gondfoci klasszak

Hele.


OLCSÓ VICCEK ROVAT
Nusika néni szerez egy szerkezetet, ami hangos BIIIP-pel jelzi, ha bármiféle hazugságot észlel. Otthon Nusika néni megkérdezi Petikét:
- No, hányast kaptál az iskolában, Petike?
- Ötöst BIIIIIP, hármast BIIIIP, na jó, egyest.
- Bezzeg, amikor én iskolába jártam, én sosem kaptam egyest BIIIIP.
Ekkor közbeszól Petika apja:
- Bezzeg, amikor én iskolába jártam BIIIIIP.
- Édesapám, maga nem is járt iskolába?
- Nem beszélhetsz velem ilyen szemtelenül, az apád vagyok BIIIIIP.

LEGJOBB RÉSZ
Bezzeg, amikor én iskolába jártam BIIIIP-HAHAHHHAHAAHAHHAHAA.haha.


MEHET A MUTÁNSOSKODÁS
Tegnap néztem meg a The Hills Have Eyes címü filmet, minden felirat, meg szinkron nélkül, mint a régi oldschool idökben, vagy mi, mert már mutánsoskodást akartam látni. Elég idegesítö film ez. Igen nyugtalan, kapkodó, birizgáló. Talán tetszett is volna, ha nem fáj épp a tüdöm. A sztori szerint a mutánsok létrejöttéért az Új-mexikó területén végrehajtott kísérleti robbantások sugárzása a felelös.
Ronda kis kóklerek ezek! Az egyiknek akkora a feje, hogy nem tud felállni a fodrász hajmosó lavórjával felszerelt tolókocsiból, aztán van amelyiknek kibaszott sok foga van, de mind sárga, meg vannak köztük elég magasak, de buták, mint a föld, meg van egy kiscsaj, aki olyan, mint piroska, csak csúnyább.
Egyébként kísérleti robbantásokat valóban végeztek Új-Mexikóban, söt igazából itt született meg az atomfegyver, amit mindnyájan szeretünk, de leginkább tisztelünk. Az elsö kísérleti robbantás az Alamogordo városa közelében lévö sivatagban történt 1945-ben. A helyszínt, az ún. Trinity Site-ot, pontosabban a robbanás keltette óriási krátert minden év októberében a nagyközönség is megtekintheti.
Nos, ez az egyik dolog, ami miatt Új-Mexikót szívesen látogatják a turisták, a többi dolgot pedig itt sorolom alul.

- A délnyugati részen elterülö Roswellben állítólag UFO zuhant le, benne négy kis szottyadt szürke figurával 1947-ben, azután a kormány, ami elég gonosz Amerikában, ezt jól tudjuk az X-aktákból, azt hazudta, hogy csak meteorológiai léggömb az, semmi azonosítatlan, aztán Roswell és az 51-es körzet lett a földönkívüli összeesküvés-eméletek központja, ez ment Mulder ügynök agyára is, meg a maszturbálás
- Bitter Lake National Wildlife Refuge, amely egy, a vadon élö állatok számára fenntartott rezervátum a Pecos folyó mentén. Kíváncsi lennék az apacsoknak mekkora rezervátumot tartanak fenn a szennyvíztárolók mentén. Ó, Amerika, a körültekintöen kialakított prioritások országa!
- Richard Branson, brit miliárdos és iparmágnás, aki szerint tömeges piaca lesz az ürturizmusnak, mert ott hideg van, meg csend, meg sötét, minden, ami a ma emberének annyira bejön, Új-Mexikó állammal kötött 225 millió dolláros megállapodást egy ürkikötö építéséröl. Már százan lefoglalták a 200 ezer dolláros jegyeket az elsö útra. Én meg húzom a szám, ha tízezer pénzt kell foglalóra adnom egy hét apartmanért. Gáz vagyok. Egy rongy törpe.
- Bill Gates 1975-ben Albuquerque-ben alapította a Microsoftot, egy csomó hippi haverjával, akiket mindenki utált, mert büdösek voltak, ápolatlanok, a hajuk csimbókos volt, sosem fociztak, se egy darab nöjük nem sok, annyi sem volt soha, csak valami eszük volt, azután meg rohadtul meggazdagodtak, úgyhogy most is utálja öket mindenki, én is.

Egyébként a mutánsokról még annyit, hogy ezek a köcsög szinkronozós fiúk igazi homokosok módjára farkasnak fordították az X-men filmekben szereplö szörös figura nevét, ami igazából Rozsomák. Tudom, hogy ez ilyen képregénybuzi megjegyzésnek tünik, de ha kicsit jobban belemegyünk a két állat közti különbségbe, talán érzékelhetö lesz az álláspontom.


TEHÁT:
A rozsomák a legagresszívabb állat a világon, mindössze 65-87 centi hosszú, súlya pedig alig 14-27 kg. Medvealkatú ragadozó, minden útjába kerülö állatot kész megölni, még a medvéket és a pumákat is halálra sebzi, soha nem hátrál. Roppant erö szorult belé, képes a saját testsúlyánál háromszor nagyobb állattetemeket is elvonszolni. Viszonylag gyorsnak mondható, a jávorszarvas nagyságú állatokat is képes utolérni és megölni. Hatalmas területeket jár be, akár 3000 km2 vadászterületet is birtokolhat. Járásmódja leginkább az ügetés, de figyelemre méltó sebességgel mászik fára is, bundája még akkor se fagy meg, ha benedvesedik.

A farkas okoskodik, ügyeskedik, általában hosszúkás, mert sovány, mert nem képes elejteni egy rohadt kengyelfutó gyalogkakukkot sem, nem beszélve a piros kapucnis kislányokról, meg az öreganyjukról, általában üvölt a fájdalomtól, vagy nagyon magas helyekröl esik le. Tíz perc alatt képes töbször felrobbanni, elhamvadni, elázni, megfagyni, elpusztulni, feltámadni, újra elpusztulni. Szívesen sír és nyavalyog. A szemlélö idöröl idöre megsajnálná, ha nem tudná, hogy: aki hülye, haljon meg.


EGY TÉNY, AMITÖL MAJD OKOSABBNAK TÜNHETSZ
A rozsomákot torkosborz néven is ismerik.

És máris okosabb vagy, mint 3 másodperccel ezelött.


FÉLELEM ÉS RESZKETÉS SZENTENDRÉN
Nem iszom. Ülök a kégli kínos pontossággal kiszámolt mértani közepén, bámulok a laptopból elökúszó koncertvideóra, és próbálok nem arra gondolni, hogy húsz hétig nem iszom, mert ha ez eszembe jut, elkap a reszketés.
Hangosítok az ordibáláson.
A húsz hétnél is jobban félek a ma estétöl. A Zsé nevü gazember ma ünnepli a születésnapját, a huszonhetediket, ami köztudottan a legveszélyesebb mind közül. Aki totális háborút hirdet a szervezete ellen, és a huszonhetedikig nem adja meg magát, az itt mérettetik meg igazán, ebben az évben. Vagy feladja a küzdelmet, és jó útra tér, vagy gyöz, és megnyomorodik.
És mintha Zsé nem lenne elég, meghívta Joet is, a közismert nöbolondot, aki szintén nem veti meg az alkoholt, de megveti a vizet, és azt, aki megissza.

A születésnapi ajándékozást gyorsan megoldom. Kihúzom a haverok lelkiiseretlenül kezelt kölcsön dolgait tartalmazó fiókot, matatok benne egy kicsit, és elöhúzok egy videokazettát. Jack Nicholson van az elején. Lesz ez még így se. Ámen, testvérem. Fogom a kazit, átslattyogok vele a Zsé nevü gyerek garnizonjához, kopogok, benyitok, akkor ébred fel, a kazit az ágyra dobom, mondom, hogy boldog szülinapot, meg hogy kinn még egy sörre is meghívom, ha addig jó fej tudok maradni, na csövi, és már megyek is a saját rókaodúm felé, a gumisaru csattog a folyosón.

Odakinn még világos van, amikor útnak indulunk. Ezt utálom a legjobban a nyárban. Nem tudsz elbújni benne. Mindenki látja, amikor útra kelsz, és te is látsz mindenkit, ami néha szintén igen kellemetlen tud lenni. Manapság már az emberek sem olyan szépek, mint valaha voltak. Olvastam erröl egyszer egy újságban. Na jó, beszéltem valakivel, aki egyszer látott erröl valamit a tévében.
Az éjjel-nappali útba esik, be kell mennünk, bár nem füllik hozzá a fogam, viszont cigi az kelleni fog, ha már nem ihatok, valamivel muszáj lefoglalni magam.Kiráz a hideg, ahogy arra gondolok, hogy végig fogom kólázni az estét, de erös vagyok, nem mutatok félelmet.
A pénztárnál állok, a Zsé nevü gazember és Joe mögött, a pulóverem a jobb vállamon átvetve, hogy ne izzadjak bele túl korán, a bal kezemmel az ismeretlen rendeltetésü nyalóka-szopóka cukrokat basztatom, tiszta ideg vagyok, szeretnék hozzájutni a cigimhez, azután kimenekülni innen, nem nagyon belenézni a pénztáros csaj szemébe, vagy akárki máséba, aki valaha a boltban láthatott, akinek valaha beszólhattam valamit, akivel valaha táncolhattam. Ekkor érzem meg a könyökömön azt a nedves valamit. Elöször azt hiszem valami növény, de ha az emlékezetem nem csal, a hülye csipszes pult tetején sosem tartottak semmilyen növényt. Még leverték volna a részegek. Megint érzem a nedvességet. Idegböl kapom oda a tekintetem. A bálna az. Normális esetben a húsos pultban dolgozik, de most valamiért mögöttem áll, és egy ablakmosó-fecskendezö-bosszantóval, és spriccelgeti a könyökömet. Ez már sok, szólok Joe-nak, fogja meg a pulóveremet, már mennék neki a bálnának ököllel, de Joe nem érti, mit akarok, egyszerüen csak rádobom a pulcsit, és már lépek a bálna felé, aki nevet, és tényleg azt hiszi, hogy viccelek. A pénztáros csaj ekkor kérdezi meg, miben segíthet. Mondom, hogy adjon kék multit, egy dobival, meg szóljon a bálnára, hogy néhány napja nem ittam, igen ingerlékeny vagyok, az meg nem jó neki, ha cseszeget, mert durva leszek. A csaj azt kiáltja hiszti van, a bálna meg valahol a kólás automata mögött kuncog. Lever a víz. Fizetek, és ott sem vagyok, valahogy a többieket is megelözöm, akik addig elöttem álltak a sorban.

Egy kerthelyiségben ülünk, négyen, még egy ember csatlakozott valahol az éjjel-nappali és a becsületvesztö között. Lobi, a teniszpályahátú. Mindenki hangosan röhög, én égek, mert kólát iszom. Már a másodikat. A többiek a csajokat hesszölik, én magamban magamat siratom, és nem is merek a nökre nézni, nem vagyok méltó rájuk. A szomszéd kertes ház teraszán másfél éves forma kisgyerek gügyög, meg mászkál, egész addig, amíg a fregolit az összes kiteregetett ruhával együtt magára nem rántja. Na akkor kezdödik a bömöblés, most már én is nevetek, meghúzom a kólát, amitöl megint rosszabb kedvem lesz. Szerencsére a kis pancser visszatér. Az anyukája gyorsan lecseréli a pelenkát, amit a gyerek félelmében összevizelt, és újra kirakja a teraszra száradni. Csak három perc telik el, amíg a gyerek magára rántja a varázslatosan pirosló muskátlikat, cseréppel együtt. Mehet a bömbölde újra.
Közben a Zsé nevü gazember megint megkívánja a kurvázást, elrohan a sarokra Tittu Fruttiért, lapozgat, telefonálgat, kérdez, jegyzetel a margóra, a képek mellé, mennyi, hol van, milyen a csaj hangja, aztán mindig a végére hagyja a legfontosabb kérdést: a lábimádat mehet-e? A legtöbben lerakják, vagy megkérdezik, mi az, ö elmondja, és csak utána rakják le. Lenne, aki elvállalná, de Zsé attól tart, a csaj arcáról ítélve, gombás a lába, az meg azért durva, úgyhogy köszöni szépen, lerakja, és tárcsáz egy újabb számot. Lábimádat? Már mindenki röhög.
Nem is olyan rossz ez, határozok végül, de mielött újra felfedezett lelki békémbe maradéktalanul elmerülhetnék, Joe kér szót. A vízivókról tart elöadást.
Valamikor nagyon régen voltak a normális emberek. Mint amilyenek mi is vagyunk. Mindenki ilyen volt, érted. Boldogan éltek, söröztek, boroztak, miegymás. Azután, mert az ember már csak ilyen, kutatni kezdett mindenfelé, keresett valamit marhára, sosem tudta, hogy mit, de a végén valamit mindig talált, aztán ezekböl a véletlenül megtalált dolgokból lettek késöbb az olyan dolgok, mint az élelem, meg a laptop. Nos, a szegény párák addig kutattak, amíg egyszer véletlenül meg nem találták azt a furcsa, folyékony valamit. És amilyen ostobák voltak, megitták. Csak késöbb, amikor már rengetegen függövé váltak, derült ki róla, hogy ez bizony a víz. A hosszú-hosszú évezredek alatt egyre többen estek a víz csapdájába, aki egyszer megkóstolta, csak nagy akaraterövel szabadulhatott töle. A víznek nem az ízével volt a baj, hanem azzal, hogy aki azt kezdte inni, egyre kevesebbet gondolt a szórakozásra, és annál többet a pénzre, házra, családra, autóra, amiröl eleinte azt sem tudták, hogy micsoda. Na, a vízivók megint nekiálltak keresgélni, amíg meg nem találták ezeket a dolgokat is, és onnantól csak ezeket dicsöítették.
Jól kiröhögöm a hülye vízivókat, azután Joe felvilágosít, hogy most én is közéjük tartozom. Gáz.

Már a Ketrecben vagyunk. Joe teljesen felidegesít, mert pörget a csocsóban. Nem akármilyen szinten, olyan mint egy elbaszott hurrikán, lehetetlenség lekezelni a labdát, amiböl mintha egyszerre négy-öt lenne a pályán. Idegessé tesz, a kezeim ráizzadnak a rudakra. Tudnám orvosolni a problémát. Csak egy sör kéne hozzá. Vagy hat. De nem iszom. Kezdem rühellni a többieket, amiért söröket fizetek nekik, ezek meg rohadt kólákat hoznak, egyiket a másik után. Nem tudom eldönteni, hogy csak bemesélem magamnak, vagy az elfogyasztott hektónyi kólában lévö koffein valóban kezd-e kikészíteni. Úgy érzem, a vérnyomásomtól belapul a fejem teteje. Ennek nem lehet jó vége.

Útban egy újabb hely felé Lobi és Joe versenyt futnak. Joe rögtön a start után elönyre tesz szert, de nem tudja növelni az elönyét, mert Lobi könnyedén megfogja a Joe mögött másfél méterre lobogó sálját. Akkor elgondolkozom, miért van Joe-n sál nyáron. Szerintem mindegy. Az már úgyis akkor is. Vagy mittomén. A vége az, hogy rohadt nagyot pusztulnak, mindketten a térdüket fájlalják, amikor odaérünk, Zsé meg én, hogy megbizonyosodjunk jól vannak-e, de leginkább azért, hogy jól kiröhögjük öket. Lobi a teniszpályahátán fekszik, és azt gurgulázza: elestünk. Joe is nevet. Egyszerre tápászkodnak fel, összenéznek: még egyet?, aztán már futnak is újra. A következö esés következtében Joe-nak bucira dagad a homloka, amivel végigtompítja a buszmegállót, Lobi pedig átbucskázik egy sövényen, egyenest rá egy kinn felejtett fünyíróra.
Zsénél is elszakad a fonal, hiszen már legalább tíz sört magába diktált. Elkezd énekelni. Különbözö Tankcsapda szájgitár alapokra improvizál szöveget. Némelyik nagyon keményre sikerül, nem spórol a bazmeggel, meg a haverjaival, söt kommunistázik, meg orbánozik, közben szorgosan pengeti a léggitárt. A legdurvább, amikor vagy húsz kopasz jön szembe négyünkkel. Katonák. Ök is, mi is. Akkor mitöl félek? Talán attól, hogy Zsé olyanokat ordít feléjük, hogy: nedves bugyim a sarokban térdel, vagy hogy: húzd a nokedlit a talajon! Méregetnek is minket, de inkább megszeppentnek tünnek, mintsem harciasnak. Ilyesféle pszichózissal talán még sosem találkoztak.

Elérjük a helyet, a mai este utolsó állomását, remélem. Joe leragad a pultnál, egy csöcsössel beszélget, Lobi lelép, neki holnap le kell vezetnie négyszáz kilométert, Zsé és én leülünk egy asztalhoz, rendelünk, aztán Zsé megkérdez egy nöt: lábimádat?, majd felugrik, kirohan a kerthelyiségbe, és átokádik a szomszéd kertjébe. Én türelmesen várok. A lány a hollófekete hajával leül mellém. Azt mondja, rég látott, kérdezi, mi újság, mondom neki, hogy nem iszom, ez nem jelent túl sok jót, elmesélem, hogy a bálnával is ingerlékeny voltam. Vagy csak el akarom mesélni? Nem is ül mellettem senki. Csak most ül oda. A lány a hollófekete hajával. Dejavu. Most a koffeintöl meg a nikotintól haluzok, vagy a fáradtságtól? Micsoda szarság! A csaj annyit mond: rég láttalak, mi újság? Mondom, hogy tegnap látott, amikor még pisztáciát is adtam neki. Azt mondja, az nem tegnap volt. Akkor tegnap elött, mi van, tíz percente akarsz látni?, kérdezek vissza meglehetösen felzaklatva. Otthagyom, megkeresem Zsét, és elhúzunk hazafelé. Joe messziröl kiált utánunk, bevárjuk.


Jövök még, addig is, ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok, csak nehogy ne igyatok, mert az rohadt ingerlékennyé tesz.


40