott felsötest!
Celia és Kerok hosszan csapkodták a térdüket, majd ismét Kerok szólalt meg:
-Tudja, intendáns, az admirális sokkal fakóbb és meg kell mondjam idegesítöbb képet festett magáról.
-Igen sokoldalú. Festeget, intrikál.
-Úgy értem, a délutáni megbeszélésük Ciaka szerint totális kudarcba fulladt.
-Ezt nem értem.
-Szerinte Ön teljességgel képtelen az együttmüködésre, söt hajlandóságot sem mutat semmiféle kompromisszumra-ezzel Koken kitörölte az utolsó örömkönnyet is a szeméböl.
-Nem világos, mit értenek hajlandóságon meg kompromisszumkészségen. Az admirális emberei máris elözönlötték az állomást. Én nem lettem megkérdezve erröl. Ha akartam se tudtam volna együttmüködni. És legyünk öszinték: a felsoroltak közül sem a hajlandóságom, sem a kompromisszumkészségem nem érdekel senkit a felsö vezetésböl.
-A katonák a személyes testörségem. Jól tudja Ön is.
-A barek nagy szó. A viselöje nagy ember. De nem hiszem, hogy akár a rendszer legnagyobb beegho-jának is szüksége lenne négyszáz fegyveres védelmére.
-Háborús idöket élünk, Celia.
-A háború innen hét fényévnyire dúl.
-Ez egy olyan háború, amit a hátországban kell eldönteni. Nem hiszem, hogy ki szeretne menni a frontra. Tudom, hogy én nem szeretnék kimenni oda. Nem bírom a csillagokat, tudja? Túl fényesek. Odakinn pedig rengeteg a csillag. A fény. Meg a kiontott belek. A mi háborúnk nem az. A mi háborúnk itt játszódik. És a többi, frontvonaltól messzi helyeken. Celia, higgye el, nem akarom, hogy bármi közöm legyen a kiontott belekhez.
-Fogalmam sincs, miröl beszél.
-Egyrészt arról, hogy nem akarok kimenni a frontra, másrészt arról, hogy ezt az ellenség is tudja rólam. Biztos vagyok benne, hogy az Anta Koalíció bérgyilkosai már megjelentek az állomáson is. Bármilyen bárgyú is a civilizációjuk, arra rájöhettek, hogy hatékonyabbak lehetnek, ha nem a saját katonáikat lövetik halomra eldugott csillagokon, hanem megölik az ellenség vallási vezetöjét.
-Kellett nekünk ilyen erös hitéletet kitalálnunk!
-Celia, kérem! Mutasson egy kevés megértést az öseink iránt! Azon a darab sziklán, minden ehetö nélkül, a bolygó legeslegkisebb állatának a prédájaként megteremtödni. Istenekkel ringatták el magukat. Drogkartellek híján.
-Barek még sosem beszélt ilyen könnyedén a vallásról.
-A hitünk örök, intendáns. A lelkünk halhatatlan. Öntöl azt kérem, védje meg a testünket. Az apja így tett volna.
-Az apám jó államférfi volt.
-A birodalom alappillére.
-Bárcsak kedveltem volna.
Celia hosszú szünetet tartott, és a barek szemeit fürkészte
-A Beegho nem maradhat barek nélkül, tehát a barek élni fog. Ha kell, itt az állomáson.

A Fyab törpekomp audiosávjain ideges csipogás kíséretében érkeztek meg Dr Tomasson szavai: A 0198-as megfigyelt egy lopott komppal nem a frontvonal, ismétlem, nem a frontvonal, hanem a Callioppe ürállomás, ismétlem, a Calliope ürállomás felé indult, mindannyiuk új célja a Calliope. A helyi hatóságoktól ne kérjenek, ismétlem, ne kérjenek segítséget, az ügyet a legnagyobb diszkrécióval kezeljék, különben, ismétlem, különben.



folytatom


Addig viszont, ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok.

27