gondfoci klasszak

Sziasztok szabadszájúak!


BAZMEGELÉS
Olyan ez, mint a Chuck Norrisozás, tudod: Chuck Norris csak egyszer ütött mellé, azóta kék az ég. A bazmegozás hasonló. Vannak a neten híres emberek híres bazmegjei, mint például:
- Amundsen: Itt kurva hideg van, bazmeg!
- Ádám: Ez megeszi, bazmeg!
- Bill Gates: Ez lefagyott, bazmeg.
- Galilei: És mégis mozog, bazmeg!
- Neil Armstrong: Én oda ki nem megyek, bazmeg!
- Odüszeusz: Haza akarok menni, bazmeg!
- A kedvencem-Mátyás király: Ez az igazság, bazmeg.

Én is írtam párat, csak nem ilyen jókat.

- Darth Vader: Tényleg vele van, bazmeg!
- Stephen King: Sorvadj el, bazmeg!
- Stohl András: Milyen drogok, bazmeg?
- Knézy Jenö: Jó estét, jó szurkolást, bazmeg!
- Gyurcsány Ferenc: Lári-fári, bazmeg.
- Gundel Takács Gábor: Nyissuk ki, bazmeg!
- Magneto: Nem vagyok mojito, bazmeg!
- Robinson Crusoe: Milyen nap van ma, bazmeg?
- Csonttörö: Ennyi volt, bazmeg.
- Káin: Ennek annyi, bazmeg. Bazmeg!


Még mielött a sok bazmeg valakit felingerelne:
EGY TÉNY, AMITÖL OKOSABBNAK TÜNSZ MAJD
A trágár szavak attól, és csakis attól, trágárak, hogy a nyelvközösség tudja róluk, hogy azok.

Ezt egy nyelvész fogalmazta meg így, köszi.

Tessék, máris okosabb vagy, mint 3 másodperccel ezelött


Akármennyire azt hittük
ÖK SEM SZENTEK
FAK19990908-as akta: Szabó Zoltán MSZP-s képviselö interpellációja közben lejárt a két perc, a levezetö elnök ezért megvonta töle a szót. A volt kulturális államtitkár ekkor durva megjegyzésre ragadtatta magát: Baszd meg, baszd meg a kurva anyád!
---tápszikret---
FAK20011016-os akta: Csak ráléptem a mikrofonzsinórra, azért szóltam el magam - mondta Lányi Zsolt, miután beszéde végén csak annyi hallatszott: kurva anyád! A szövegösszefüggés alapján azonban Szabó János, honvédelmi miniszternek szólt a káromkodás.
---tutititkos---
FAK20050425-ös akta : Kuncze két percben felszólalt. Hozzászólásában Répássy Róbert fideszes képviselöre reagált, már leült, amikor valaki bekiabált a Fidesz padsoraiból. Erre Kuncze felállt, és közölte: Ami a képviselö úr bekiabálásait illeti, az csak arról szól, hogy kár volt a két perccel az idöt rabolnom, mert még az eleje sem jutott el az ön agyáig. Miközben leült, még egy kurva anyád! megjegyzés is elhangzott.
---netuddmeg---

Ebböl elég ennyi.


AMI A KUTYÁMAT ILLETI
Eléggé kajla a füle, meg lökött is, de én bírom. A Harry nevet kapta tölem. Mindenki azzal jön, biztos a Potter gyerek miatt, a leragtapaszozott szemüvegével, de nem.Valójában Fickós Happy Harry után neveztem el a kis hülyét.

Happy Harry-vel az Adj rá kakaót! címü szájenszfiksünben találkozhattok, egy ürkalózrádió kapitánya, Happy Harry Skywalkman, aki kénytelen szembenézni a kamaszkor kilátástalanságának tagbaszakadt, kotonra és pályaválasztásra emlékeztetö szörnyetegével, küzd, mert küzdenie kell, éterkarddal vagdalkozik, ultrarövidhullámmal lövöldöz, hogy aztán elbukjon, ebböl is látszik, hogy az egész csak mese, egy jó sztori, hiszen tudjuk, hogy a jó mindig gyözedelmeskedik, mert Das Vedér csak hazudta, hogy a rossz mindig legyözi a jót, merthogy a jó ostoba, de az az igazság, amit a Kullancs nevü mastermolester mondott egyszer: a gonosz rossz és a jó nem az.

-Újra rámtör az érzés, hogy valami, valami trágárság fog történni. Igen, érzem a szagát. Érzem az ízét. A trágárságnak a levegöben. Mindenhol. A régi vízvezetékeken fut keresztül, patakként csörgedezik a beton alatt, aztán a csatornákon feljön azokba a szép kis vidéki házakba, ahol lakunk.-

Jellemzö monológ a vállrándító nemzedék egy tagjától, egy olyan arctól, aki egy darabig van, azután elmúlik, mennie kell, mert elszáll felette az idö, és egy büdösödö lábú felnött veszi át a helyét, aki mindent elfelejt, amit addig tudott.

Harry emlékének az alábbi idézettel állíthatunk méltó emléket, ha girbe-gurba betükkel, suttyomban az érettségi tablón szereplö képe hátuljára véssük:

- Most biztos azt mondják, valami nincs rendben velem. Szégyellnem kéne magam. Nem. Unom, hogy szégyellnem kell magam. Ti nem? Nem bánom, ha megaláznak és elutasítanak, de nem fogom szégyellni magam miatta. Legalább a fájdalom valódi. Ha körülnézel, azt látod, hogy semmi sem valóságos, egyedül csak a fájdalom. Azt mondják megzavarodtam. Persze, hogy megzavarodtam! Mindenki megzavarodott! Vagy ha nem, akkor miért ne? Nincs kedved ebben a vak és rohadt világban valami örültséget csinálni? Miért is ne csinálhatnánk valami örültséget? Még mindig értelmesebb, mint szétloccsantani az agyad. Úgyhogy legyél hülye! Csavarodj be! Gondjaid vannak? Fogj hozzá, és szüntesd meg öket! Azt hiszik, letört vagy. Játszd el nekik, hogy örült vagy! Hogy mindjárt örjöngeni fogsz. Azt hiszik van stílusod. Mutasd meg az igazi stílust! Gyerünk! Legyél hülye! Csavarodj be! Gyerünk! Nem kell többé a jó kisfiút játszanod!-

Hü.

Haver, ez a film szétrúgja a seggedet, akkor is, ha kurva drága tömegnövelöket szedsz.


FÉLELEM ÉS RESZKETÉS SZENTENDRÉN
- Gazdag emberekre van szükségem-mondom a csajnak.
- Minek kellenek?
- Gumiszobákat akarok kiadni nekik. Pénzért. Biztos van, aki beköltözne, mondjuk egy hétre.
- Ki akarna ott lenni?
- Az ilyen eröszak videó vásárlók, meg pedofilpornó letöltök, pezsgösüveg farkalók, mit tudom én. Nem ismerem öket. Még. Te nem szeretnél beköltözni egy szükös, sötét, lehetöleg hideg kis odúba? Bevackolhatnád magad a sarokba, a fejed megpihentetnéd a jó kis párnákon, amik beborítják a falat. Ha olyanod van, rájuk is fejelhetsz.
- Te beteg vagy.
- Persze vinnék enni is. Minden másnap. A dolgodat meg elvégezhetnéd a sarokban. Kicsit büdi lenne, de senki sem szólna rád. Persze a cella rendbetételéhez takarítókat kéne fogadni. Plussz költségek, plussz költségek.
- Te beteg vagy.
- Az hát. De mindenki más is az. Ebböl kéne meggazdagodni, érted?
- Én örökölni fogok. Abból veszek egy lakást.
- Látod, az ilyen unalmas emberekböl nem tudnék megélni.

Otthagy. Jogos. Mi a faszról beszélek itt neki? Mi köze az ötleteimhez? Még a végén lenyúlja öket. Csaknem. Mi ez? Mit müvelek? Nem szórakozni jöttem? A kardigánjáról kéne valamit hazudnom, nem? Mi van velem? Nem vagyok itt. Hol vagyok?

A bárpultnál ülök. Most, hogy a csaj lelépett, nyugodtan befordulhatok a tükör felé, ahonnan visszabámulok, és azt hiszem kicsit röhögök ezen a null alkoholos betegségemen.

A háttérben csocsó hangjai, üvölt, ahogy üzik, hajtják, poharak és üvegek koccanása, hülye dalszöveg foszlányok, fetrengö rímek, erölködö dallamok, néhány magasabb hang, kivillanó hús, ujjpercek a börön, félénk arrébb huppanások, értelmezhetetlen pillantások, mindent beborító, mámoros elégedettség, egy ragacsos folt a könyököm alatt.

El akarok tünni innen. Annyira ismerös világ, annyira megfejthetetlenül. Megijeszt.

A Zsé nevü gazember újabb sört rendel, a pultos csaj csapol, mosolyog, kotor, csapol, helyezi az alátétet, és megvágja Zsét, legalább egy kilóval, de az nem törödik vele, csak vigyorog a nöre, nagyon szépen, köszi szépen, mondja, azután még egy darabig szemez a csaj tarkójával, végül odalép a bárszék mellé, amin addig az a nö ült, akit elüldöztem.

- Na, milyen a csaj?-kérdezi.
- Nem jön vissza, nyugodtan ülj le.
- Mert?
- Álldogálni akarsz?
- Miért nem jön vissza?
- Gumiszobáról beszéltem neki. Hogy egy gumiszobát ki kéne adni gazdagoknak.
- Ez kurva jó-töpreng el Zsé.
- Remélem nem nyúlja le az ötletemet.
- Ez kurva jó!
- Nönél ne próbálkozz vele.
- Ezt meg kéne csinálni, ember!
- Van gumiszobád?
- Még lehet. Csinálhatunk is egyet.
- Gondolom, elég sokat ittál.
- Nem lehet olyan nehéz.
- Csak lépjünk le innen, oké?
- Mi kellhet hozzá? Gumi meg szoba, nem?

Zsé azt hiszi vicces. Ezen a szinten szoktak kezdödni a gondok. Ilyenkor rendesen rühellném, ha nem kedvelném. Ilyenkor a legkönnyebb összeszólalkozni vele.
- Tényleg, nem léphetnénk le? Holnap biztos melózol te is.
- Na és? Az holnap lesz, nem? De te menj nyugodtan.
- Nem hagylak itt, haver.
- Mert? Részeg vagyok, aztán szétverik a pofámat?
- Azért.
- Most aztán marha büszke vagy magadra, amiért nem iszol, mi?
- Igazából elég szarul vagyok.
- Meg is értem. Nem tudsz meginni egy sört. Gyenge vagy.
- Az.
- Egy gyenge jellem!
- Amire készülök, ahhoz tiszta fej kell.
- Akkor nagy szarban vagy, mert olyanod nincs egy darab se.
- Na ez az. Kurvára nem tudom, hogyan fogjak neki.
- Elárulod, mi van?
- Ilyen hülye levelekröl van szó.
- Mi, szerelmeslevelek, vagy micsoda?
- Pontosan. Ismered a sztorit, vagy mi?
- Mindenhez értek, ami szerelem-röhög.
- Nagy formában vagy, de ez a balhé most kurvára nem vicces. El kéne juttatnom ezeket valakihez.
- Jó a csaj?
- Nem csaj.
- Ne szivass!
- Hülye vagy, a leveleket nem én írtam.
- Neked írta az a srác.
- Lószart. Egy lány írta nekem.
- Miért kéne odaadnod a srácnak?
- Mert az ö csaja írta öket.

A lehetetlenül alacsony fiókos szekrény elött ülök. Törökülés. Már csak ezek maradtak a haverok felelötlenül kezelt holmijai közül. Sárga papírok. Rózsaszín betük. Nem írja le a nevem, csak úgy szólít: Te. Nem ír testekröl, sem sötétröl, sem titokról, sem szájakról. Szívekröl pláne.
Egy költöröl ír. Azt írja, meglepte, hogy mennyire gyülölöm a költészetét, megkérdezi, miért. Mert félek töle. Mert ópiumról ír, mert alkoholról, mert nökröl, mert soha nem boldog, mert beleörül a boldogtalanságába, mert belerángat másokat, mert együtt tudnék érezni vele, olyan meg nincs.
Ártatlan levél. Még egészen az elejéröl.
Többek követték.
Ujjam ráfeszül a mobil számlapjára, hevesen kotyogtat, majd megállapodik egy számnál.
Csak nézem.
Nem tárcsázok.



Nos, nemsokára újra itt, addig is: KÁROMKODJ!


39